A haldokló gyermek boldogsága

haldokló gyermekMinden ember legmélyebb vágya, hogy tartozzon valahová. A kitaszítottság olyan kimondhatatlan boldogtalanságot jelent, amelyet nem igazán lehet feldolgozni, elfogadni pedig végképp nem. Gondoljunk csak bele: a bűnözőket is azzal bünteti a társadalom, hogy kizárja, kitaszítja, azaz rács mögé dugja, vagy megöli őket.

Lelkünk számára az a legrosszabb, ha kitaszítanak minket abból a közösségből, csoportból, családból, ahova tartozunk, ahova születtünk. Ha megélhetjük az odatartozást, akkor rendben vannak a dolgok, hiszen az emberi lét egyik legfontosabb szükséglete az odatartozás a saját csoportunkhoz. Ezt viszont csak akkor tarthatjuk meg, ha figyelembe vesszük a csoport érdekeit, és nem teszünk ellene. Ebben a folyamatban a lelkiismeretünk segít, amely mindig jelzi, hogy mit tehetünk meg, és mit nem, ha a csoporthoz akarunk tartozni.

Egy gyermek bármit megtesz azért, hogy tartozzon valahová. Egy gyermek számára az életénél is fontosabb, hogy tartozzon valahová, ezért a felszínen, a mindennapokban olyan dolgokat követhet el, vagy olyan viselkedést, tüneteket produkálhat, amelyeken keresztül a csoport – a család – tagja maradhat.

Van úgy, hogy ebből a mély odatartozási vágyból a gyermek az elhunyt szülőjét, vagy testvérét akarja követni a halálba. Természetesen nem tudatosan, de a lelke mélyén olyan, mintha azt mondaná halott szerettének: „Követlek!”.  Ez az őszinte, mély szeretet, amely a gyermekkel ezt kimondatja, sajnos a halálba vezet.

Azoknak a gyermekeknek az életében is megjelenik ez a dinamika, akiknek még élnek a szülei, de a mélyben, az érzések szintjén inkább meghalnának. Egy gyermek nagyon erősen rá van hangolódva a szüleire, és amikor megérzi, hogy az anyja, vagy az apja meg akar halni, magában azt fogadhatja meg: „Inkább én megyek helyetted!”. Ilyenkor súlyos betegséget kaphat, amelybe akár bele is halhat. Az anorexia nervosa tipikus példája ennek, hiszen az evést megtagadó lány a lelke mélyén magára vállalja, hogy majd ő eltűnik a szülő helyett. Ennél a betegségnél általában az apa helyett akarnak meghalni a lányok, szintén abból a mély szeretetből, amelyet a lelkük mélyén táplálnak az édesapjuk iránt. A halálos késztetés a lelkiismeretből fakad.

Azok a gyermekek, akik a szüleik helyett halnak meg, tiszta lelkiismerettel mennek át a túloldalra. Boldogan, ártatlanul távoznak el, hiszen úgy érzik, halálukkal megmenthetik a számukra legfontosabb embert, a szülőt. Ám az, aki helyett meghal a gyermeke, a lehető legnagyobb csapást éli meg… Vajon mit érez az apa, akinek a lánya ezt mondja magában: „Meghalok helyetted, apa!”

Ha gyermeked van, és tudod magadról, hogy nem szeretsz élni, ha unod az életet, a mindennapjaidat, vagy semmi nem lelkesít már, kérlek kezdj el dolgozni magadon, kezdd el gyógyítani a lelkedet, hogy ne a gyermekednek kelljen feláldoznia magát érted! Szeretettel ajánlom ehhez a családállítás módszerét.