Egy párkapcsolatban elkerülhetetlen, hogy konfliktusok és közösen megoldandó feladatok bukkanjanak fel, enélkül sajnos nem párkapcsolat a kapcsolat. A két társ belső konfliktusainak egyensúlyba kerülésén keresztül élhető meg a közös fejlődés, amely a párkapcsolat valódi értelme. Így tehát, amikor párunkkal olyan konfliktusba kerülünk, amely legfájóbb pontjainkon érint meg bennünket, lényegében örülnünk kellene, hogy alkalmunk nyílik arra, hogy felülemelkedjünk saját korlátainkon, és le is romboljuk azokat.
A valódi, teljességet nyújtó párkapcsolat úgy érhető el, ha szembenézünk a bennünk mélyen meglévő érzelmi sérülésekkel és negatív erőkkel, amelyek korlátoznak saját kibontakozásunkban és boldogságunkban. A dolog először ijeztőnek tűnik, hiszen ez a folyamat fájdalmas – legalábbis addig, míg el nem kezdünk tudatosan foglalkozni a bennünk megbúvó romboló erőkkel. Nagyon fontos tudnunk, hogy ahol belső „szörnyeink” rejtőznek, ott találhatjuk meg bezárva és elnyomva azt a teremtő energiát is, amellyel mi magunk, és párkapcsolatunk is sokkal szabadabbá és teljesebbé válhat!
Az első lépés, hogy fel kell készülnünk lelkileg arra, hogy felelősséget tudjunk vállalni minden negatív érzésünkért, fájdalmunkért és félelmünkért. Nehéznek tűnik, ám nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Már azzal is sokat teszünk önmagunkért, ha elkezdjük megváltoztatni szemléletmódunkat: ezentúl próbáljunk meg önmagunkra figyelni, amikor párunk olyasmit tesz, ami nekünk fájdalmat okoz! Ne arra fókuszáljunk, hogy ő mit cselekszik! Kezdjünk el tudatosan azzal foglalkozni, hogy az ő viselkedése vagy tettei milyen hatással vannak ránk, és mit váltanak ki belőlünk! Ebben a folyamatban rendkívül fontos, hogy merjünk őszinték lenni önmagunkhoz. Kezdetben akár meg is rémülhetünk attól, hogy mi játszódik le bennünk egy-egy hevesebb alkalommal, hiszen gyakran a másik elutasítását, és a felé irányított negatív érzelmek igen széles spektrumát tapasztalhatjuk meg. Felfedezhetjük, mennyi, de mennyi olyan érzés bukkan fel bennünk a másik felé, amely elválaszt bennünket a szeretettől és a boldogságtól.
Ezt a kiváló módszert azért is érdemes nap mint nap gyakorolnunk, mert közben fokozatosan bontakozhat ki előttünk a felfedezés, hogy azok a tulajdonságaink, vagy reakcióink, amelyekkel korábban egymás idegeire mentünk, a mély és valódi szeretet útját nyithatják meg előttünk. A párunkon keresztül vizsgálni önmagunkat az egyik legizgalmasabb feladat, és amint belekezdünk, rá fogunk döbbenni, hogy nem is olyan fájdalmas, vagy rettenetes. Gyenge pontjaink, melyeket a másiknak sem akarunk felfedni, és a legrosszabbnak ítélt oldalunk, amelyet senkinek sem mutatnánk meg, ugyanúgy a lényünkhöz tartozik, mint a szebbik felünk, amelyet szívesen dédelgetünk. Valójában az eltitkolt és a mélybe taszított én-részeink azok, amelyek a legtöbb fejlődési lehetőséget kínálják nekünk, ezért foglalkoznunk kell velük, és szeretnünk kell őket. Sötét oldalunkban az életünket találhatjuk meg, ennek felfedezéséhez pedig a párkapcsolat nyújtja a legfantasztikusabb segítséget.
A következő részekben végigvesszük, hogyan lehetséges ez.