Asztrológia – Értsd meg, miért ellenzed!

Nagyon sokan előítéletekkel közelednek az asztrológiához, amely legalább olyan ősi tudomány, mint testvére, a csillagászat, melyet ma is nagyra értékelünk. A régi korok emberei éppen az asztrológia miatt foglalkoztak csillagászattal is. Johannes Kepler és a többi nagy csillagász , akiket ma a csillagászat alapító atyjaiként tartanak számon, elsősorban asztrológusok voltak! Ennek tudatában már érdemes nyitottsággal közeledni az asztrológiához, és ahhoz az új szemléletmódhoz, ami ennek a tudományágnak a sajátja.

Az ég a valóság vízszintes síkja, ezáltal kiválóan alkalmas a Világmindenség működését átszövő ősprincípiumok képviselőinek tanulmányozására. A csillagos égen látható jelenségek nagyszerűen használhatók arra, hogy a valóságot leképezzük általuk, ugyanis könnyen megfigyelhetőek, továbbá a bolygók mozgását előre és visszamenőleg is ki tudjuk számolni. Elődeink tudták, hogy a bolygók az ősprincípiumok megjelenési formái. Napjainkban már nincs kapcsolatunk az ősprincípiumokkal, ugyanis kauzális gondolkodásunkon keresztül (melynek jellemző kérdése a “miért?”) nem ismerhetjük meg őket. A tudatalatti világban azonban szinte minden az ősprincípiumokkal függ össze.

Azok, aki ellenzik az asztrológiát, általában arra hivatkoznak, hogy az égitestek nem gyakorolnak hatást az emberre. Valóban, az ezoterikus asztrológia által képviselt értelemben sem hatnak a csillagok és bolygók az emberre. A kulcs a szinkronicitás, azaz: senki sem azért betegszik meg, mert pl. “a Szaturnusz így és így viselkedik”, hanem a Szaturnusz teszi a dolgát, amivel egyidőben valaki megbetegedett a Földön. Tehát nem ok-okozati összefüggésről van szó, hanem időben egymással párhuzamosan történő jelenségekről. Tömören: az egyes jelenségek bizonyos törvényszerűségek alapján “egybeesnek”.

Az “ahogy fent, úgy lent” elv a lehető legjobban összefoglalja a függőleges, analógiákra épülő gondolkodás lényegét, ami az asztrológia alapja. Figyeljük meg, a mondat nem így szól: “amiért fent, azért lent”, hanem a lent és fent analógiájára épül. Az asztrológia tehát a “fent” területének jelzőrendszere, amelyből következtethetünk a “lent”, vagyis a Földünkön zajló folyamatok milyenségére, változásaira. Nyilvánvaló, hogy sohasem a jelzőrendszer okozza azt, aminek a működését jelzi.

Mi a különbség az asztrológia és az asztrozófia között?

csillagterkepAsztrozófia és asztrológia. Az avatatlan fül nem ismeri a különbséget a két szó között. Az “asztro” előtag jelentése csillag, míg a „zófia”, azaz “sophia” szó bölcsességet jelent. Így válik egyértelművé, hogy az “asztrozófia” szó “csillagbölcseletet” jelent, mely a megértéssel, az őselvek külső-belső felfedezésével egyenlő.

Annak idején az ősi asztrológia is a csillagok ismeretére épült, nem úgy, mint napjainkban. A „lógia” jelentése “logosz”, ami a teremtő igét jelöli.  Ebből láthatjuk, hogy az asztrológia olyan ősi tudomány, mely a csillagok ismeretét használja fel az alkotáshoz, a segítségnyújtáshoz és az önismerethez. A csillagok ismeretének területén az asztrozófiát tekintik a belső, az asztrológiát pedig a külső útnak, melyek egymást kiegészítik, és egyik sem nélkülözhető.

A földi élet egy iskola az emberiség karmikus fejlődését tekintve. Az igazi otthonba, a Fénybe, a Teremtőhöz akkor térhetünk vissza, ha “kijárjuk az iskolát”. Az égre írva kaptuk meg azt a szükséges tudást, melynek segítségével feladatainkat elvégezhetjük, majd kiléphetünk a reinkarnáció földi körforgásából. A Teremtő a csillagok fényével írta az égre a TUDÁSt, s ezt az időtlen bölcsességet a csillagképek, és a bolygók őrzik magukban.

Az asztrozófia, és az asztrológia is ezt a bölcsességet hordozza magában, és közvetíti felénk, ha nyitottá válunk rá. Az asztrológiából körülbelül akkor tűntek el az isteni Fény-üzenet jelei, tehát a csillagképek, amikor i.e. 500-ban a Nap látszólagos föld körüli útját, az ekliptikát tizenkét egyenlő részre osztották, a zodiákus jeleire. Ezek a részek a háttérben akkor látható csillagképekről kapták a nevüket (Kos, Bika, Ikrek és így tovább). Az ősi asztrológia ismerte és alkalmazta a csillagszimbólumokat, azok emlékét és a Tudást ma már csak az asztrozófia őrzi.

Férfitípusok, akikbe nem éri meg beleszeretni!

hazug férfiValahol a lelke mélyén minden nő tudja, kibe nem tanácsos belezúgni. Azonban a figyelmeztető belső hang sokszor nem dübörög eléggé – a szerelmes szív dobbanásai elnyomják a védelmező sugallatokat. Így történik meg, hogy a nő hoppon marad, és kudarcként könyvelheti el a mesésnek induló viszonyt. Pedig ha tudta volna!… Ha tudta volna, mely férfitípusok okozzák a legtöbb sérülést a szebbik nem életében. Olvasd végig a következő jellemzéseket, hogy te is hatékonyan tudj védekezni, és ne rohanj bele könnyelműen egy olyan kapcsolatba, amely nagy eséllyel sok szenvedést fog okozni.

A nőfaló

Ő az a tökéletes külsejű álompasi, akivel a jelenlétedben is szemeznek az utcán szembejövő hölgyek. Csakhogy lovagod egyáltalán nem biztos, hogy egyedül téged akar meghódítani! Mindenképpen tanácsos óvatosnak lenned, ha társaságban több hölggyel folytat intim csevejt (azaz láthatóan flörtöl velük), miközben neked azt bizonygatja, hogy “csak régi ismerősök”, “munkatársak” az illetők.

Előfordulhat, hogy mindenkinél jobb az ágyban, és bulizni is úgy tudsz vele, mint még senkivel, de tartsd szem előtt, hogy a fergeteges randi másnapján valószínűleg nem fog felhívni téged. Ha pár hét múltán ellenállhatatlan sármjával próbál visszahódítani, jusson eszedbe, hogy megbízhatatlan, folytonos gyanakvásra okot adó természete nem sok boldogságot tartogat egy komoly párkapcsolatban. Légy határozott és eltökélt már az első alkalommal is, és ne ess abba a hibába, hogy bedőlsz a bocsánatkérésnek (melyet valószínűleg már volt alkalma több száz nőn begyakorolni). Az ilyen férfiak tudat alatt általában a saját édesanyjukat keresik minden nőben, és őt próbálják “visszahódítani” magukhoz, így amíg ezt a belső konfliktust nem oldják fel magukban, nem nagyon változnak meg…

A foglalt

Vajon honnan ismerhető fel a foglalt férfi, ha magától nem vallja be, hogy komoly kapcsolatban él? Lehet, hogy nem látsz gyűrűt az ujján, de az biztos, hogy gyakran nézi az óráját, mikor együtt vagytok, illetve fényes nappal nem szívesen mutatkozik veled nyilvános helyen. Amikor hívod, legtöbbször nem veszi fel a telefont, és amikor végre visszahív, azt is gyorsan, és/vagy halkan próbálja lerendezni. A barátainak nem mutat be, hétvégén pedig mindig nyoma veszik, és nem csinál veled közös programot. Ismerd fel idejében, ha ilyen pasi hálójába kerültél, és vess véget minél hamarabb ennek a számodra nem sok jóval kecsegtető viszonynak.
Azzal pedig végképp nagyon vigyáznod kell, hogy mennyire lovalod bele magad abba, hogy majd elhagyja érted a másik nőt, és veled köti össze az életét. Kicsi rá az esély, hogy ez megtörténik, de ha mégis így alakul, később sem bízhatsz majd meg benne: ha veled megtette, akkor mi tartaná vissza attól, hogy téged is megcsaljon?
Ha foglalt pasiba szerettél bele, tanácsos utána járnod, hogy miért kerültél ebbe a helyzetbe. Mi az a mély, tudat alatti ok, amiért egy számodra elérhetetlen, vagy csak félig-meddig elérhető férfi hozott lázba téged? Talán egy családrendszerbeli ok, vagy az édesapád hagyott el gyermekkorodban, és azóta sem tartjátok a kapcsolatot? Derítsd ki, miért vonzol be az életedbe olyan férfit, aki nem lehet a tiéd és számold fel az okokat! Szép eredményeket érhetsz el ebben a témában a családállítás, a kineziológia, vagy pszichológus segítségével.

A kisfiú

A mindig vidám hangulatot teremtő, bohóckodó és könnyed pasi kezdetben nagy felüdülés lehet, ám később már nem olyan mulatságos vele az élet. Könnyen lehet, hogy a pénzügyek, a mindennapi élet, és a problémáid tekintetében sem tud felnőttként viselkedni, és nem tudsz majd rá számítani a komoly kérdésekben. Ez gyorsan megteremtheti benned a magányosság érzését. Az sem sokkal jobb, ha párod édesanyjának kezded érezni magad, mert az örök gyerek típusú pasiknál erre is igen nagy esély van. Akár szeretőként maradtok együtt, akár átfordul a viszonyotok anya-gyerek kapcsolatba, az egyensúly nem lesz meg köztetek, mert a felnőni nem akaró “férfi” mindig kevesebbet ad, mint amennyit te beleteszel a kapcsolatba. Jobb, ha előre tudod, hogy nem éri meg felvállalnod azt, hogy majd te felnőttet csinálsz belőle, mert nagyon sokat kell majd küzdened mellette, és a kapcsolat áldozatává válhatsz. Ha mégis erősen dolgozik benned ez a vágy, és nem tudod őt elhagyni, akkor derítsd ki, miért akarsz egy kapcsolatban a másik fél édesanyjának szerepébe kerülni!

Az elköteleződésre képtelen

A fentiek közül talán az ő esetében látjuk meg legkésőbb, hogy vakvágányra futottunk. Az elköteleződésre nem hajlandó férfiak sokáig teljesen tökéletesnek tűnnek, és nagyon boldogan indulhat velük a kapcsolat. Amíg tart a meghódításod, addig minden megtesz érted, ám amint megvagy, és te magad szeretnéd őt “igába hajtani”, megváltozik a viselkedése, elkezd ellenállni neked és a házasságra vonatkozó terveidnek. Bár az ilyen módon elérhetetlennek számító férfiak együtt élhetnek veled hosszú évekig, csakhogy elköteleződni még így sem akarnak. Így aztán nem érdemes hosszú távra tervezni velük, és nagy valószínűséggel azokban a helyzetekben sem számíthatsz rájuk, amelyekben neked volna szükséged támogatásra, legyen szó anyagi gondokról, betegségről, vagy lelki traumákról. Akkor tudsz szerencsésen kikecmeregni a vele való viszonyból, ha alaposan leásol önmagad mélységeibe is: miért nem engeded meg magadnak lélekben azt, hogy a párod tényleg igent tudjon rád mondani?

A hűtlenség jelei

megcsalásAzzal valószínűleg mindenki egyetért, hogy a nők sokkal érzékenyebbek a hűtlenség jeleire, mint a férfiak. Valójában már akkor érzékelik, hogy a párjuk nyitottabbá vált a többi nő felé, amikor abban még a vágy sem alakult ki arra, hogy csalásra adja a fejét. Van, hogy a férfi még nem is tudatosította, hogy ténylegesen érdeklődni kezdett más nők iránt, amikor a felesége már egészen biztos benne, hogy ez így van. Sajnos ilyenkor sok nő rossz taktikát választ: konkrét vagy célozgató kérdéseikkel, megjegyzéseikkel nem hagynak nyugtot a férfinak, vádolni kezdik őt és bűntudatot ébresztenek benne. A férj pedig, aki ekkor még az égvilágon semmit nem követett el, dacossá és sértődötté válhat – teljesen jogosan. Gyakran fajul odáig a dolog, hogy az üldözött férfi – „ha már gyanúsítgat, legalább érezzem jól magam!” felkiáltással – tényleg belesodródik egy külső kapcsolatba, legtöbben évekkel később, mint hogy otthon feleségük elkezdte őket vádolni és sértegetni. Lényeges megjegyezni, hogy ezekben az esetekben pont a nő gyanakvása, és az ebből eredő folytonos civakodás távolítja el a férfit, szakadékot képezve kettőjük között.

Amikor az ember egyenesen rákérdez, hogy megcsalja-e a másik, a partner nagy valószínűséggel biztosítani fogja őt arról, hogy nem lép félre, minden rendben van, továbbá felesleges aggódnia, hiszen semmi oka a féltékenységre. Csak kevés esetben kap őszinte választ a zaklatott kérdező, hiszen általában még azok sem nyílnak meg az első konkrét kérdésre, akik belül tényleg vágynak arra, hogy elmondják partnerüknek az igazságot.

Megcsalás esetén először a pár szexuális életében jelennek meg olyan árulkodó jelek, amelyek gyanakvást szíthatnak. Amikor az egyik félnek hirtelen megváltoznak a szexuális szokásai, vagy rendszeresen visszautasítja a párját, az már félrelépésre figyelmeztethet, ahogyan az addig nem tapasztalt szexuális intenzitás is. Természetesen e tünetek megléte még nem jelenti egyértelműen, hogy hűtlen a párunk, más is állhat a háttérben! A gyanús jeleket soha nem szabad önmagukban vizsgálni, mindig összefüggésében kezdjük el megfigyelni őket! Ha az egyik fél megcsalja a másikat, akkor maga az intimitás is egyre döcögősebben működik a kapcsolatban, így az addig jelen lévő gyengédség, a szeretet kifejezése és a ragaszkodás kinyilvánítása is fokozatosan eltűnik.

A félrelépő partner viselkedése a lelkiismeret furdalás miatt is megváltozhat. Sokkal kedvesebb, türelmesebb, megértőbb és nagylelkűbb lehet párjával, hiszen folyamatosan mardossa a bűntudat belülről. Ilyenkor nem ritka, hogy régi kedvesét ajándékokkal, virággal halmozza el, és sokkal romantikusabbá válik, mint korábban volt. Tulajdonképpen ez az irány javíthatna is az eredeti kapcsolaton – ismét közelebb hozhatná egymáshoz az eltávolodott feleket –, ha közben a megcsaló nem szenvedne attól, hogy valaki mást is szeret, vagy kíván, miközben a párhuzamos kapcsolat miatt már nem tudja úgy átadni magát lelkileg az eredeti párjának.

Arra is érdemes felfigyelni, ha ennek az ellenkezője történik, és a párunk agresszívvé, türelmetlenné és hibáztatóvá válik. Teszi ezt azért, hogy a hűtlenség miatt jelentkező feszültséget és bűntudatot vádaskodással és veszekedéssel csillapítsa, hiszen ezzel önmaga előtt is bizonyíthatja, hogy már nem is boldog a másikkal. Ha párunk egyre többet veszekszik velünk és hibáztat minket, miközben kerüli az intim helyzeteket, az érintést, és a közös programokat, akkor bizony előfordulhat, hogy már van valaki más az életében.

Amit nem hagyhatunk ki a felsorolásból, az a mobiltelefon, tekintve, hogy manapság mindenki ezen az eszközön éli a fél életét. Figyeljük meg, párunk hogyan bánik a telefonjával, hiszen megcsalás esetén igen nagy eséllyel fogja rejtegetni előlünk. Az is nagyon gyanús, ha gyorsan kitöröl róla dolgokat, mielőtt nekünk megmutatná a készüléket, vagy ha őrült módjára kapja ki kezünkből, amikor mi éppen megnéznénk rajta valamit. Bár sokan ellenzik, hogy az ember kutakodjon párja telefonjában, ám a kínzó kétségek és az álmatlan éjszakák helyett mégis csak jobb, ha véget tudunk vetni a gyanakvásnak és pontot teszünk az ügy végére – akár így, akár úgy… Ha párunk viselkedése egyértelműen megváltozott az utóbbi időben, és ösztönösen érezzük, hogy valami nagy gond van, akkor talán nem felróható, ha belenézünk a telefonjába. Arról nem is beszélve, hogy ha nincs rejtegetnivalója, akkor miért védi vad anyaoroszlánként a mobilját?

Még egy fontos tanács: ha kiderült, hogy párunk félrelép, nem szabad elveszítenünk a fejünket. Az első sokkos, indulattal teli időszak után ajánlatos önmagunkat is nagyító alá venni: vajon mi mit rontottunk el a kapcsolatban? Emlékeztessük magunkat arra, hogy egy megcsalás hátterében mindig ott áll a pár mindkét tagja, és olyan eset nem létezik, ahol csak a hűtlen fél tehet arról, hogy félrelépett!

Lehet, hogy ideje szakítanod vele?

unalmas párkapcsolatAz egy dolog, hogy már van pasid. De nézz csak magadba: mit ér az olyan kapcsolat, ahol szinte minden egyes nap felteszed a kérdést magadnak: „ugyan minek?” Sajnos az állandó dilemmázás és a kétségek közt hánykolódás nagyon sok energiát visz el, és frusztrálttá teszi az embert. Ebben a kérdésben azonban senki más nem tud helyetted dönteni, senki nem mondhatja meg neked, mit tegyél, hiszen kizárólag te láthatod át, hogy van-e még értelme a kapcsolatotoknak, vagy eljött az ideje, hogy véget vess neki. Az alábbi tanácsok azonban segítségedre lehetnek!

Inkább szakíts vele, ha…

 — … már elveszítetted a méltóságodat és önmagadat is. Oké, lássuk be, mindannyian követtünk már el olyan dolgokat a pasi figyelméért, amit később senki előtt nem vállaltunk volna fel. Tudod, amikor például 20 percen belül 50-szer hívod fel csak azért, mert fogalmad sincs, hol van, és mit csinál. Vagy amikor csak azért lapozgatod a szexújságokat, hogy különböző praktikákat less el annak érdekében, hogy végre újra megkívánjon. Arról nem is beszélve, amikor hanyagolni kezded a számodra fontos hobbidat, a kedvenc tevékenységeidet, vagy a baráti találkozókat is azért, hogy vele lehess. Az ég szerelmére: hagyd ezt abba! Találj vissza önmagadhoz, tisztítsd ki az elméd, és vonzd be magadnak végre azt a férfit, aki mellett istennőnek, és nem egy függésben lévő, gyenge kis piócának érezheted magad!

— … képtelen veled a közös jövőtökről beszélgetni. Ha nemcsak boldogtalan vagy a párkapcsolatodban, de folyamatos bizonytalanságok lengik körül a „mi lesz velünk?” kérdéskört, az nagyon nem jó. Lehet, hogy a pasid nem akar szakítani veled, de közben az sem érdekli igazán, hogy együtt maradtok-e vagy sem. Próbáld meg tisztábban átlátni, hogy mit mond, és közben miket tesz! Ha már a szavaiban, és a megfogalmazásaiban sem érzel kellő tiszteletet és odafigyelést irántad, akkor ne tervezgesd vele tovább a jövődet! Ez a férfi ugyanis nem akar téged igazán, és nem vagy neki elég fontos. Ha ő nem, legalább te kezdd el önmagad tisztelni: add ki az útját, ne pazarold rá tovább a drága idődet.

— … semmi örömöd nincs a kapcsolatban. Furán hangozhat, de ez is egy nagyon nyomós ok lehet a szakításra! Idézd csak fel, hogy az elején mennyit nevettetek, milyen színes, feltöltődést jelentő programokat szerveztetek! Mostanra pedig csak a szürke hétköznapok és a megélhetésért folytatott küzdelem maradt. Nem érzed úgy, hogy át lettél verve? Mintha már nem lennél olyan különleges a számára, mint egykor voltál? Nos, ha ezt így érzed, akkor bizony így is van. Minden kapcsolatnak meglehet a maga baja, ám egy dolgot soha nem veszíthetsz el: a vidámságot és a jókedvet, amelyet a pároddal együtt, közösen is képesek vagytok újra és újra átélni. Az élet túl rövid ahhoz, hogy szerencsétlenül, nyomorúságos hangulatban éljük le. Inkább helyezz hangsúlyt a vidám dolgokra: öltözz fel csinosan, sminkeld ki magad, menj el a barátnőiddel szórakozni, és kezdj el olyan pasikkal randizni, akik tényleg imádnak téged!

— … hátráltat téged. Sosem egyszerű megtalálni az egyensúlyt abban, hogy mennyit hódolhatunk a saját szenvedélyeinknek és vágyainknak úgy, hogy az még ne ártson a párkapcsolatunknak. Csakhogy az a férfi, aki visszahúzza a párját az önmegvalósításban, nem hozhat boldogságot egy olyan nő életébe, akinek fontosak a saját tervei. Ideje hát otthagynod a pasit, ha azért nem tudsz figyelni a saját céljaidra, mert neked kell kifizetned az ő számláit is! Vagy ha azért nem tudsz időben odaérni egy fontos megbeszélésre, mert még őt is el kell fuvaroznod a munkahelyére. Persze fontos, hogy támogassuk egymást, de észre kell venned, ha a párod hátráltat! Ha pedig felismerted, tegyél is ellene!

— … nem tud felnőni. Oké, hogy szeret! De ez nem sokat ér, ha jobban szereti a számítógépes játékait, vagy – ami még rosszabb – ha annyira nem képes elszakadni a szülői háztól és az édesanyjától, hogy neked is ott kell töltened vele az éjszakákat. Ne tervezz vele hosszú távra, ha azt látod, hogy eszébe sem jut, hogy összeköltözzön veled egy saját lakásba. Vagy ha azért nem tudod elvinni őt egy munkahelyi összejövetelre, mert tuti, hogy benyög valami béna viccet, ami miatt téged akár ki is rúghatnak. Ha a pasid gyerekes, vagy olyan éretlen, mint egy kamasz fiú, jobb, ha ajtót mutatsz neki, és keresel magadnak egy FÉRFIT, aki támogatni és inspirálni is tud téged.

Bizony nem könnyű lépni. Főleg, ha már évek óta bele vagy ragadva egy ehhez hasonló helyzetbe és még szereted is a párod. De hidd el: benned már ott a válasz! Már tudod, hogy valójában mit akarsz! Csak figyelj egy kicsit önmagadra és végre legyél TE a legfontosabb önmagadnak! Képzeld csak el, hogy később, amikor évek múlva visszatekintesz erre az időszakra, milyen büszke leszel majd magadra! Könnyen lehet, hogy akkor már tisztán fogod látni, hogy ez volt az első lépés ahhoz, hogy azzá a nővé válj, aki lenni akartál!

A haldokló gyermek boldogsága

haldokló gyermekMinden ember legmélyebb vágya, hogy tartozzon valahová. A kitaszítottság olyan kimondhatatlan boldogtalanságot jelent, amelyet nem igazán lehet feldolgozni, elfogadni pedig végképp nem. Gondoljunk csak bele: a bűnözőket is azzal bünteti a társadalom, hogy kizárja, kitaszítja, azaz rács mögé dugja, vagy megöli őket.

Lelkünk számára az a legrosszabb, ha kitaszítanak minket abból a közösségből, csoportból, családból, ahova tartozunk, ahova születtünk. Ha megélhetjük az odatartozást, akkor rendben vannak a dolgok, hiszen az emberi lét egyik legfontosabb szükséglete az odatartozás a saját csoportunkhoz. Ezt viszont csak akkor tarthatjuk meg, ha figyelembe vesszük a csoport érdekeit, és nem teszünk ellene. Ebben a folyamatban a lelkiismeretünk segít, amely mindig jelzi, hogy mit tehetünk meg, és mit nem, ha a csoporthoz akarunk tartozni.

Egy gyermek bármit megtesz azért, hogy tartozzon valahová. Egy gyermek számára az életénél is fontosabb, hogy tartozzon valahová, ezért a felszínen, a mindennapokban olyan dolgokat követhet el, vagy olyan viselkedést, tüneteket produkálhat, amelyeken keresztül a csoport – a család – tagja maradhat.

Van úgy, hogy ebből a mély odatartozási vágyból a gyermek az elhunyt szülőjét, vagy testvérét akarja követni a halálba. Természetesen nem tudatosan, de a lelke mélyén olyan, mintha azt mondaná halott szerettének: “Követlek!”.  Ez az őszinte, mély szeretet, amely a gyermekkel ezt kimondatja, sajnos a halálba vezet.

Azoknak a gyermekeknek az életében is megjelenik ez a dinamika, akiknek még élnek a szülei, de a mélyben, az érzések szintjén inkább meghalnának. Egy gyermek nagyon erősen rá van hangolódva a szüleire, és amikor megérzi, hogy az anyja, vagy az apja meg akar halni, magában azt fogadhatja meg: “Inkább én megyek helyetted!”. Ilyenkor súlyos betegséget kaphat, amelybe akár bele is halhat. Az anorexia nervosa tipikus példája ennek, hiszen az evést megtagadó lány a lelke mélyén magára vállalja, hogy majd ő eltűnik a szülő helyett. Ennél a betegségnél általában az apa helyett akarnak meghalni a lányok, szintén abból a mély szeretetből, amelyet a lelkük mélyén táplálnak az édesapjuk iránt. A halálos késztetés a lelkiismeretből fakad.

Azok a gyermekek, akik a szüleik helyett halnak meg, tiszta lelkiismerettel mennek át a túloldalra. Boldogan, ártatlanul távoznak el, hiszen úgy érzik, halálukkal megmenthetik a számukra legfontosabb embert, a szülőt. Ám az, aki helyett meghal a gyermeke, a lehető legnagyobb csapást éli meg… Vajon mit érez az apa, akinek a lánya ezt mondja magában: “Meghalok helyetted, apa!”

Ha gyermeked van, és tudod magadról, hogy nem szeretsz élni, ha unod az életet, a mindennapjaidat, vagy semmi nem lelkesít már, kérlek kezdj el dolgozni magadon, kezdd el gyógyítani a lelkedet, hogy ne a gyermekednek kelljen feláldoznia magát érted! Szeretettel ajánlom ehhez a családállítás módszerét.

Három szó a párkapcsolat boldogságáért

beszéd a párkapcsolatbanEgy férfi és egy nő. Szeretik egymást. Minden reggel ébredés után, amikor egymásra néznek, öröm és szeretet csillog a szemükben. Örülnek, mert szeretik egymást. Így indul egy nap a boldog párkapcsolatban.

Amikor az ember a párjára néz, és teljes szívből örül neki, az a szeretet egyik legőszintébb és legszebb megnyilvánulása. Ha képesek vagyunk maradéktalanul örülni a másiknak, akkor a párkapcsolatunk erős, képes a fejlődésre, és minden esélyünk megvan a közös boldogságra. Hiszen már az boldoggá teszi az embert, ha van egy párja, akivel kölcsönösen örülnek egymásnak, és minden olyasmivel elhalmozzák a másikat, amiről úgy érzik, örömet szerezhetnek vele. Azok a párok, akik örömmel néznek egymásra, folyamatosan kedveskednek egymásnak valamivel, ezáltal pedig egyre gazdagabbá, tartalmasabbá, és közelibbé válik a kapcsolatuk.

A párkapcsolatot sok odafigyeléssel, megértéssel és szeretettel lehet boldoggá tenni. Ebben a folyamatban három nagyon lényeges szó áll rendelkezésünkre, amelyeket érdemes megjegyezni, és tudatosan használni, mert meglétük alapvető fontosságú a párkapcsolatban. Ez a három szó pont olyan egyszerű, mint amennyire nagy jelentőséggel bír.

Az első, amely már az egymás iránt érzett öröm kapcsán felmerülhet bennünk: az “Igen!”. Amikor örülünk a másiknak, akkor igent mondunk rá. Ha teljes mértékben elfogadjuk őt, úgy, ahogy van, akkor igent tudunk mondani rá, igent mondunk a kapcsolatunkra, a helyzetre, amiben vagyunk, és a közös boldogságunkra is. Ha ezt nem tudjuk megtenni, mert nem tudjuk őt teljesen elfogadni, vagy ott motoszkál bennünk egy “de”, vagy a kétség, akkor a párkapcsolatunk nem fog úgy működni, mint ahogyan szeretnénk. Hiszen nem tudjuk teljesen beletenni magunkat, mert fenntartásaink vannak a másikkal és a kapcsolatunkkal szemben. Ilyenkor fordulhat elő, hogy bár szeretjük a másikat, mégsem akarjuk feleségül venni, vagy időről időre arról ábrándozunk, hogy valaki mással próbáljuk meg.

A második szó, amelyet rendkívül fontos megtanulnunk és használnunk a párkapcsolatban, a “Kérlek!”. Előfordul, hogy megbántjuk a másikat, vagy olyat teszünk, ami miatt roszul érzi magát a párunk, esetleg figyelmetlenek vagyunk vele. Ilyenkor a kedvesünk valószínűleg megbántottságot, szomorúságot érez, és lehet, hogy be is zárkózik felénk.  Ekkor kell kimondanunk neki: “Kérlek! Igazán sajnálom! Kérlek!”. A párunk szíve ettől nyílhat meg újra, és ismét működhet köztünk a szeretet.

A harmadik szó a legtöbb kapcsolatban működik, hiszen gyermekkorunktól kezdve használjuk az illem alapvető mondatait és fogásait. Mégis fontos felhívni rá a figyelmet, mert vannak, akik számára nem magától értetődő, vagy egy idő után egyszerűen elfeledkeznek róla. Az egyik legszebb szó, amit mondhatunk a párunknak, a “Köszönöm!”. Megszámlálhatatlanul sok olyan alkalom adódik egy párkapcsolatban, amikor kimondhatjuk a másiknak ezt a sokat jelentő szót, és ezzel nem csak azt fejezzük ki felé, hogy értékeljük azt, amit tesz értünk, de a tisztelet és a szeretet jele is, hogy felé fordulva, a szemébe nézve kimondunk egy “Köszönöm!”-öt.

A nehézségek, válságok, problémák idején is nagyon sokat számít a fenti három szó, hiszen a szeretetet és a megbocsátást táplálják . Ha újra és újra elővesszük őket, mindig a megfelelő pillanatban, nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy a párkapcsolatunk virágzó és boldog legyen, és elsimítsuk a felmerülő gondokat.

– Bert Hellinger nyomán –

A párkapcsolatot nem teheted biztossá

párkapcsolatHa arra vágysz, hogy biztonságos párkapcsolatban élhess, ki kell, hogy ábrándítsalak: nem létezik biztonságos kapcsolat. A kapcsolatok eredendően bizonytalanok, hiszen ha biztossá válik – vagy annak érezzük – már nem fog vonzerővel bírni. Az a kapcsolat élvezhető, amelyik bizonytalan, hiszen ha biztossá változtatod, minden elvész belőle, ami örömet okozna benne.

Mivel az ember az elme rabja, egyik úttal sem tud megelégedni: akár biztos, akár bizonytalan egy párkapcsolat, az agyunk miatt egyik eset sem tud nyugalmat hozni, és csak tovább kavargunk, keresgélünk, belső zűrzavarba kerülve. Minden ember olyan kapcsolatra vágyik, amely egyszerre biztonságos és izgalmas – ez azonban nem lehetséges, hiszen egy életteli kapcsolat, amely egy másik, önálló emberrel, egy külön élettel rendelkező személlyel jön létre, valamilyen szinten mindig kiszámíthatatlan marad. A párunk is egy külön világ, egy megismételhetetlen megnyilvánulása az Életnek, ezért nem lehet tudni, mit hoz majd a jövő vele kapcsolatban. Ettől pedig izgalmassá és intenzívvé válik a jelen pillanat.

Amennyire lehetséges, meg kell élned a jelen pillanatot! Gondolj arra, hogy a következőben annyi minden megváltozhat, és ez a jelen pillanat, amelyet most élsz át a pároddal, sosem jön el újra! Vagy ő, vagy te nem leszel már itt, vagy maga a kapcsolat sem létezik már. Bizony minden megtörténhet, a jövőt nem jósolhatod meg, a múlt már lezárult, ezért csak a jelen pillanatban bízhatsz, amely még itt van, és arra vár, hogy megéld!

Egyet tehetsz: fogadd el, hogy ilyen az Élet, és akkor is így működik, ha az emberi elmének ez nagyon nincs ínyére. Ha olyan kapcsolatra vágysz, amely teljesen biztos és kiszámítható, akkor nem érdemes élő emberrel kezdened… Folyamatosan a biztonságot keressük, ám amikor megjelenik, besokallunk tőle és menekülni kezdünk. Ebből a szempontból a házasság is egy olyan intézmény, amely nagy valószínűséggel válik a párok szerelmének sírgödrévé. Amikor házasságot kötsz, a szerelmet akarod konzerválni, bebiztosítani, ám ezzel nagy valószínűséggel meg is ölöd. Nagy odafigyeléssel és tudatossággal kell a házasságot irányítani és ápolni ahhoz, hogy a két fél ne váljon rabbá a kapcsolatban.

A biztonság nem tesz boldoggá. A bizonytalanság pedig félelemmel tölt el, mert úgy érezzük, bármikor elveszíthetjük a párkapcsolatunkat. Ám az egész Élet erről a bizonytalanságról szól, mert sosem tudhatjuk, a következő pillanatban mi fog történni. Attól csodálatos az Élet, hogy semmi sem állandó, minden változik, és mozgásban van. Ebből kiindulva semmit, de semmit nem szabad halogatni, tologatni, így a szerelmet sem! Nem tudhatod, hogy a következő pillanatban itt lesz-e még a kedvesed, ezért ha szeretni akarod őt, akkor MOST kell megtenned! Szeresd már ebben a pillanatban, mert nem lehetsz biztos abban, hogy hetek múlva is ugyanilyen lesz minden, és ő itt lesz veled. Később pedig nagyon bánni fogod, hogy most és itt szerethetted volna, de nem tetted meg. Ha pedig ilyen helyzetbe kerülsz, olyan mély lelkiismeret-furdalásba, önvádba és szomorúságba süllyedhetsz, hogy onnan senki nem tud majd kihúzni.

Az Életet és a párkapcsolatodat nem teheted biztossá, ha erődön felül harcolsz érte, akkor sem. Az Élet megfoghatatlan, törékeny és kiszámíthatatlan. Ezért kell összekapcsolódnod a bátorságoddal, az ősbizalommal, hogy meg tudd élni a jelent, hogy együtt tudj haladni az Élettel. Sose várj a következő pillanatra, napra, vagy hétre, koncentrálj a jelenre, és ha most elérhető számodra a szerelmed, akkor szeresd őt és ne pocsékolj el egyetlen percet sem! A következő pillanat ebből a mostaniból születik majd meg, így ha itt és most a maga teljességében meg tudod élni azt, hogy szereted őt, akkor nagy valószínűséggel a következő pillanatban is veled lesz még. Ha képes vagy őt mindig a jelenben szeretni, és ezzel őt is boldoggá teszed, akkor sokkal kisebb az esély arra, hogy el akar majd hagyni téged. Ellenben, ha folyamatosan tipródsz, aggódsz, és félsz attól, hogy mit hoz a kapcsolat a jövőben, sokkal valószínűbb, hogy elválnak útjaitok. Döntsd el, hogy a félelmeidre hallgatsz, vagy elkezded szeretni őt már ettől a perctől!

Hatással van az első szerelem

első szerelemNem is gondolnánk, hogy a legelső szerelem milyen erős befolyással van a későbbi párkapcsolati életünkre. Az első igazi szerelem, továbbá annak vége még hosszú időn át kihatással van arra, hogyan viszonyulunk a másik nemhez, és hogyan viselkedünk a következő párkapcsolatokban. Már a legelső viszonzott szerelemben is megélünk egy bizonyos mintát, amelyet később vagy ismétlünk, vagy szándékosan ki akarunk iktatni életünkből. Főként a bizalom sérülhet, amelyet az első szerelem idején még általában jól tudunk működtetni, de ennek megfelelően hatalmasat csalódhatunk, ha a másik visszaél vele, vagy már nem képes szeretni minket.

Az első szerelemnek véget vető szakítás lefolyása és minősége a következő párkapcsolataink alakulására is nagy hatással van. Éppen ezért nagyon fontos, hogy már az első kapcsolat is úgy érjen véget, hogy az elhagyott félben se maradjon harag, vagy a megalázottság érzése, hiszen ez nagyon erősen befolyásolja későbbi szerelmi életét. A szakítás akkor is nehéz, ha mi hagyjuk el a másikat, főleg, ha teljesen “összenőttünk” az első párunkkal. Nyilvánvalóan sokkal elviselhetetlenebb az elválás annak a félnek, aki még mindig szerelmes, és általában nagyon hosszú ideig nem is tudja elhinni, hogy tényleg véget ért a kapcsolat, és már nincs szüksége rá a másiknak.

Az első igazi szerelemre akkor is emléksezünk, amikor már évtizedekkel később az X-edik párkapcsolatunkat tapossuk. Ha nem is érezzük úgy, hogy fontos szerepet tölt be az életünkben a legelső párunk, tudat alatt akkor is nagy hatással van ránk és a párkapcsolatainkra. “Az első mindig az első marad” – mondja Bert Hellinger, a családállítás európai atyja is, aki arra kívánja felhívni a figyelmet ezzel, hogy lelkünkben mindig meg kell adni és hagyni a megfelelő helyet és a tiszteletet a legelső igazi párkapcsolatnak (amelyben szexuális életet is éltünk). Ennek hiányában ugyanis nem tudjuk maximális figyelemmel és önátadással működtetni a későbbi párkapcsolatainkat sem.

Az is lehet, hogy az első párunkat keressük sokáig minden további partnerünkben, de akár az ellenkezője is előfordulhat: elkerülünk mindenkit, aki kicsit is emlékeztet az első szerelmünkre, nehogy felszakadjanak a régi sebeink. Ha túl nagy fájdalommal járt a szakítás, akkor páncélt is növeszthetünk, amellyel a további sérülések ellen védekezünk, ám így a szerelmet sem leszünk képesek beengedni az életünkbe. Jóval szerencsésebb a helyzet, ha barátságban maradunk az első szerelmünkkel, de itt is érvényes, hogy a szakítás után egy ideig jó, ha nem találkozunk, hogy elszakadhassanak a szerelmi szálak az elhagyott fél oldalán is.

Sok esetben jó ideig nem tudunk új kapcsolatot létesíteni az első igazi szerelem után, mert a mély érzések nem tudnak működésbe lépni egy új partner felé. Ez a folyamat akár évekig is eltarthat. Megkönnyíti az elengedést, ha a felek megfelelő módon, türelemmel és szeretettel képesek megbeszélni, hogy mi okozta a szakítást, és miért nem működhet tovább a kapcsolat. Már a legelső szakításkor is abból kell kiindulni, hogy a közösen töltött idő tiszteletére – és a bennünk mélyen még biztosan meglévő szeretet miatt – a volt párunk megérdemli, hogy kielégítő és megfelelő válaszokat kapjon arra, miért szakítanak vele. Ha tudja, hogy miért hagyták el, és nem maradnak benne kínzó kérdések, ő is sokkal hamarabb és egészségesebb lelkülettel tud majd egy új kapcsolatba kezdeni.

Nagyon fontos, hogy a kapcsolat lezárásakor őszintén meg tudjuk köszönni a másiknak a vele töltött időt, a szép és kevésbé szép élményeket, és mindent, amit tőle vagy rajta keresztül tanultunk meg. Ugyanilyen lényeges, hogy bocsánatot kérjünk tőle mindazért, amivel fájdalmat okoztunk neki, és hogy képesek legyünk megbocsátani neki, ha megbántott minket valamivel. Ez a szép lezárás forgatókönyve, ami alapfeltétele az elengedésnek, és annak, hogy mindketten gyógyultan, szabadon tudjunk tovább lépni.

Engedd el végre az exed!

Sad-Woman 2Majdnem minden tökéletes volt vele, azt hitted, ő a Nagy Ő az életedben. Hosszú évek teltek el, és még mindig naponta eszedbe jut, mert úgy érzed, nagyon sokat veszítettél a szakítással, mintha a lelkedből téptek volna ki egy darabot. Ha nem tudsz megszabadulni a régi nagy szerelem fájdalmától, ha még mindig fogva tart a múlt és az ő lénye, akkor éppen ideje, hogy tégy valamit ellene!

Ha még mindig szenvedsz a hiányától

Minden szakításkor el kell gyászolni az adott kapcsolatot, mert ez is ugyanúgy veszteség, mint amikor meghal egy szerettünk. Tény, hogy időt kell adnod magadnak ahhoz, hogy ez megtörténjen, és nagyon fontos is, hogy meg tudd élni a gyászt és a fájdalmat – különben csak elnyomod magadban -, de ez nem jelenti azt, hogy normális, ha még évekkel később is szenvedsz a volt szerelmed hiányától. Ismerd fel, ha bálványozod őt, ha csak a jó tulajdonságait látod, és próbáld meg végre minden hibájával együtt nézni az illetőt. Írd le pontokba szedve, mi nem tetszett benne, hogy mit nem szerettél a vele való kapcsolatban. Vedd észre, hogy nem volt tökéletes, és hogy ő is ugyanolyan ember, mint te, vagy bárki más.

Kire emlékeztet?

Talán hallottál már arról, hogy a “nagy szerelmet” akkor éljük át, amikor az ellenkező nemű szülőnkre nagyon emlékeztető karakterű személlyel találkozunk. Akkor is igaz ez, ha az említett szülőnk sok-sok negatívnak számító tulajdonsággal rendelkezett. Vizsgáld meg, hogy nem azért ragaszkodsz-e tudat alatt annyira a volt kedvesedhez, mert túlságosan hasonlított az édesapádhoz vagy az édesanyádhoz? Gyakran azért nem tudunk elengedni valakit, mert rendkívüli módon emlékeztet minket az egyik vagy mindkét szülőnkre, és a szakításban azt a fájdalmat éljük át, mintha az anyánktól vagy apánktól akarnának végleg elszakítani minket. Érdemes kipróbálnod a családállítás módszerét, mert a segítségével rögtön fel tudod ismerni, kit akarsz behelyettesíteni a lelkedben a volt kedveseddel.

Talán áldozat voltál

Jellmezően azok nem tudnak tovább lépni egy szakítás után, akik alávetik magukat a másiknak, és képesek önmagukat háttérbe szorítva saját igényeikről lemondani, hogy a párjuknak jó legyen. Az ilyen kapcsolatokban a nők cselédként viselkednek, a férfiak papucsként, és sajnos nem képesek egyenrangú félként kezelni önmagukat, mert a másikat szinte istenítik. Ebben az esetben nem is csoda, ha szakításra került sor, mert egy egészséges lelkületű ember nem élvezi, ha a párja nem érzi kettőjüket egyenrangúnak, és könnyen új kapcsolat után nézhet. Fel kell ismerned, ha te is feláldoztad magad a régi kapcsolatodban, és tégy meg mindent, hogy a következő pároddal már ne ezt a mintát működtesd! 

Nem ő volt AZ

Nagyon fontos megtanulnod hinned abban, hogy van valaki a világon, aki valóban a Nagy Ő lehet számodra. Hiszen ha ő lett volna az, akkor véget ért volna a kapcsolatotok? Ez így nem logikus és nagyon valószínű, hogy nem így van. Sokan érezzük úgy, hogy az aktuális találkozás a Másik Felünket hozta el az életünkbe, de ez sajnos az esetek többségében hamis érzés (és általában a fent részletezett második pont miatt alakul ki). Meg kell tanulnod visszatérned a jelenbe, és a mostani lehetőségeidre koncentrálni. Ehhez kapcsolódóan van egy nagyon fontos feladatod: mivel valószínűleg rászoktál arra, hogy róla ábrándozz, ezt most tudatosan meg kell szüntetned! Érd tetten magad, amikor éppen róla fantáziálsz, vagy az elvesztésén keseregsz, és azonnal gondolj valami más, lelkesítő dologra! Keress új hobbit, tevékenységet, menj el sportolni, tégy meg mindent, hogy ne gondolj rá. Tarts ki az elhatározásod mellett, mert valószínűleg így is szükséged lesz 2-3 hónapra, hogy el tudd őt felejteni.