Szilvi bejegyzései

Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit?

Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit?Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit?

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit? – Tapasztaltad-e már, hogy amikor közeledni próbálsz valakihez egy kapcsolatban, egy idő után megtorpansz, és nem vagy képes teljes értékű félként részt venni a folyamatban? Újra és újra szeretnél közel kerülni a párodhoz, de rövid idő után visszafordulsz, bezárulsz, és ismét eltávolodsz tőle? Egy helyben toporogsz, mert nem tudsz előrébb jutni az önátadásban, nem nyitod meg magad igazán a másiknak, de nem tudsz ezzel mit kezdeni?

Ha úgy érzed, jelen vannak életedben a fenti tünetek, és nem tudsz közel engedni magadhoz senkit, érdemes végig gondolnod, nem történt-e életed első 3-4 évében olyan esemény vagy törés, amelyben az Édesanyáddal való kapcsolatod volt érintve. Volt-e ebben az első időszakban olyan rossz élményed, amikor el voltál szakítva az Édesanyádtól, vagy nem tudtad szereteted kifejezésre juttattni felé? Őrzöl-e fájdalmas emléket szívedben arról, hogy valamikor kora gyermekkorodban Édesanyád nem volt elérhető számodra, emiatt borzasztóan hiányzott, de el voltál választva tőle? Voltál-e kétségbeesett, dühös és rettentő szomorú a hiánya, távolléte miatt?

Ha mindezek ismerősen csengenek, illetve átéltél ilyesmit, nagy valószínűséggel Te is a “megszakított közeledés” állapotába kerültél az Édesanyáddal való viszonyodban. Ennek következménye lehet, hogy nem tudod, nem mered igazán közel engedni magadhoz azokat, akikkel összekötnéd az életed, és amikor ő szeretné komolyabbra fordítani a kapcsolatot Veled, Te meghátrálsz. Hogy miért? Mert ilyenkor tudat alatt felrémlik benned az a kora gyermekkori trauma és emlék, hogy Édesanyád magadra hagyott. Ezt minden gyermek szinte elviselhetetlen fájdalomként éli meg.

Így azok a felnőttek, akik csecsemőként vagy kisgyermekként meg kellett hogy tapasztalják a megszakított közeledést, az Édesanyjuktól való elválást, későbbi életükben minden olyan szeretetteljes helyzetben, ahol át kellene adniuk magukat egy intim kapcsolódásnak, automatikusan visszafordulnak, bezárulnak. Hiszen lelkük még emlékezik a rettentő egyedüllétre és fájdalomra. A gyermek ilyenkor inkább páncélt von maga köré még az édesanyjával szemben is, így védekezve az ellen, hogy újra megtörténjen egy hasonlóan borzalmas élmény. A párkapcsolat viszont bizalmat, közelséget, önátadást kíván. Csupa olyan dolgot, amely azonnal emlékezteti a tudatalattit a korai megszakított közeledésre és az átélt fájdalomra.

Mit tegyél, ha nem tudsz közel engedni magadhoz senkit? 

Hogy mit lehet tenni? Akinek még él az édesanyja, és elég bátornak érzi magát, újra közeledhet hozzá. Fejét az ölébe hajtva (valószínűleg csak kevesen képesek ezt felnőttként megtenni sajnos), vissza kell helyezkednie abba a lelki állapotba, amikor még csecsemőként bújt oda édesanyjához. Így kell maradni addig, míg el nem kezdődik valami, egy folyamat anya és felnőtt gyermeke között, ami nagyon hasonlít a kezdeti, ősbizalmon alapuló, tiszta kapcsolódásra – még a megszakított közeledés előtti állapotra.

Aki ezt nem képes megtenni, vagy már nincs rá lehetősége, annak a családállítás hozhat megoldást, feloldást, gyógyulást, felszabadulást.

5 ok, hogy miért vagy még mindig szingli

szingli vagyok„Mikor mész végre férjhez?”

Vajon eljön az az idő, amikor a környezeted már nem fogja állandóan ezt kérdezgetni? Ez és a „mikor akarsz gyereket szülni?” a két legrosszabb kérdés, amit feltehet az ember egy nőnek, főleg, ha az illető egyedülálló, a harmincas éveiben jár, a biológiai órája pedig őrült tempóban ketyeg egy ideje.

Az embert bizony az sem menti meg attól a bizonyos férjhezmenős és gyerekvállalós kérdéstől, ha már több éve komoly párkapcsolatban él. Amikor a nő közelebb van a 35. életévéhez, mint a 30-hoz, és ennek ellenére még nem érzi úgy, hogy azonnal gyermeket akar szülni, bizony egyre több irányból kaphat utalgatásokat arra vonatkozóan, hogy már csak néhány termékeny éve van hátra. Egy ideális világban egy nőnek már 28 évesen kétgyermekes, boldog házasságban élő anyukának kellene lennie. De ki mondta, hogy a mi világunk ideális?

Harmóniába kell kerülnünk az életünk folyásával, és ritmusával. Hiába aggódunk azon, hogy mikor, miért, és mi fog velünk történni, még semmi nem érkezik meg hamarabb az életünkbe!

Most pedig nézzük, melyek a szingliség tipikus okai, és hogyan lehet kikecmeregni a fogva tartó állapotból!

Nem a megfelelő pasival randizol

Ne pocsékold tovább az idődet azokra a férfiakra, akik viselkedésükkel, vagy bármilyen más megnyilvánulásukkal nem mutatják feléd egyértelműen, hogy 100%-ig beleteszik magukat a kapcsolatotokba és ugyanennyire el tudják kötelezni magukat melletted. Egy rosszfiú ugyanis — jobb, ha kijózanodsz – soha nem fog megváltozni. (Legalábbis nagy csodának kell történnie ahhoz!)

Amennyiben nős férfi a kedvesed, megint csak ki kell, hogy ábrándítsalak: a hőn szeretett férfinek már VAN FELESÉGE! Nem fogja elhagyni őt, majd elvenni téged. Több mint valószínű, hogy csak jól akarja érezni magát veled. Az esélyed arra, hogy elváljon miattad, egy könnycseppnél is kisebb, így jobb, ha nem dőlsz be a hazugságainak, vagy a reménykeltő viselkedésének. A legtöbb szeretőt tartó ember önző, ezen nincs mit szépíteni.

Akkor is ideje észhez térned, ha legalább egyszer már megcsalt a párod. Tudnod kell, hogy újra meg fogja tenni – ha pedig nem tudtok igazán emelkedetten, teljesen őszinte beszélgetésekkel, esetleg párterápiával kilábalni a válságból, akkor miért is maradnál egy ilyen zűrös kapcsolatban, ahol még bízni sem tudsz a másikban?

Ha pedig csak egy újabb skalpként tekint rád, akkor ne áltasd magad — az is vagy. Lásd be, hogy csak szexre kellettél, és ne várj elköteleződést egy ilyen férfitől.

Olyan férfivel vagy, akinek problémái vannak az elköteleződéssel

Hosszú évek óta együtt vagy egy pasival, aki magától soha egyetlen szót sem ejt a közös jövőtökről, sőt egyenesen kihátrál az ilyen jellegű beszélgetésekből? Nos, nagyon úgy tűnik, hogy párod elköteleződés-fóbiától szenved – vagy pedig nem szeret téged eléggé ahhoz, hogy veled tervezze a jövőjét. Tudnod kell, hogy az ilyen típusú pasik csak nagyon ritkán változnak meg. Ha neked jó ez az állapot, és képes vagy örök reménykedésben leélni az életed, akkor rajta, de abban is biztos lehetsz, hogy minden egyes hónappal és évvel egyre több és több neheztelés gyűlik össze benned. Végignézed majd, ahogyan a barátaid mind megházasodnak, gyerekeik születnek, miközben te csak ülsz egyhelyben arról álmodozva, hogy a párod egy nap majd valóra váltja az álmaidat.

Csípd meg magad végre, és ébredj fel! Nem fog elvenni. Légy elég bátor és erős ahhoz, hogy te magad kezdd el valóra váltani az álmaidat! Az első lépés ehhez, hogy hagyd ott a pasit, aki nem képes feleségül venni téged. Ne félj attól, hogy nem találsz mást! A világ összes egyedülálló pasija csak arra vár, hogy kilépj az utcára és rámosolyogj.

(Folytatás következik)

Legyen egészséges kapcsolatod a pénzzel! I. rész

gazdagságAz, ahogyan a pénzünkkel bánunk, a bennünk élő és működő, belső pénzügyi rendszerünktől függ. Ameddig úgy tekintünk a pénzre, mint eszközre, amely csak azért létezik, hogy mi bizonyos dolgokat megvásárolhassunk rajta, addig valóban ezek a dolgok és tárgyak fognak nagyobb szerepet kapni az életünkben. Gyönyörű házra, drága autóra, és egyéb státuszszimbólumokra költjük megkeresett pénzünket, gyermekeinket pénzzel jutalmazzuk – vagy éppen büntetjük -, és a világon mindenütt természetesnek vesszük ezt a hozzáállást.

A pénz egyértelműen a biztonságot jelenti számunkra. Ez eddig rendjén is van. Ám a mai világban mindaddig nem érezhetjük magunkat erősnek, magabiztosnak és igazán értékes embernek, amíg anyagilag nem vagyunk olyan helyzetben, amely minket is elégedetté tesz. A nyomás, hogy a pénzért nap, mint nap hajtanunk kell, olyan mértékű lehet, hogy magát a boldogságot, és az egészségi állapotunkat is veszélyeztetheti. A pénzkeresés kényszere fogva tarthat minket egy olyan munkahelyen, amit szívünk szerint már rég ott hagytunk volna, ám a biztonságra való törekvésünk, és maga a pénz kiszámítható megléte súlyosan akadályozhat minket abban, hogy a vágyainkat követve tovább lépjünk.

A pénz csak akkor adhat biztonságot, ha önmagunkban tudunk bízni. Ha ez nincs meg, akkor a pénz, amit keresünk, csak tovább növeli bizonytalanságunkat és félelmeinket. A félelem és a bizonytalanság pedig igen rossz hatással van arra, hogy mennyire tudunk hűek maradni saját igényeinkhez és értékrendünkhöz. Ha félünk, vagy kétségeink vannak, akkor sokkal nagyobb mértékben hajlunk arra, hogy önmagunk számára hátrányos kompromisszumokat kössünk pusztán a vágyott biztonság reményében. Ezen a ponton pedig máris megfordult valami: innentől kezdve a pénz már nem okoz örömet, hanem mi válunk a rabszolgájává, és kárt okoz az életünkben és bennünk. Amikor eljutunk idáig, és a pénzen keresztül már nem tudunk örömet okozni magunknak, akkor nagy valószínűséggel könnyen belemegyünk abba is, hogy a pénz révén ártsunk másoknak.

Tudatosan kell eljutnunk odáig, hogy a pénzt ne arra használjuk, hogy rajta keresztül hitessük el magunkkal, hogy jó emberek vagyunk. Ha ugyanis ezt az utat követjük, könnyen lehet, hogy a külvilág felé felesleges fogyasztással – lényegében pazarlással – próbáljuk bebizonyítani, hogy értékesek vagyunk. Minél többet érünk el, és minél több tárgyat birtokolunk, annál inkább növekszik bizonytalanságérzetünk, hiszen minden pillanatban attól fogunk rettegni, hogy mindenünket elveszíthetjük.

Amint ráébredünk arra, hogy nyitva áll előttünk egy másik út is, amelyen haladva folyamatos biztonságban élő, szeretetteljes emberekké válhatunk, miközben saját hitünket használjuk (tartozzunk az öt világvallás bármelyikének gyakorlói közé), onnantól kezdve már nem lesz olyan fontos számunkra a folyamatos fogyasztás, vásárlás, és a felesleges pénzköltés. Amennyiben el tudunk jutni idáig, felismerhetjük, hogy nem a vagyonunk és a birtoktárgyaink határozzák meg azt, hogy mennyire vagyunk értékes emberek, és hogy kik vagyunk mi magunk a világban. Nem azonosulhatunk mindazzal, amit birtokolunk, és ha úgy hozza az élet, hogy elveszítjük ezeket a tárgyakat, nem szabad azt éreznünk, hogy önmagunkat veszítettük el.

Nagyon sok ember életében az érzelmek helyét a fogyasztás foglalja el, és azt gondolják, hogy minél több mindent birtokolnak, annál jobban fogják érezni magukat. Ez eredményezi azután a telhetetlenséget, a folyamatos fogyasztást, hiszen a belső üresség egyre nagyobb, mert még távolabb kerülünk azoktól, akikhez érzelmeink útján tudnánk közelebb kerülni. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit jelent az életünkben a pénz, és mindaz, amit vásárolhatunk rajta. Tegyük fel a kérdést: vajon a pénzen keresztül határozzuk meg magunkat? Nem vittük-e túlzásba az anyagi dolgok hajszolását és nem tolódott-e el a hangsúly a pénzen megvásárolható dolgok és a külsőségek felé?

Akkor érhetjük el a béke és a kiegyensúlyozottság állapotát, ha rugalmasabban tudunk viszonyulni ahhoz, hogy milyen gazdasági- és életkörülmények tesznek minket elégedetté a hétköznapokban, továbbá nyitottabbá válunk az egyszerűbb életvitelre és nem határolódunk el a többi embertől. Az egyszerűbb életvitel természetesen nem szegénységet jelent, hanem azt, hogy tudatosan felülvizsgáljuk valós szükségleteinket, és azt, hogy a mi igényeink milyen módon befolyásolják mások életét, tovább hatnak-e negatívan az emberiség vagy a bolygó egészére nézve. Váljon fontossá számunkra belső világunk is, ne hagyjuk, hogy a külsőségek irányítsanak! Ne vessük alá személyes életünket a pénznek, inkább kerüljünk kapcsolatba kreativitásunkkal és belső, eredendő motivációinkkal!

Eltartott férfi – üres házasság

eltartott férfiMindössze száz évvel ezelőtt is meglehetősen egyszerű volt a férfi-női szerepek leosztása a családon belül, hiszen a feleség háziasszonyként élte az életét, a férfi pedig megteremtette a közös élethez szükséges anyagi biztonságot. Kérdés nem volt, hiszen a születés pillanatától kezdve el volt döntve, kinek mi a dolga. Természetesen az eladósorba került lány bőséges hozományát is nagy értékként kezelték, de egyértelműen a férfi volt az, aki az anyagi hátteret biztosította a házasságban. A nő „dolga” volt, hogy legyen szép, takaros, engedelmes, jóravaló, tudjon főzni, mosni, háztartást vezetni – ha pedig mindez teljesült, ott már nagy baj nem lehetett a friggyel.

Mi már nem is emlékezhetünk erre a családmodellre, legfeljebb nagyszüleink nosztalgiázása közben csodálkozhatunk rá e rég letűnt kor szépségeire, vagy éppen borzalmaira. A női egyenjogúságért küzdő csoportok sikeresen kivívták a hölgyek szabad élethez és önmegvalósításhoz való jogait, és ma már egyetlen nőnek sem kell a tűzhely mellett leélnie az életét. Ellenkezőleg: napjainkban a ló túloldalán is kiköthet az a függetlenségre vágyó nő, aki nem hogy elutasítja társa anyagi támogatását, de még magára is vállalja, hogy eltartja a vele együtt élő férfit.

Egy kitartott nőt látva manapság sem háborodik fel senki, hiszen évezredes gyökerekkel rendelkezik az a felállás, amikor a férfi anyagilag segíti a vele élő nőt. Más a helyzet, amikor ez megfordul, és az életerős férfi támaszkodik a nőre, tőle várja az anyagi biztonság megteremtését. A jelenség bizony egyre gyakoribb, ahogyan az is, hogy az ilyen helyzetbe került feleség azért szakít a férfivel, mert az már nem tud rá nőként tekinteni. Furcsa és instabil kapcsolatot szül, amikor a házasság tudatosan erre a működési elvre épül, és a férj nem is titkolja, hogy a feleségében annak pénzét találja a legvonzóbbnak.

A válási statisztikák is megerősítik, hogy egyre több sikeres nő vet véget a párkapcsolatának azért, mert az általa eltartott férfi már csak a pénzeszsákot látja benne. Napjainkban a férfiak nagy része az anyagilag független nőket keresi, akik ugyanakkora részt tudnak vállalni a közös terhekből, mint a férfi. Megfigyelhető, hogy egyre több esetben már az sem jelent problémát a férjnek, ha a felesége többet keres nála, nagyobb erővel húzva ezzel a közös szekeret.

A sokat kereső nő és az eltartott férfi párkapcsolati modellje ugyanúgy létezik, mint a hagyományos férfi-nő kapcsolati minta, ám egy dolog biztos: az a házasság, amelyben a férfi tartatja el magát a nővel, nem lesz hosszú életű. Bár a női egyenjogúság ma már szinte minden hölgy életében alapvető fontossággal bír, arra még sem ők, sem a környezetük nincs felkészülve, hogy egy férfi folyamatosan belőlük éljen és tőlük függjön anyagilag. Ezekben az esetekben könnyen anya-gyermek kapcsolattá alakul a két fél viszonya, és érdemes megfigyelni, hogy valóban azok a férfiak hajlamosak ilyen kapcsolatba kerülni, akik az anyjukat keresik a mellettük élő nőben. Ráadásul azok a férfiak, akik anyagilag alárendelődnek a nőnek, ötször gyakrabban csalják meg párjukat, mint azok, akik társukkal közel azonos egzisztenciális szinten állnak. Egy friss tanulmány szerint a feleségénél kevesebbet kereső férj más nőkön keresztül igyekszik bizonyítani férfiasságát és erejét. Az eltartott férfiak bizony akkor is gyakrabban lépnek félre, ha látszatra jól működik a házasság.

Min érdemes tehát elgondolkodnia annak a férfinek, aki szívesen támaszkodna anyagilag egy erős, független nőre? Elsősorban azon, hogy mit vár el a kapcsolattól, hova akar eljutni az illető hölggyel és milyen közös jövőt tud elképzelni? Ugyanilyen fontos szembenéznie azzal, hogy miért nem képes önnön férfi erejét megélni, vajon hol akadt el benne az önfenntartásra való képesség, továbbá a saját édesanyjával való kapcsolatát is helyre kell tennie magában. Ami még nem kerülheti el a figyelmünket: mindig kettőn áll a vásár, tehát a férfit eltartó nőnek sem kizárólag párját kell okolnia annak lustaságáért, inkább magába kell néznie, ő miért került ebbe a pozícióba.

Bocsáss meg magadnak – így bocsáthatsz meg másoknak

A negatív érzelmek közül kiemelkedően erős hatással van életünkre a harag és a megbocsátásra való képtelenség. Amikor másokkal szemben nem tudjuk haragunkat elengedni, képtelenek vagyunk megbocsátani a nekünk ártó embereknek, továbbá minden vétket másokra hárítunk és ítélkezünk a többi ember felett, az bizony egyértelműen mérgező hatással bír életünkben.

Ahhoz, hogy képesek legyünk a megbocsátásra és a harag felszámolására, érdemes rendszeresen edzenünk szellemünket, így tudjuk fejleszteni önmagunkat, s kitörni a régi gondolkodásmódunkból és megszokott reakcióinkból. Ha képessé válunk arra, hogy nyitottan végezzük mások elfogadását és a megbocsátást, akkor saját magunk felé sem fogunk olyan mérhetetlenül nagy elvárásokat támasztani, amelyek csak megkeserítenék életünket. Gyakran nem engedjük meg magunknak, hogy hibázzzunk, tökéletességet várunk el önmagunktól, mert így akarunk megfelelni másoknak, és ezzel igazoljuk saját magunknak, hogy érünk valamit. Ha meg tudjuk tanulni elfogadni azt, hogy úgyis követünk el hibákat és nem lehetünk tökéletesek, akkor a többi emberrel szemben sem kell emberfeletti elvárásokat támasztanunk. Hiszen minél inkább elfogadjuk önmagunkat és tökéletlenségünket, annál kevésbé fogunk elítélni másokat, annál elfogadóbbak leszünk a környezetünkkel is.

A megbocsátás képessége elsősorban saját magunk miatt fontos. Meg kell tanulnunk megbocsátónak lenni önmagunk felé is, mert ezzel nem csupán pozitív képet alakítunk ki önmagunkról, de megszűnik majd bennünk annak a terhe is, hogy mindig maximalisták legyünk cselekedeteinkkel és saját személyünkkel kapcsolatban. Első nekirugaszkodásra az ember sokszor nem is tudja hirtelen, mit kellene megbocsátania. Ilyenkor érdemes felidéznünk a közvetlen, közelebbi környezetünkkel való kapcsolatunkat: gondoljunk  a szüleinkre, a társunkra, a barátainkra, munkatársainkra, a főnökünkre, és máris megkapjuk a választ, hogy hol kell keresnünk magunkban a megbocsátásra váró területeket. Ha elítéljük őket, haragszunk rájuk, idegesít a viselkedésük, vagy rájuk hárítunk minden felelősséget, akkor fel kell ismernünk, hogy ezekben az érzésekben a saját magunk felé érzett kíméletlenségünk, és önmagunk el nem fogadása jelenik meg.

Érdemes megtanulnunk együttérezni a többi emberrel, igyekeznünk kell megérteni őket, majd tudnunk kell elengedni a negatív érzelmeket gerjesztő folyamatokat és indulatokat. Kezdetben nehéz elengedéssel reagálni a minket érzelmileg igénybe vevő történésekre, de mindenképpen érdemes leszoknunk mások kritizálásáról, az ítélkezésről és a harag megtartásáról. Az életünk és az emberi kapcsolataink egyre békésebbé és tisztábbakká válnak, ha rendszeresen gyakoroljuk az elengedést és a megbocsátást.

Az első és leghatékonyabb “gyakorlóterep” ebben a tanulási folyamatban, ha a szüleinkkel való kapcsolatunkat kezdjük el megtisztítani. A megbocsátást tanácsos először a szüleink felé kifejleszteni magunkban, mert így a leghatékonyabb módon kezdhetjük el “érzelmi méregtelenítésünket”. Ehhez először fel kell ismernünk, hogy a szüleinknek nem feladatuk, hogy folyamatosan segítsenek minket és tökéletesek legyenek, inkább azt adományozzák nekünk létezésükkel, hogy lelkileg erősebbekké válhatunk. A szülők “ellensúly” szerepet is betöltenek az ember életében, hiszen az ő tökéletlenségük és hibáik hatására a gyermekük olyan erőket és készségeket fejleszt ki magában, amelyekkel sokkal magasabbra emelkedhet az életben. Ezért nem érdemes harcolni a gyökereink ellen, és haragot táplálni szüleink felé. Mindent, ami tőlük származik – legyen az jó, vagy rossz – a javunkra kell fordítani és táplálékunkká kell tenni, hiszen így teljesedhetünk ki az életben.

Hogyan szerezz magadnak férfit?

happy_couple2.jpg

Ha már hosszú hónapok, rosszabb esetben évek telnek el anélkül, hogy párkapcsolatod lenne – divatos szóval szingliként éled mindennapjaidat -, valószínűleg egyre sürgetőbbé válik benned a vágy, hogy olyan férfit találj, akivel nemcsak az ágyadat, de az életedet is megoszthatod. Egy szakítás után természetes, hogy szüksége van az embernek némi magányra és “tisztulásra” – ez sokaknál akár évekig is eltarthat -, és amikor újra érzed a komoly párkapcsolat hívását, biztosan tudhatod, hogy nincs nagy baj veled, még mindig egészségesen működsz.

Lehetséges, hogy hiába indul el benned a vágy, hogy megtaláld végre azt a férfit, akivel le tudnád élni az életed, ez mégsem akar összejönni. Ha már tucatjával olvasod a sikeres randizásról szóló írásokat, egyre több társkereső oldalon regisztrálsz, ám a várva várt szerelem mégsem akar felbukkanni, érdemes más nézőpontból megvizsgálnod ezt a problémádat. A következőkben olyan férfibevonzó lépésekről olvashatsz, amelyek egészen biztosan változást – és nem mellesleg egy megfelelő férfit – hoznak majd az életedbe.

Önbizalomtuning

A régóta tartó egyedüllét a legtöbb esetben egyértelműen nincs jó hatással az ember önértékelésére. Főleg, ha párkereső próbálkozásaidat újabb és újabb kudarcok verik vissza, hiszen ezek válhatnak a legnagyobb önbizalomgyilkossá. Nagyon fontos, hogy tudatosan kezdj el dolgozni a problémán, és folyamatosan tudj hinni abban, hogy még mindig vonzó és értékes nő vagy, aki egészen biztosan megtalálja a párját. Nem szabad elveszítened a sikeres párkapcsolatba vetett bizalmadat akkor sem, ha úgy tűnik, hogy neked csak olyan férfiak jutnak, akik nem illenek a terveidbe. Az életben vannak olyan időszakok, amikor semmi sem akar összejönni, de ezek ugyanúgy elmúlnak, mint bármi más, és egy sikeresebb periódus követi őket.

Önbizalmadat úgy tudod leghatékonyabban visszaszerezni és erősíteni, ha nap mint nap időt és energiát fordítasz arra, hogy önmagaddal és saját értékeiddel foglalkozz. Ennek nem kell órákig tartania, de az a napi 15 perc, amit zavartalanul belső megerősödésednek tudsz szentelni, nagyon lényeges a magány kritikus fázisaiban. Válassz olyan módszert, amely a legközelebb áll hozzád: lehet ez az agykontroll, vagy egyéb vizualizációs technikák, amikor ellazult állapotban élénken magad elé képzeled a vágyott céljaidat és örömmel át is éled őket. Vagy összeírhatod egy papírra a pozitív tulajdonságaidat, tehetségeidet, s minden nap átolvashatod ezt a listát. Érdemes folyamatosan fejlesztened önmagad azokon a területeken, amelyekben bizonytalannak érzed magad, hogy egy idő után a korábban gyengéidnek tartott témákat is magabiztosan kezelhesd. Ne feledd: minden perc, amit tanulásra és fejlődésre szánsz, sokszorosan meg fog térülni, és az önbizalmadat is növeli!

Az önbizalmad fejlesztéséhez a külsőd ápolása és szépítgetése is ugyanúgy hozzátartozik, mint a belső értékeid erősítése. Ha eddig nem fordítottál gondot a testedzésre, ne halogasd tovább, vágj bele! Ha idegenkedsz a testmozgástól, gondolj arra, hogy nemcsak egészségesebbé és fiatalabbá tesz, de a testedet is formálja és feszesíti! A mozgás közben termelődő boldogsághormonok csodálatos hatását már az első héten érezni fogod, és gyorsan felfedezheted azt is, hogy a rendszeres edzés egyike a leghatékonyabb önbizalomerősítő módszereknek!

A komoly párkapcsolatra várakozás kiváló időszak arra, hogy öltözködési stílust válts, és kipróbálj egy új frizurát. Keress fel egy olyan szakembert, akiben meg tudsz bízni és ránézésre is szimpatikus, és hagyd, hogy megálmodja neked az új ruhatáradat! Nagy valószínűséggel olyan holmikat fog neked találni, amelyeket eddig be sem vittél volna a próbafülkébe, és most döbbensz majd rá, hogy te is lehetsz olyan vonzó és nőies, mint az “átváltoztató” műsorok szereplői. Ha eddig nem sminkelted magad, próbáld ki, milyen egy természetesen könnyű nappali arcfestés!  A férfiak olyan nők után fordulnak meg – bár erről sokszor nem is tudnak -, akik viselnek némi sminket az arcukon.

Lelki nagytakarítás

Érzéseid letisztázása és lelki életed rendezése elengedhetetlen ahhoz, hogy új párkapcsolatod lehessen. Ha eddig azt hitted, hogy ehhez elegendő néhány hetet vagy hónapot egyedül lenned, és maguktól is meggyógyulnak benned a korábbi párkapcsolati sérülések, akkor sajnos el kell hogy szomorítsalak: foglalkoznod kell velük ahhoz, hogy fel tudd őket oldani magadban. Nagyon gyakran előfordul, hogy egy öt-tízéves vagy annál hosszabb házasság vagy együttélés után még mindig a korábbi társhoz kötődik az ember még akkor is, ha már új kapcsolatba kezdett. Ez azonban gátolja, hogy igazán közel kerülhessen az új partnerhez, hiszen még a régi kapcsolat fájdalmai dolgoznak lelkében.

Válassz olyan “nagytakarítási” formát, amit igazán közel érzel magadhoz, és el is tudsz fogadni! Nagyon hatékony módszer a párkapcsolati traumák és a tudat alatt működő érzelmi blokkok megszüntetésére a családállítás, a kineziológia, az NLP, a wingwave , de ezeken kívül sok olyan formája létezik a lélek gyógyításának, amely szóba jöhet az elakadt párkapcsolati élet felszabadításában. Ha belevágsz, döbbenten fogod tapasztalni, hogy benned is van mit helyretenni. Az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy valami blokkolva van benned, ha hosszabb ideje nincs párkapcsolatod. Ne halogasd hát a lelki munkát!

Kapcsolódj össze a benned élő Nővel!

Hiába minden külső praktika, másoktól ellesett női rafinéria, ha nem tudsz kapcsolódni a benned élő Nőhöz. Egy férfi ösztönösen ahhoz a nőhöz fog érzelmileg és szexuálisan is vonzódni, aki nem utasítja el – tudat alatt sem – saját nőiességét. Abból a lángolásból tud tartós párkapcsolat is kialakulni, ahol a nő nőként, a férfi pedig férfiként lehet jelen.

Ahhoz, hogy tényleg harmóniába tudj kerülni saját nőiességeddel és létezésed női oldalával, egy olyan dolgot kell tenned, amit elsőre talán el is utasítasz, vagy mély keserűség bukkan fel benned a téma hallatán. A számodra elérhető és használható női erő nem máshonnan, mint a saját Édesanyádtól érkezhet hozzád. Ezért annyira fontos, hogy vele kapcsolatban el tudd engedni minden sérelmedet, fájdalmadat, elvárásodat és lázadásodat. Ha már elveszítetted őt, és nem tudsz találkozni vele, akkor is tudod gyógyítani a vele való lelki kapcsolatodat (lásd a fentebb említett technikákat). Hatalmas felszabadulás újra összhangba és békébe kerülni életünk forrásával, az Édesanyánkkal. Törekedj arra, hogy meg tudj nyílni felé, és újra szabadon áramolhasson közöttetek a szeretet – akár hiszed, akár nem, ez nagyon jó hatással lesz a párkapcsolati életedre is.

Mi tartja életben a szerelmet?

CouplesHeart_lg.jpg

A legtöbben úgy éljük meg a szerelmet, mintha egy megismételhetetlen, varázslatos állapotról lenne szó, amely senki mással nem fordulhat elő. Kizártnak tartjuk, hogy más is átélje azt a csodát, azt az intenzitást, amelyben éppen benne vagyunk, és nem vesszük észre, hogy szerelmünk alakulása attól függ, hogy mi hogyan viszonyulunk az intimitáshoz és a szeretethez. Minden szerelmi kapcsolat sok energiabefektetést igényel, nem is beszélve arról, hogy régi érzelmi sérüléseink, korábbi negatív tapasztalataink miatt könnyen gátakat szabunk az új kapcsolat létrejöttének akkor is, ha egyébként minden szépen alakul benne.

Minden szerelem kezdetén átéljük a pszichotikus tagadás állapotát, ami azt jelenti, hogy csak a jó oldalunkat és azokat a tulajdonságainkat mutatjuk meg a másiknak, amelyeket úgy érezzük, hogy szeretni fog bennünk. Később, ahogyan telik az idő, felfedjük nehezebben elviselhető részünket is, és általában ez az a pont, amikor el is dől, vajon összeillünk-e, és továbbra is vonzódunk-e a másikhoz. Ahhoz, hogy a szerelem állapotát meg tudjuk őrizni, és kapcsolatunk kiegyensúlyozottan működjön, a következő dolgokra kell odafigyelnünk:

1. Figyeljünk az adok-kapok egyensúlyára

Oda kell figyelnünk a párunkra, akár jól van, akár szörnyen érzi magát. A kapcsolat vérkeringését az adja, ha el tudom fogadni, amit tőle kapok, miközben mindig egy picivel többet tudok visszaadni, mint amit ő ad nekem. Ezután neki kell tudnia befogadni, amit tőlem kapott, és ő fog egy picivel többet visszaadni nekem. Így mindig adunk egy kis lökést az energiaáramlásnak, és életben tartjuk azt. Bizonyos időközönként mindkettőnknek saját magunkra is kell figyelnünk, hogy kapcsolatban maradjunk önmagunkkal.

2. Fogadjuk be a többi embert

Ha nem látunk a szerelemtől, akkor sem szabad a tulajdonunknak tekinteni a párunkat. Ne akarjuk birtokolni és kisajátítani, ellenőrizni minden mozdulatát, és jelen lenni minden lélegzetvételénél. És főleg ne nézzünk úgy a többi emberre, aki kapcsolatba kerül kedvesünkkel, mint riválisunkra. Hagyjuk meg neki a szabadságát, és korábbi emberi kapcsolatait.

3. Őrizzük meg az érzelmi függetlenségünket

Fontos tudatosítanunk, hogy a legjobb kapcsolat is két emberből áll, ahol a két félnek külön-külön megvannak a maga hangulatingadozásai, és érzelmi ciklusai. Meg kell tanulnunk érzelmileg függetleníteni magunkat a párunk negatívabb érzéseitől oly módon, hogy nem szabad vele együtt lesüllyednünk, vagy hagynunk, hogy minket hibáztasson olyan dologban, amit egy külső hatás váltott ki belőle. Ilyen esetekben fontos, hogy együtt tudjunk érezni vele, és segítségére legyünk, de meg kell őriznünk függetlenségünket annak érdekében, hogy ő is fejlődhessen a saját hibáin keresztül.

4. Összegezzük olykor az elmúlt időszakot

Időről időre meg kell állnunk, és vissza kell néznünk az elmúlt időszakra, amelyet a kapcsolatunkban töltöttünk. Összegeznünk kell a történteket, a közös élményeket és tetteket, és őszintén ki kell elemeznünk, hogy merre tartunk, és mit élünk át ebben a kapcsolatban. Az elején még valóban izgalmas dolog a másik olyan tulajdonságait felfedezni, amelyek teljesen különböznek a miénktől, ám egy idő után meg kell vizsgálni, hogy tudunk-e együttműködni és a különbségek ellenére előre haladni. Tekintsünk a dolgok mélyére: megkapjuk-e a kapcsolatban azt, amire tényleg szükségünk van, működik-e az adok-kapok egyensúlya, tudunk-e kompromisszumokat kötni, és jelen van-e a megértés és az elfogadás közöttünk?

5. Törekedjünk a tudatosan megélt közös fejlődésre  

Bár a kezdeti lángolás és lebegés hatására a kapcsolat elején még csak a szerelmet látjuk, ez szépen fokozatosan alábbhagy, és újra fel tudjuk venni a kapcsolatot önmagunkkal és a külvilággal. Ismét saját magunk leszünk az előtérben önmagunk számára, és előfordulhat, hogy egyre inkább elfelejtünk odafigyelni a párunkra.  Sajnos az is megeshet, hogy a harmónia és a konfliktuskerülés érdekében nem beszélünk a másiknak valódi érzéseinkről, sőt, saját magunknak sem valljuk be, hogy valami gond van. Ez azonban nagyon ingoványos talaj: a nem kibeszélt sérelmek és negatív érzések észrevétlenül eltávolítanak minket egymástól, és ha nem kapunk észbe idejében, már túl késő lehet visszafordítani a folyamatot. A cél, hogy kezeljük tudatosan a kapcsolatot, beszéljünk őszintén az érzéseinkről, vágyainkról, fájdalmainkról, és hallgassuk meg a másikat is. Így fejlődhetünk közösen, ami lényegében minden párkapcsolat értelme volna.

6 dolog, amit a férfiak utálnak az ágyban

Amikor szóba kerül, hogy mivel lehet egy férfit elkápráztatni szex közben, gyorsan kiderül, hogy a nők nagy része megfelelően művelt és tájékozott e téren. Az már más kérdés, ki mennyire tudja bevetni ezt az értékes tudást a gyakorlatban is, hiszen annyi minden akadályozhatja egy kapcsolatban a mindkét fél számára örömet jelentő szexuális életet. Azonban nem árt a másik oldalról is megvizsgálni a kérdést, hiszen ugyanilyen fontos tisztában lenni azzal is, hogy mi az, ami a férfiakat szinte menekülésre készteti az ágyban.

Túlzó szexpraktikák

Tény, hogy a férfiakat vonzzák a kreatív, kezdeményező nők, akik az ágyban is képesek újdonságokat mutatni, ám nem árt odafigyelni arra, hogy ne vigyük túlzásba az érdekesnek szánt szexuális trükköket. Nem szabad túlbonyolítani a könyvek által ajánlott erotikus tippeket, hiszen meglehetősen ijesztő lehet a férfinak, ha egy olyan jól megtervezett művelet kellős közepébe csökken, amely nélkülöz minden természetes spontaneitást, cserébe furcsa és erőltetett jelenetekkel van teletűzdelve.

Mozdulatlan fadarab

A másik véglet, ha a nő nem képes elővarázsolni magából szemernyi aktivitást sem, és az ágyban szinte mozdulatlanná válik, miközben azt várja, hogy a férfi csináljon mindent. Köztudott, hogy egy fadarabbal szexelni nem a legizgalmasabb dolog a világon, és erre a megállapításra nyugodtan támaszkodhatunk is: szigorúan tilos passzívan feküdni az ágyban és csak tűrni, ami történik! Ez a legtöbb férfit azonnal leblokkolja, és nem csoda, ha minden kedvük elmegy a későbbi szeretkezésektől. Örömmel, lelkesen, a másikra odafigyelve, és együttérzéssel érdemes a szexet művelni, miközben a nő is képes ugyanannyit tenni az aktusba, mint a férfi.

Bonyolult pózok

Ha vonzódsz a furcsa, már-már lehetetlen szexpózokhoz, amelyekkel csak a Káma Szútra oldalain találkozhatsz, de a valóságban még soha senkivel nem merted kipróbálni, légy óvatos! Nem biztos, hogy a partnered nyitott lesz egy fejenállásban véghezvitt  numerára, vagy egy kitekert, kényelmetlen pózra, amelyből később csak az erőlködésre és a dolog ciki mivoltára emlékszik majd. Ha szeretnéd felfrissíteni póz-kelléktáratokat, inkább maradj a pornófilmekben is látott, izgató újdonságoknál, amelyeket a legtöbb férfi alig vár, hogy kipróbálhasson!

Olcsó színésznőcske

Bár a pornórajongó férfiak füle hozzászokott már a hangos szexhez és a sikoltozó hölgyekhez, a valóságban érdemes inkább a természetesség elvét követned, és nem túljátszanod minden kellemes pillanatot. Ijesztő és kiábrándítóan közönséges lehet, ha művi sikolyokat adsz ki magadból minden izgató érintésre, vagy embertelenül hangosan éled meg a szex leghevesebb pillanatait. Ugyanakkor a férfiak imádják, ha a nő a hangszálain keresztül is élvezi a szexet, ezért fontos, hogy kiadd magadból a kéj hangjait! Maradj kapcsolatban saját szexualitásoddal és önmagaddal végig az aktus során, engedd el magad és légy felszabadult – így biztos lehetsz benne, hogy pont a “megfelelő” hangok fognak felszínre törni belőled a férfi számára legizgatóbb módon.

Életveszélyes nagymacska

A férfiak nagy része álmodozik arról, hogy egy határozott, vadmacska-hevülettel rendelkező nő kezei közé kerüljön, és megadhassa magát ennek az elsöprő szexualitásnak. Ám a szenvedélyes vadsággal is vigyázni kell, hiszen ezt is túlzásba lehet vinni! Amikor durvaság és külsérelmi nyomok kísérik fergeteges megnyilvánulásaidat, az bizony rémisztő és elkedvetlenítő hatással lehet a legtöbb férfire. Akkor is maradj figyelmes és humánus, miközben elveszted az eszed, és maradj nő a legféktelenebb helyzetekben is!

Kislányos nevetgélés

A vágyaktól fűtött férfi számára igazán lohasztó tud lenni, ha a nő, akit férfiként akar megkapni, zavart nevetgéléssel reagál ösztönös megnyilvánulásaira. A szenvedélyt sajnos nem hozza elő, így nem is táplálhatja az a reakció, amelyet a nőben élő komolytalan kislány hoz felszínre. A legtöbb férfi nem tud mit kezdeni azzal, ha vágyott partnere “átmegy gyerekbe” a szexuális közeledés hatására, főleg, ha emiatt kuncogással, vagy hasonló zavart megnyilvánulásokkal reagál a férfire. A csábító nőiesség ott kezdődik, hogy kezelni és irányítani tudod mélyről jövő női energiáidat, és ezt éretten, magabiztosan tudod megélni a párod felé.

Hogyan előzzük meg, hogy a férfi szeretőt tartson?

megcsalásKevés olyan férfit találni, aki ne vágyna titokban egy olyan szeretőre, aki nem mellesleg az ideális nőt testesíti meg számára, és minden erotikus álmát teljesíti. A vágy egy hús-vér nőre, aki minden buja, szexuális fantáziájukat ismeri, azokat örömmel valóra is váltja és pont úgy néz ki, amitől egy pillanat alatt bezsonganak, valószínűleg a legtöbb férfi életében megjelenik. A szerető, akiről a férfiak álmodnak , nem olyan, mint a barátnő, vagy a feleség. Különbözik tőle, még ha csak apró dolgokban is, hiszen pont ez az újdonság teszi igazán izgalmas kalanddá a szeretővel töltött órákat.

Amennyiben párunk nyitott arra, hogy mellettünk más nővel bonyolódjon testi kapcsolatba, vagy egyenesen ki van éhezve az életébe frissességet hozó szexuális tapasztalatokra,  akkor bizony igen nehéz feladat megakadályozni, hogy szeretőt tartson, vagy csupán “kipróbáljon” valakit. Sok férfi tudat alatt az édesanyját keresi a külső kapcsolatokban, de olyan is van, aki állandó párkapcsolatában éli meg az anya-gyermek viszonyt, ezért van szüksége arra, hogy egy harmadik személyen keresztül tapasztalja meg az egyenrangú férfi-női kapcsolatot. Mindemellett bölcs rálátással és felismerésekkel tehetünk ellene, hogy párunk szeretőt tartson, csak döntés és elhatározás kérdése, hogy új szakaszt indítsunk kapcsolatunkban.

Szexuális újdonságok

Az ideális szerető, akire a férfi vágyik, nem úgy viszonyul a szexhez, ahogyan mindennap látott felesége 5-10-20 évi házasság vagy ellaposodott párkapcsolat után. Ez a  nő fantáziadús és felszabadult a szexjátékokban, és nyitottan kezeli e kérdést, továbbá – érthető módon – minden olyan pózra és szexuális újdonságra nyitott, amely a férfi vágyainak netovábbja. A merészség és kezdeményezőkészség is fontos tulajdonsága az ideális szeretőnek – gondoljunk csak arra, hogy a hűtlen férfiak nagy része nem úgy csalja meg állandó párját, hogy ő maga kezdeményez, sokkal inkább hagyja magát és belesodródik egy határozottan őt kiszemelő hölgy hálójába (vagy inkább combjai közé).

Így aztán, ha szeretnénk felvenni a versenyt a szeretővel – szerencsés esetben csak az ideájával -, magunkba kell néznünk: mennyire hagytuk, hogy szinte észrevétlenül tovaillanjon a szexuális varázs a párkapcsolatunkból? Mennyire helyeztük át a hangsúlyt egyéb területekre, amelyek nem kívánnak annyi közeledést és energiabefektetést a párkapcsolaton belül? Ha képesek vagyunk őszintén felismerni, hogy igenis gondok vannak a szexuális életünkben, máris egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy visszaszerezzük életünk párját. Úgy kell önmagunkra és a párunkra tekintenünk, mint megismerkedésünk idején: idézzük fel, hogyan viszonyultunk akkor egymáshoz, milyen izgalommal és önfeledten éltük meg vele a szexet! Ha fontos számunkra, hogy társunk ne máshol keresse a gyönyört, tegyünk meg mindent, hogy újra kívánatosnak lásson minket! Igyekezzünk nyitottá válni arra, hogy bármikor szeretkezzünk vele, ne ragaszkodjunk olyan kiábrándító berögződésekhez, mint hogy “majd este, ha már alszanak a gyerekek, és a házimunkát is megcsináltam”… És még egy hasznos tipp: képzeljük el, hogy mi magunk vagyunk az a titkos szerető, akiért párunk rajong, és vigyünk újdonságokat, frissességet és szenvedélyt a szexuális életünkbe! Mindegy, hogy csábító fehérneműkkel, romantikus randevúval, vagy ösztönösen vad numerával érjük el ezt, a lényeg, hogy változtassunk, és mozduljunk ki a megszokott állóvízből!

Ellenállhatatlan női bájak

A vonzó test a legtöbb nő számára elérhető. Megismétlem: a vonzó test a legtöbb nő számára elérhető. A dolog ott kezdődik, hogy nem szabad elhinnünk, hogy kizárólag csontsoványan, szilikon mellekkel és  tökéletes popsival lehetünk vonzóak párunk számára.  Minden nőben ott van az a szépség, amely csak rá jellemző, amelyet a párja meglátott benne, még akkor is, ha ez az évek során kicsit megfakult. Azonban ezt elő lehet hozni és használni kell! Ha szeretjük a párunkat, adjuk meg neki azt a lehetőséget és örömet, hogy szépnek láthat minket! Egészen biztosak lehetünk abban, hogy a szerető, akit a párunk neadjisten olykor meglátogat, mindent megmutat magából, és élvezettel használja a testét a pásztorórákon. A férfiak számára rendkívül fontos a vizuális élmény a szexben, ezért tegyük lehetővé, hogy kedvesünk láthasson minket!

Ha kapcsolatunk elején tudtunk jókat szeretkezni, és élveztük egymás testét, akkor a szexuális vonzalom minden bizonnyal eredendően megvan köztünk most is. Csak le kell ásnunk érte, felszínre kell hoznunk és portalanítani, hiszen az évek során sok-sok esemény, sérelem, küzdelem, és negatív élmény rakódhatott közös szexuális életünk egykori örömeire. A saját testünk iránt érzett utálat, és az ebből táplálkozó önbizalomhiány teljes mértékben romba döntheti szexuális életünket, így párkapcsolatunkat is. Keljünk fel, és kezdjünk el sportolni, fokozatosan életet és fiatalságot varázsolni testünkbe! Étkezzünk egészségesebben és legyünk tudatosak az életvezetés terén! Ne higgyük, hogy késő mindezt elkezdeni, hiszen sosem lehet késő boldogságot hozni az életünkbe! Ha elkezdünk több figyelmet fordítani először a testünkre, és az öltözködésünkre, az pozitív hatással lesz lelkünkre és önértékelésünkre is, és képesek leszünk új fejezetet nyitni az életünkben.

A szabadság megadása

Az ideális szerető csak kellemes pillanatokat és izgalmas kikapcsolódást ad a férfinek, és nem terheli olyan hétköznapi problémákkal, amelyektől a férfi legszívesebben menekülne. Könnyű belátni, hogy ez a szerető egyik legnagyobb előnye és kiváltsága, hiszen a feleség, vagy a barátnő nem tudja elkerülni, hogy a mindennapok nyűgeiben osztozkodjon párjával, így nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy kizárólag kellemességekkel vegye körül a férfit.

Mégis tehetünk azért, hogy párunknak ne kelljen olyan hölgyet keresnie magának, akinél a velünk töltött időt kellene kipihennie, vagy a belőlünk hiányolt alapvető igényeit kielégítenie. Alapvető fontosságú, hogy a megértés és az elfogadás jelen legyen bennünk társunk felé, és nem árt, ha ez megfelelő mértékű türelemmel és kedvességgel is párosul. A vidámság és az életszeretet szintén olyan tulajdonságok, melyeket a férfi hajlamos más nőnél keresni, amennyiben párja nem képes ezeket előhozni magából. A közelség, a testi-lelki intimitás olyan fegyverek a kezünkben, amelyek megvédik a férfit a szeretőtől, hiszen ha igazán közel vagyunk egymáshoz lélekben, a társunk nem lesz képes más nők felé nyitni.

A párunkat birtokolni sem szabad, nem tekinthetünk rá úgy, mint a tulajdonunkra, akkor sem, ha kapcsolatunk nagyon közeli és őszinte. Férfinak és nőnek a párkapcsolaton belül egyaránt szabadnak kell éreznie magát ahhoz, hogy boldogan és kiegyensúlyozottan adhassa át önmagát a másiknak. Ezért ne telepedjünk rá párunkra, ne féltékenykedjünk feleslegesen, és ne fojtsuk meg szeretetünkkel sem! Ha túlságosan ráfonódunk, természetszerűen lazítani akar majd a fullasztó kötöttségen, továbbá hódítási vágya is kielégítetlen marad, ezt pedig más irányba fordíthatja. Ezért is fontos, hogy önmagunk fejlődésének is szenteljünk annyi időt és energiát, hogy egyedül is teljesnek és boldog embernek érezhessük magunkat, mert így még vonzóbbá válunk majd társunk szemében. A boldog, kiegyensúlyozott nő nemcsak gyönyörű, de a férje sem akarja megcsalni.

 

A bennünk élő személyek

doppelganger

Első hallásra kicsit furcsának tűnhet a fenti cím, de megnyugtatásul: nem egy science fiction kellős közepébe csöppenünk a következő sorok elolvasásával. Ám sokaknak az sem lesz éppen megnyugtató, ha felfedezik, kik is élnek bennük elrejtve…

Mindannyiunk lelke mélyén élnek olyan személyek, akikkel bizony volna miért szembenéznünk, akik bocsánatkérésünkre, vagy éppen a mi bocsánatunkra várnak, akikkel szemben haragot, fájdalmat, bánatot, keserűséget, s egyéb elfojtott, elfeledni próbált érzéseket őrizgetünk tudat alatt. De vajon tudunk-e arról, hogy tartozunk még múltunk fontos szereplőinek valamivel?

Nézzük meg, hogyan válik valaki lelkünkben ilyen “belső személlyé” – miközben a külvilágban, életünk “valódi” porondján megismerkedünk vele.

Vegyük a legkézenfekvőbb példát: egy férfi (legyen András) egy társaságban, utcán, szórakozóhelyen, fagyizóban megpillant egy nőt (legyen Ágnes), aki számára ilyen-olyan okok miatt igen vonzó és szimpatikus lesz rövid idő alatt. András lelkében kialakul egy emlékkép Ágnesről, mely akkor is ott marad egy ideig – mint lábnyom a hóban -, ha soha többé nem találkoznak. Ezt az emlékképet András kiválóan felhasználhatja álmodozásra, fantáziálásra, tervezgetésre, célok kitűzéséhez, de akár a festményeihez is. Egyébként a média korában ilyen személyes találkozásokra nincs is szükség, hiszen annyi, de annyi tökéletesnek látszó ideállal köthetünk képzeletben házasságot, folytathatunk szexuális kapcsolatot, ha éppen arra van szükségünk… (Angelina Jolie vagy David Beckham tudtukon kívül minden bizonnyal megszámlálhatatlanul sok férfi és nő “titkos szeretői”.) Ahhoz, hogy ilyen “tárgy reprezentációt” szerezzünk magunknak, csak önmagunkra és lelkünkre van szükség.

Ha a fent említett két személy az ismerkedési fázison nem lép túl, a lelkükben egymás által kialakított nyomok még könnyen eltűnnek. Azonban ha szexuális kapcsolatba kerülnek (“foganatosítják” viszonyukat), már sokkal mélyebb lenyomat alakul ki lelkükben egymásról, mint egyszerű “lábnyom”. Ekkor már mély kötődés jön létre, s kialakul lelkükben a másikról alkotott “hologram”, vagyis a belső személy. Andrásnak lelki tájain Ágnes “érzelmi másolata” tovább él, s természetesen Ágnes lelkében is ott él az Andrásnak megfelelő belső személy.

A legtöbb esetben, amikor két ember kapcsolata megromlik, megszakad, összevesznek, s kapcsolatukat felfüggesztik – ez nemcsak párkapcsolat, hanem barátság, szülő-gyermek, vagy hivatalosabb kapcsolódás is lehet -, ösztönösen elnyomják magukban az emlékeket, a fájdalmukat újra és újra előhozó régi érzéseket. Azaz: messze elkerülik lelkükben azt a tájat, ahol a számukra valamikor fontos ember belső, lelki másolata él.

A megszakadó emberi kapcsolatok 97(!)%-ában legalább az egyik fél lelkében marad olyan negatív érzés, fájdalom, amit nem tudtak közösen megoldani, tisztázni az elválás pillanatában. S vajon melyikünk akar szembesülni azzal, hogy lelkében él(nek) olyan személy(ek), akik boldogtalanok, megbántottak, sértettek és nagyon nem érzik ott jól magukat?…

Ezek a belső személyek őrzik érzéseinket, emlékeinket, s amint vesszük a bátorságot és erőt, hogy felkeressük őket, s szembenézzünk rajtuk keresztül a minket tudat alatt nyomasztó  múltbéli történetekkel, hatalmas felszabadulást és megkönnyebbülést élhetünk át. Energiánk megsokszorozódik, általános hangulatunk javul és életünk más területei is felvirágozhatnak.

Kívánom Mindannyiunknak, hogy minden egyes belső személyünkkel gyógyító, szeretetteljes kapcsolatra tehessünk szert! 🙂