A félelem az egyik leggyakoribb és „leghatékonyabb” okozója a sikertelen, nem beteljesített, boldogtalan életnek. Ez az emberiséggel egyidős, mindannyiunk által olyan jól ismert érzés hirtelen, minden addigi lelkesedésünket és tervünket sarokba szorítva képes lecsapni ránk – bizony óriási kárt hagyva maga után. Önbizalmunkat gyengítheti, képességeinket és a bennünk rejlő tehetséget is blokkolhatja. Aki teret enged félelmeinek és nem számolja fel őket, könnyen egy olyan életben találhatja magát, amely „nem is az övé”, amelyben nem tudja kibontakoztatni valódi értékeit, pozitív tulajdonságait. Azt már mondani sem kell, hogy ezek után mi várhat az emberre: folyamatos elégedetlenség, boldogtalanság, sivár életvitel, betegségek… Vagy még rosszabb.
Vajon kezelhetjük valahogyan félelmeinket? Ha igen, hogyan kezdjünk hozzá? „Bénító félelem” bővebben
A jó párkapcsolat máshonnan indul…
Gyakran halljuk ezeket a mondatokat: „Szeretnék egy férfit az életembe!”, „Akarok egy nőt/barátnőt!”. De vajon hogyan tudjuk bevonzani az életünkbe a harmonikus és tartós párkapcsolatot, a nőt, a férfit, az áhított férjet vagy feleséget?
A párkapcsolatban átélt boldogság titka bizony a saját Édesanyánkhoz fűződő kapcsolatunkban keresendő. Az a nő és az a férfi, aki egyedül van és nem talál párt magának, a lelkében elsősorban az édesanyját hiányolja az életéből.
„Édesanyánk nélkül kedvesünk sincsen.” (Bert Hellinger)
Lélekszinten és a való életben is kapcsolatban kell lennünk az édesanyánkkal, mert ő az életünk forrása, gyökere, aki mellett létezésünk első, legmeghatározóbb időszakában a bizalom kialakításának és megélésének képességét tanulgattuk. Az Édesanya minősége és személye minden egyes ember életében alapvető fontosságú ahhoz, hogy bármely területen sikereket érhessen el, így a párkapcsolatban is.
Gyakran megtörténik, hogy még egészen pici korunkban távolodunk el lélekben az Édesanyánktól, például egy kórházi tartózkodásból, utazásból, vagy az anya más okból eredő hosszabb távolléte miatt. Ilyenkor a gyermek törékeny kis bizalma megrendül és „begubózik”, az elhagyatottság állapotába kerül és bizony szakadás történik az anya-gyermek kapcsolatban.
A későbbi, párkapcsolatainkra tett hatását pedig mi szenvedjük el: magánnyal, nem működő párkapcsolatokkal, féltékenységgel, az önszeretet hiányával és sok más tüneten keresztül.
Kapcsolatban kell tehát maradnunk a gyökereinkkel, az Édesanyánkkal és mindent megtenni annak érdekében, hogy visszataláljunk hozzá. Ehhez nagyon hatásos segítséget nyújthat például a családállítás módszere – vagy olyan célirányos oldások, melyeket akár csoportos, akár négyszemközti foglalkozások keretében végezhetünk. Az életünk pedig csodálatosan megváltozhat!
Az Élet értelme
Mindenki életében eljön az a pillanat (kinek előbb, kinek később), amikor felteszi magának a kérdést: „mi az élet(em) értelme?
És igen: vajon mikor érezzük úgy, hogy értelmes (volt) az életünk, hogy ahogyan éltünk, az pont úgy volt jó és boldogan hagyhatjuk el földi testünket, ha eljön az ideje?
Természetesen mindenkinek más és más jelenti az Élet értelmét, mindenki más életút során és után tapasztalhatja meg, hogy értelmet adott létezésének.
Ám vannak alapvető tények, irányok, melyeket követhetünk és általuk felszabadulhatunk az „Élet értelme” olykor nyomasztónak tűnő terhe alól.
Ha teljes az életed, akkor összhangban vagy a valósággal, akármilyen is legyen az a valóság, amely körülvesz. Összhangban érzed Magad a családoddal – bármilyen is!! -, a társadalommal, amelyben élsz (úgy, amilyen), a saját sorsoddal, a lehetőségeiddel és a korlátaiddal is. Amikor ezt átéled és átadod Magad az ebből eredő fejlődésnek és az ebből induló folyamatoknak, akkor fejlődőképes maradsz, alkalmazkodó és beteljesült lehet az Életed folyamatosan.
Az Élet értelme maga az Élet. Az Élet, amelyet végigcsinálunk, átélünk, megtapasztalunk, amellyel megbirkózunk, mindig értelmes.
Akkor érezhetjük értelmetlennek az életünket, ha nem fogadjuk el olyannak, amilyen és emiatt nem is nézünk szembe vele. Így az életünk értelme attól függ, hogy mihez kezdünk a lehetőségeinkkel és a „csomaggal”, amivel indultunk.
Mindenki megérzi előbb vagy utóbb, hogy mi a feladata az életben, hogy milyen különleges képessége van. Ha az ember ezt kibontakoztathatja, ezzel foglalkozhat és eszerint építheti az Életét, akkor boldognak érzi magát és beteljesedettnek. Hogy hogyan jutunk el eddig a pontig, az már nehezebb és gyakran nem egyértelmű, bár segítséget mindig kapunk hozzá! Amint akadályba ütközünk a célunk megvalósításának útján, meg kell állnunk, újra fel kell mérnünk a lehetőségeinket, és talán új irányba kell elindulnunk. De mindig megmutatják a körülmények, hogy melyik számunkra a legmegfelelőbb út, ahol fejlődhetünk és kibontakozhatunk – csak meg kell tanulnunk „olvasni” a jelekből és őszintén figyelni önmagunkra.
A párkapcsolat alapja
Férfi és Nő egyenrangú.
Ebben sokan vitatkoznának, sokan támadnák e tényt, ám fejtsük ki egy kicsit: egy párkapcsolat akkor lehet sikeres, ha a Nő és a Férfi is elismeri, hogy EGYENRANGÚAK, ám KÜLÖNBÖZŐEK. A jó párkapcsolat titka, hogy Férfi és Nő is elfogadja, hogy mindkettőjüknek szüksége van a másikra és tudatosan is nyitottá válnak arra az ajándékra, amely a másikból árad, mint egy „hiányzó részt” pótolva.
Akkor követünk el hibát, amikor úgy teszünk, mintha nem is volna szükségünk a társunkra, ezzel folyamatos belső nyugtalanságot, bizonytalanságot okozva neki, ezt sugallva: „Talán megadom neked, ami kell, talán nem, majd kiderül.” Ez nagyon erős romboló hatással tud lenni a kapcsolatra, hiszen (tudat alatt is) nagyon mélyen sértjük vele a párunkat. Hiszen ilyenkor csak úgy teszünk, mintha nekünk semmire sem volna szükségünk, s őt is kínozzuk ezzel…
A kapcsolat teljessége és minden további része azon alapszik, hogy a mélyben ez az elv dolgozik bennünk: „Szeretlek és elfogadlak Téged férfiként/nőként, átadom magam neked nőként/férfiként. Elfogadlak úgy, ahogy vagy.”