Minden megfogant gyermek az életerő megnyilvánulása, mely az apai és az anyai erőtérből jön létre a szerelem aktusában. Egy harmadik energiamezőt hoznak létre, amely utána önállóvá válik. A férfi és a nő sokszor nem is tud arról, hogy ez megtörténik, és gyakran nem is ez volt találkozásuk célja. Az apai és anyai energiából létrejövő harmadiknak ebben a pillanatban még csak az ajándékba kapott életerő számít, mely az első kapcsolatát jelenti az Élettel. A megfoganó gyermek az élet akarását hordozza magában, ám a Sorsnak minden joga megvan ahhoz, hogy engedje őt meghalni.
Azonban gyakran nem a Sors az, aki jogot gyakorol arra, hogy elvegye a gyermek életét. Legtöbbször az apa vagy az anya dönt az abortusz mellett, így válva sorssá a gyermek számára. Ezért a gyermek szemszögéből a szülők testesítik meg a sorsot – ám nem jó, ha a szülők is így látják. Az anya és az apa nem háríthatják át saját felelősségüket a gyermekre, így egyáltalán nem helyénvalóak az olyan kijelentések, mint „ez a lélek azért választott engem anyjának, mert meg akarta tapasztalni az abortuszt”, vagy „a Sors akarta, hogy elvetessem ezt a gyermeket, én csak segítettem ebben”. Az anya lelke azonban ettől nem fog megnyugodni, hiába magyarázza észérvekkel a történteket. Lelke mélyén továbbra is szenved, a felszínen pedig gyakran fogalma sincs arról, mi az oka depressziójának, vagy egyéb rossz érzéseinek.
Sokak számára meglepő vagy éppen felháborító, ám a szülőknek jogukban áll elvetetni a gyermeket, hiszen az ő erejük növekszik benne. Dönthetnek arról, hogy engedik-e ezt az energiát kiteljesedni és élni, vagy kioltják azt. A gondok ott kezdődnek, hogy a szülőknek fogalmuk sincs, milyen következményekkel jár, ha élnek ezzel a jogukkal. Temérdek okot fel lehet sorakoztatni, miért döntöttek az abortusz mellett, ám arról senki nem beszél, hogy milyen árat kell fizetni a lélek mélyén az abortuszért.
Az elvetetett gyermek továbbra is ott él a lélek egy rejtett zugában, mint a lényünk egy megölt, megtagadott része. Hogy ez a gyermek miképpen érzi magát, nem nehéz kitalálni. A lélek pedig, amely egy megölt gyermek otthonává lett, olyan sivár és mély szomorúsággal telt érzéseket teremt gazdájának – az anyának és az apának is -, amelyek a felszínen komoly következményeket vonhatnak maguk után. Azok a szülők ugyanis, akik nem vesznek tudomást elvetetett gyermekeikről, s nem hajlandóak gyermekükként elfogadni őket, tudat alatt működő bűntudatukon keresztül súlyos eseményeket vonzhatnak be az életükbe. Így akarnak ugyanis vezekelni a történtekért, akkor is, ha a felszínen ez távol áll tőlük.
A gyermeket, akik elvetettél, újra be kell fogadnod a szívedbe, akár az édesanyja, akár az édesapja vagy. Nyílj meg neki, vállald a felelősséget azért, hogy az abortusz mellett döntöttél akkor, és ezért megvontad tőle az élet lehetőségét. Amennyiben ezt meg tudod tenni, és gyermekedként gondolsz rá, többé nem kell eltaszítanod lelkednek azt a részét, ahova bezártad őt.
(Peter Orban nyomán)