Lelkesedj, hogy igazán élhess!

A lelkesedés azt jelenti, hogy őszinte örömet érzünk az iránt, amit csinálunk, miközben egy számunkra fontos célt követünk, hogy elérhessük azt. Lelkesedés közben bizakodást érzünk, és ezáltal erőhöz jutunk. A lelkesedést a tűzhöz lehet hasonlítani, amely bennünk ég, és táplál minket, hogy elérhessük céljainkat.

Igen nagy különbség van az olyan cselekedet között, melyet lelkesedéssel végzünk, és aközött, amelyet megszokásból, vagy unalommal átitatva kell megtennünk. Ha lelkesen tudjuk céljainkat követni, még a rezgésünk is megváltozik, ennek köszönhetően pedig még több energiával és még nagyobb alkotóerővel tudunk haladni az úton.

Amennyiben képesek vagyunk arra, hogy lelkesedést ébresszünk magunkban, sokkal könnyedebben tudjuk elvégezni munkánkat, és jóval messzebbre juthatunk, mint  annak hiányában. Miközben lelkesedünk valamiért, nem érezzük magunkat egyedül, mert olyan, mintha külső segítséget, fentről érkező támogatást kapnánk ahhoz, hogy véghezvigyük terveinket. A lelkesedést azonban csak önmagunkban találhatjuk meg, belül kell felébresztenünk, mert kívülről nem kaphatjuk meg.

Amint össze tudunk kapcsolódni önmagunkban a lelkesedéssel, annyi erő és kitartás száll meg minket, hogy mások is azonnal észreveszik , és kiemelkedő eredményeket érhetünk el. A stresszben és megfeszített tempóban végzett munkával ellentétben amit lelkesedésből indítunk, mindig harmóniát és folyamatosságot hordoz magában, amelyben fel tudunk oldódni.

Ahhoz, hogy képessé váljunk a lelkesedésre, tisztában kell lennünk azzal, hogy mi válthatja ki belőlünk ezt az állapotot, mi az, ami örömet okoz nekünk. Meg kell figyelnünk, hogy belső lényünk mit üzen számunkra, belső vezérlésünk milyen irányba akar terelni minket. Így tudunk összekapcsolódni mélyebb önmagunkkal, és felismerni, mi tehet lelkessé minket.

Nagyon fontos, hogy nem szabad hagynunk, hogy aggodalmaink és mindennapi nehézségeink befolyásoljanak és félelemmel töltsenek el minket! Ehhez meg kell találnunk belső középpontunkat, és a csendet önmagunkban. Akkor lehetünk igazán lelkesek az életben, ha megtapasztaljuk, hogy szabadok vagyunk. A szabadságot pedig úgy érhetjük el, ha saját életünk irányítójává és alkotójává válunk.

Ameddig életünket külső sikerektől tesszük függővé, akkor annak rabja leszünk, és nem tudunk lelkesedni. Ha csupán a szükségletek kielégítése és a személyiségünk igényei határozzák meg életünket, akkor nem fogjuk megtalálni életünkben a lelkesítő tényezőket. Jellemzően olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amelyek már nem lelkesítenek minket, mert meggyőződésünk, hogy nem érdemeljük meg, hogy olyasmivel foglalkozzunk, amiben örömünket leljük és vágyunk rá.

Ahhoz, hogy lelkesedni tudjunk, meg kell találnunk életünkben azokat a tevékenységeket, amelyekkel szívesen foglalkozunk, és tisztában kell lennünk azzal, hogy mi akadályoz bennünket abban, hogy ezeket életünk részévé tegyük! Meg kell határoznunk azokat a lépéseket, amelyek eljuttatnak odáig, hogy megélhessük e tevékenységeket, és gondolkozzunk el azon is, hogy mi az, amit már a mai napon megtehetünk azért, hogy több lelkesedést vigyünk az életünkbe!