A legtöbben úgy éljük meg a szerelmet, mintha egy megismételhetetlen, varázslatos állapotról lenne szó, amely senki mással nem fordulhat elő. Kizártnak tartjuk, hogy más is átélje azt a csodát, azt az intenzitást, amelyben éppen benne vagyunk, és nem vesszük észre, hogy szerelmünk alakulása attól függ, hogy mi hogyan viszonyulunk az intimitáshoz és a szeretethez. Minden szerelmi kapcsolat sok energiabefektetést igényel, nem is beszélve arról, hogy régi érzelmi sérüléseink, korábbi negatív tapasztalataink miatt könnyen gátakat szabunk az új kapcsolat létrejöttének akkor is, ha egyébként minden szépen alakul benne.
Minden szerelem kezdetén átéljük a pszichotikus tagadás állapotát, ami azt jelenti, hogy csak a jó oldalunkat és azokat a tulajdonságainkat mutatjuk meg a másiknak, amelyeket úgy érezzük, hogy szeretni fog bennünk. Később, ahogyan telik az idő, felfedjük nehezebben elviselhető részünket is, és általában ez az a pont, amikor el is dől, vajon összeillünk-e, és továbbra is vonzódunk-e a másikhoz. Ahhoz, hogy a szerelem állapotát meg tudjuk őrizni, és kapcsolatunk kiegyensúlyozottan működjön, a következő dolgokra kell odafigyelnünk:
1. Figyeljünk az adok-kapok egyensúlyára
Oda kell figyelnünk a párunkra, akár jól van, akár szörnyen érzi magát. A kapcsolat vérkeringését az adja, ha el tudom fogadni, amit tőle kapok, miközben mindig egy picivel többet tudok visszaadni, mint amit ő ad nekem. Ezután neki kell tudnia befogadni, amit tőlem kapott, és ő fog egy picivel többet visszaadni nekem. Így mindig adunk egy kis lökést az energiaáramlásnak, és életben tartjuk azt. Bizonyos időközönként mindkettőnknek saját magunkra is kell figyelnünk, hogy kapcsolatban maradjunk önmagunkkal.
2. Fogadjuk be a többi embert
Ha nem látunk a szerelemtől, akkor sem szabad a tulajdonunknak tekinteni a párunkat. Ne akarjuk birtokolni és kisajátítani, ellenőrizni minden mozdulatát, és jelen lenni minden lélegzetvételénél. És főleg ne nézzünk úgy a többi emberre, aki kapcsolatba kerül kedvesünkkel, mint riválisunkra. Hagyjuk meg neki a szabadságát, és korábbi emberi kapcsolatait.
3. Őrizzük meg az érzelmi függetlenségünket
Fontos tudatosítanunk, hogy a legjobb kapcsolat is két emberből áll, ahol a két félnek külön-külön megvannak a maga hangulatingadozásai, és érzelmi ciklusai. Meg kell tanulnunk érzelmileg függetleníteni magunkat a párunk negatívabb érzéseitől oly módon, hogy nem szabad vele együtt lesüllyednünk, vagy hagynunk, hogy minket hibáztasson olyan dologban, amit egy külső hatás váltott ki belőle. Ilyen esetekben fontos, hogy együtt tudjunk érezni vele, és segítségére legyünk, de meg kell őriznünk függetlenségünket annak érdekében, hogy ő is fejlődhessen a saját hibáin keresztül.
4. Összegezzük olykor az elmúlt időszakot
Időről időre meg kell állnunk, és vissza kell néznünk az elmúlt időszakra, amelyet a kapcsolatunkban töltöttünk. Összegeznünk kell a történteket, a közös élményeket és tetteket, és őszintén ki kell elemeznünk, hogy merre tartunk, és mit élünk át ebben a kapcsolatban. Az elején még valóban izgalmas dolog a másik olyan tulajdonságait felfedezni, amelyek teljesen különböznek a miénktől, ám egy idő után meg kell vizsgálni, hogy tudunk-e együttműködni és a különbségek ellenére előre haladni. Tekintsünk a dolgok mélyére: megkapjuk-e a kapcsolatban azt, amire tényleg szükségünk van, működik-e az adok-kapok egyensúlya, tudunk-e kompromisszumokat kötni, és jelen van-e a megértés és az elfogadás közöttünk?
5. Törekedjünk a tudatosan megélt közös fejlődésre
Bár a kezdeti lángolás és lebegés hatására a kapcsolat elején még csak a szerelmet látjuk, ez szépen fokozatosan alábbhagy, és újra fel tudjuk venni a kapcsolatot önmagunkkal és a külvilággal. Ismét saját magunk leszünk az előtérben önmagunk számára, és előfordulhat, hogy egyre inkább elfelejtünk odafigyelni a párunkra. Sajnos az is megeshet, hogy a harmónia és a konfliktuskerülés érdekében nem beszélünk a másiknak valódi érzéseinkről, sőt, saját magunknak sem valljuk be, hogy valami gond van. Ez azonban nagyon ingoványos talaj: a nem kibeszélt sérelmek és negatív érzések észrevétlenül eltávolítanak minket egymástól, és ha nem kapunk észbe idejében, már túl késő lehet visszafordítani a folyamatot. A cél, hogy kezeljük tudatosan a kapcsolatot, beszéljünk őszintén az érzéseinkről, vágyainkról, fájdalmainkról, és hallgassuk meg a másikat is. Így fejlődhetünk közösen, ami lényegében minden párkapcsolat értelme volna.