Címke: családállítás

Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit?

Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit?Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit?

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit? – Tapasztaltad-e már, hogy amikor közeledni próbálsz valakihez egy kapcsolatban, egy idő után megtorpansz, és nem vagy képes teljes értékű félként részt venni a folyamatban? Újra és újra szeretnél közel kerülni a párodhoz, de rövid idő után visszafordulsz, bezárulsz, és ismét eltávolodsz tőle? Egy helyben toporogsz, mert nem tudsz előrébb jutni az önátadásban, nem nyitod meg magad igazán a másiknak, de nem tudsz ezzel mit kezdeni?

Ha úgy érzed, jelen vannak életedben a fenti tünetek, és nem tudsz közel engedni magadhoz senkit, érdemes végig gondolnod, nem történt-e életed első 3-4 évében olyan esemény vagy törés, amelyben az Édesanyáddal való kapcsolatod volt érintve. Volt-e ebben az első időszakban olyan rossz élményed, amikor el voltál szakítva az Édesanyádtól, vagy nem tudtad szereteted kifejezésre juttattni felé? Őrzöl-e fájdalmas emléket szívedben arról, hogy valamikor kora gyermekkorodban Édesanyád nem volt elérhető számodra, emiatt borzasztóan hiányzott, de el voltál választva tőle? Voltál-e kétségbeesett, dühös és rettentő szomorú a hiánya, távolléte miatt?

Ha mindezek ismerősen csengenek, illetve átéltél ilyesmit, nagy valószínűséggel Te is a “megszakított közeledés” állapotába kerültél az Édesanyáddal való viszonyodban. Ennek következménye lehet, hogy nem tudod, nem mered igazán közel engedni magadhoz azokat, akikkel összekötnéd az életed, és amikor ő szeretné komolyabbra fordítani a kapcsolatot Veled, Te meghátrálsz. Hogy miért? Mert ilyenkor tudat alatt felrémlik benned az a kora gyermekkori trauma és emlék, hogy Édesanyád magadra hagyott. Ezt minden gyermek szinte elviselhetetlen fájdalomként éli meg.

Így azok a felnőttek, akik csecsemőként vagy kisgyermekként meg kellett hogy tapasztalják a megszakított közeledést, az Édesanyjuktól való elválást, későbbi életükben minden olyan szeretetteljes helyzetben, ahol át kellene adniuk magukat egy intim kapcsolódásnak, automatikusan visszafordulnak, bezárulnak. Hiszen lelkük még emlékezik a rettentő egyedüllétre és fájdalomra. A gyermek ilyenkor inkább páncélt von maga köré még az édesanyjával szemben is, így védekezve az ellen, hogy újra megtörténjen egy hasonlóan borzalmas élmény. A párkapcsolat viszont bizalmat, közelséget, önátadást kíván. Csupa olyan dolgot, amely azonnal emlékezteti a tudatalattit a korai megszakított közeledésre és az átélt fájdalomra.

Mit tegyél, ha nem tudsz közel engedni magadhoz senkit? 

Hogy mit lehet tenni? Akinek még él az édesanyja, és elég bátornak érzi magát, újra közeledhet hozzá. Fejét az ölébe hajtva (valószínűleg csak kevesen képesek ezt felnőttként megtenni sajnos), vissza kell helyezkednie abba a lelki állapotba, amikor még csecsemőként bújt oda édesanyjához. Így kell maradni addig, míg el nem kezdődik valami, egy folyamat anya és felnőtt gyermeke között, ami nagyon hasonlít a kezdeti, ősbizalmon alapuló, tiszta kapcsolódásra – még a megszakított közeledés előtti állapotra.

Aki ezt nem képes megtenni, vagy már nincs rá lehetősége, annak a családállítás hozhat megoldást, feloldást, gyógyulást, felszabadulást.

Mit tegyünk, ha szerelmi háromszögben élünk?

megcsalásMikor alakulnak ki szerelmi háromszögek? Például akkor, amikor egy nő vagy férfi szülőként viselkedik a párjával szemben, aki ezután érthető módon akaratlanul is szükségét érzi annak, hogy egyenrangú társat keressen magának egy harmadik fél személyében. Akkor is rés alakul ki a kapcsolaton, ha – bár kívülről minden rendezettnek és harmonikusnak tűnik – a nő vagy a férfi tudat alatt szenved a saját édesanyja hiányától, akit végül egy külső kapcsolatban talál meg. Az a nő, aki szerelmi háromszögbe bonyolódik, legtöbbször még az “apja lánya”, aki úgy tud kilépni ebből a dinamikából, ha lelkileg közeledni kezd az édesanyjához, és el tud szakadni az apa “bűvköréből”.

Bár itt-ott láthatunk próbálkozásokat a nyitott házasságra és a modern szemléletű párkapcsolatokra – melyben a felek elfogadni igyekeznek párjuk félrelépését -, mégis az általános nézet még mindig az, hogy a házasságon kívüli kapcsolat bűnös és rossz dolog. Hűtlenség esetén a közvetlen környezet legtöbbször ártatlannak ítéli a megcsalt felet, aki sok esetben úgy viselkedik, mintha minden joga megvolna ahhoz, hogy örökre birtokolja a másikat. Lássuk be, ez az igény jogtalan, és a félrelépő felet sokszor menekülésre készteti.

Bár rettentően tud fájni, amikor az ember ráeszmél, hogy párja megcsalja, mégis a vádló magatartás helyett érdemesebb szeretettel fordulni a “bűnös” felé, majd arra törekedni, hogy a pár közösen felkutassa a hűtlenség okát, és leleplezzen minden kiváltó okot. Már ha van még annyi erő és szeretet a kapcsolatban, hogy a megcsalt fél is folytatni akarja azt.

Párunkat nem láncolhatjuk magunkhoz azzal a jelmondattal: “Senki más nem lehet fontos neked rajtam kívül.” Fájó, és nehéz gondolat, de párunk is és mi is bármikor találkozhatunk olyan emberrel, aki fontos lesz számunkra. Ezt pedig kölcsönösen tisztelnünk kell, hiszen (házas)társunk nem a tulajdonunk. Jó megoldásra csak akkor juthatunk, ha a szeretetből indulunk ki, és elfogadjuk, hogy a harmadik fél felbukkanása is lehet pozitív hatással a kapcsolatunkra.

Ahhoz, hogy azonnal felismerd, miért csal meg a párod, vagy Te magad miért tudtál külső kapcsolatot kezdeni valaki mással, a csoportos vagy egyéni családállítás már az első foglalkozás alatt egyértelmű választ adhat. 

Hogyan szerezz magadnak férfit?

happy_couple2.jpg

Ha már hosszú hónapok, rosszabb esetben évek telnek el anélkül, hogy párkapcsolatod lenne – divatos szóval szingliként éled mindennapjaidat -, valószínűleg egyre sürgetőbbé válik benned a vágy, hogy olyan férfit találj, akivel nemcsak az ágyadat, de az életedet is megoszthatod. Egy szakítás után természetes, hogy szüksége van az embernek némi magányra és “tisztulásra” – ez sokaknál akár évekig is eltarthat -, és amikor újra érzed a komoly párkapcsolat hívását, biztosan tudhatod, hogy nincs nagy baj veled, még mindig egészségesen működsz.

Lehetséges, hogy hiába indul el benned a vágy, hogy megtaláld végre azt a férfit, akivel le tudnád élni az életed, ez mégsem akar összejönni. Ha már tucatjával olvasod a sikeres randizásról szóló írásokat, egyre több társkereső oldalon regisztrálsz, ám a várva várt szerelem mégsem akar felbukkanni, érdemes más nézőpontból megvizsgálnod ezt a problémádat. A következőkben olyan férfibevonzó lépésekről olvashatsz, amelyek egészen biztosan változást – és nem mellesleg egy megfelelő férfit – hoznak majd az életedbe.

Önbizalomtuning

A régóta tartó egyedüllét a legtöbb esetben egyértelműen nincs jó hatással az ember önértékelésére. Főleg, ha párkereső próbálkozásaidat újabb és újabb kudarcok verik vissza, hiszen ezek válhatnak a legnagyobb önbizalomgyilkossá. Nagyon fontos, hogy tudatosan kezdj el dolgozni a problémán, és folyamatosan tudj hinni abban, hogy még mindig vonzó és értékes nő vagy, aki egészen biztosan megtalálja a párját. Nem szabad elveszítened a sikeres párkapcsolatba vetett bizalmadat akkor sem, ha úgy tűnik, hogy neked csak olyan férfiak jutnak, akik nem illenek a terveidbe. Az életben vannak olyan időszakok, amikor semmi sem akar összejönni, de ezek ugyanúgy elmúlnak, mint bármi más, és egy sikeresebb periódus követi őket.

Önbizalmadat úgy tudod leghatékonyabban visszaszerezni és erősíteni, ha nap mint nap időt és energiát fordítasz arra, hogy önmagaddal és saját értékeiddel foglalkozz. Ennek nem kell órákig tartania, de az a napi 15 perc, amit zavartalanul belső megerősödésednek tudsz szentelni, nagyon lényeges a magány kritikus fázisaiban. Válassz olyan módszert, amely a legközelebb áll hozzád: lehet ez az agykontroll, vagy egyéb vizualizációs technikák, amikor ellazult állapotban élénken magad elé képzeled a vágyott céljaidat és örömmel át is éled őket. Vagy összeírhatod egy papírra a pozitív tulajdonságaidat, tehetségeidet, s minden nap átolvashatod ezt a listát. Érdemes folyamatosan fejlesztened önmagad azokon a területeken, amelyekben bizonytalannak érzed magad, hogy egy idő után a korábban gyengéidnek tartott témákat is magabiztosan kezelhesd. Ne feledd: minden perc, amit tanulásra és fejlődésre szánsz, sokszorosan meg fog térülni, és az önbizalmadat is növeli!

Az önbizalmad fejlesztéséhez a külsőd ápolása és szépítgetése is ugyanúgy hozzátartozik, mint a belső értékeid erősítése. Ha eddig nem fordítottál gondot a testedzésre, ne halogasd tovább, vágj bele! Ha idegenkedsz a testmozgástól, gondolj arra, hogy nemcsak egészségesebbé és fiatalabbá tesz, de a testedet is formálja és feszesíti! A mozgás közben termelődő boldogsághormonok csodálatos hatását már az első héten érezni fogod, és gyorsan felfedezheted azt is, hogy a rendszeres edzés egyike a leghatékonyabb önbizalomerősítő módszereknek!

A komoly párkapcsolatra várakozás kiváló időszak arra, hogy öltözködési stílust válts, és kipróbálj egy új frizurát. Keress fel egy olyan szakembert, akiben meg tudsz bízni és ránézésre is szimpatikus, és hagyd, hogy megálmodja neked az új ruhatáradat! Nagy valószínűséggel olyan holmikat fog neked találni, amelyeket eddig be sem vittél volna a próbafülkébe, és most döbbensz majd rá, hogy te is lehetsz olyan vonzó és nőies, mint az “átváltoztató” műsorok szereplői. Ha eddig nem sminkelted magad, próbáld ki, milyen egy természetesen könnyű nappali arcfestés!  A férfiak olyan nők után fordulnak meg – bár erről sokszor nem is tudnak -, akik viselnek némi sminket az arcukon.

Lelki nagytakarítás

Érzéseid letisztázása és lelki életed rendezése elengedhetetlen ahhoz, hogy új párkapcsolatod lehessen. Ha eddig azt hitted, hogy ehhez elegendő néhány hetet vagy hónapot egyedül lenned, és maguktól is meggyógyulnak benned a korábbi párkapcsolati sérülések, akkor sajnos el kell hogy szomorítsalak: foglalkoznod kell velük ahhoz, hogy fel tudd őket oldani magadban. Nagyon gyakran előfordul, hogy egy öt-tízéves vagy annál hosszabb házasság vagy együttélés után még mindig a korábbi társhoz kötődik az ember még akkor is, ha már új kapcsolatba kezdett. Ez azonban gátolja, hogy igazán közel kerülhessen az új partnerhez, hiszen még a régi kapcsolat fájdalmai dolgoznak lelkében.

Válassz olyan “nagytakarítási” formát, amit igazán közel érzel magadhoz, és el is tudsz fogadni! Nagyon hatékony módszer a párkapcsolati traumák és a tudat alatt működő érzelmi blokkok megszüntetésére a családállítás, a kineziológia, az NLP, a wingwave , de ezeken kívül sok olyan formája létezik a lélek gyógyításának, amely szóba jöhet az elakadt párkapcsolati élet felszabadításában. Ha belevágsz, döbbenten fogod tapasztalni, hogy benned is van mit helyretenni. Az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy valami blokkolva van benned, ha hosszabb ideje nincs párkapcsolatod. Ne halogasd hát a lelki munkát!

Kapcsolódj össze a benned élő Nővel!

Hiába minden külső praktika, másoktól ellesett női rafinéria, ha nem tudsz kapcsolódni a benned élő Nőhöz. Egy férfi ösztönösen ahhoz a nőhöz fog érzelmileg és szexuálisan is vonzódni, aki nem utasítja el – tudat alatt sem – saját nőiességét. Abból a lángolásból tud tartós párkapcsolat is kialakulni, ahol a nő nőként, a férfi pedig férfiként lehet jelen.

Ahhoz, hogy tényleg harmóniába tudj kerülni saját nőiességeddel és létezésed női oldalával, egy olyan dolgot kell tenned, amit elsőre talán el is utasítasz, vagy mély keserűség bukkan fel benned a téma hallatán. A számodra elérhető és használható női erő nem máshonnan, mint a saját Édesanyádtól érkezhet hozzád. Ezért annyira fontos, hogy vele kapcsolatban el tudd engedni minden sérelmedet, fájdalmadat, elvárásodat és lázadásodat. Ha már elveszítetted őt, és nem tudsz találkozni vele, akkor is tudod gyógyítani a vele való lelki kapcsolatodat (lásd a fentebb említett technikákat). Hatalmas felszabadulás újra összhangba és békébe kerülni életünk forrásával, az Édesanyánkkal. Törekedj arra, hogy meg tudj nyílni felé, és újra szabadon áramolhasson közöttetek a szeretet – akár hiszed, akár nem, ez nagyon jó hatással lesz a párkapcsolati életedre is.

Hogyan viszonyulj a sorsszerű, negatív eseményekhez?

sorszerű nehézségÁltalában nem akarjuk elfogadni a sors ránk mért nehézségeit, s minden erőnkkel küzdünk ellenük. Ám a sorsszerű terheknek van egy olyan csoportja, amely bizony a miénk, a sajátunk… Lehet ez pl. egy balesetben szerzett sérülés/bénulás, egy örökletes betegség, vagy egy kivételesen nehéz fiatalkor. Ha azonban folyamatosan lázadunk sorsunk megváltoztathatatlan, már elmúlt történései ellen azzal, hogy másokat hibáztatunk, vagy harag él bennünk, abban az esetben sajnos az akkor megszerezett keserű tapasztalatokból származó erőt sem birtokolhatjuk. Hiszen eltaszítjuk magunktól mindazt, amit akkor végigcsináltunk, amin keresztül fejlődhettünk.

Gondoljunk csak bele: sokszor az élet olyan szituációkba sodor minket, amelyben megmenekülünk, vagy más hatalmas ajándékot kapunk a sorstól anélkül, hogy azt megszolgáltuk volna. Ebből kiindulva kell elfogadnunk azt is, ha az élet és a többi ember megköveteli tőlünk, hogy vállaljuk egy olyan negatív esemény következményeit is, amelyet nem mi okoztunk, de mi is isszuk a levét. Alázattal kell viseltetnünk az iránt, hogy a sors mindig azt hozza elénk, ami fejlődésre és tanulásra ad lehetőséget, s sajnos nem törődik az igényeinkkel, vagy az egyezkedéseinkkel.

Amikor nehéz, sorsszerű probléma vagy bűnhődés részeivé válunk (pl. belebonyolódunk egy hatalmas perbe, bűncselekménybe, akaratunkon kívül súlyosan ártunk valakinek, gyógyíthatatlan betegség uralkodik el rajtunk, hatalmas és igazságtalan veszteség ér stb.) a következőképpen kell a hozzáállásunkon alakítanunk: alázattal és tisztelettel kell beleilleszkednünk a nálunk nyilvánvalóan sokkal nagyobb erők irányította folyamatba. Így tudjuk belső nyugalommal elfogadni az életünket és a boldogságunkat úgy, ahogyan azt kapjuk, annyi időre, amennyire azt kapjuk. Ez a belső alázat fogja megmutatni nekünk, hogy a sors meghatároz bennünket. “A bűnhődés megsemmisíti a tiszteletet, és a tisztelet feleslegessé teszi a bűnhődést.” Meg kell tanulnunk az életünket is irányító nagy egészhez illeszkedni, hogy ebből meríthessük erőt a továbbiakhoz.

Szakítás alázattal és békével

családállításSokszor, amikor egy pár szakít, a szakítás valódi oka nem fogalmazható meg egyértelműen, mert a felek sincsenek tisztában vele. Természetesen minden szakításkor okokat keresnek az érintettek, és megpróbálják megmagyarázni maguknak és/vagy egymásnak, miért következik be a szakítás. Az okok keresése mindig összefügg azzal, hogy azt gondolják magukban a résztvevők: ha tisztában lennének a szakításhoz vezető kiváltó tényezőkkel, vissza tudnák fordítani a folyamatot, nem kellene sort keríteni a szakításra – azaz hatalmat szerezhetnének a történések felett.

Amennyiben valamilyen tett, vagy vétek vezetett a szakításhoz, abban az esetben az okokat egészen pontosan meg tudják jelölni a partnerek. Ám ebben az esetben sincs hatalmuk afölött, ami ehhez a vétekhez, az egyik fél megsértéséhez vezetett. Azt, hogy tulajdonképpen mi váltotta ki a tettet, amivel az egyikük a másikat súlyosan megbántotta, találgatni lehet, de mégis titok marad. Titok abban az értelemben, hogy nem tudjuk, miért pont így kellett követniük egymást az eseményeknek, miért nem választotta azt a bizonyos “másik utat” a vétkes fél, amellyel nem kellett volna szakításra sort keríteni.

A hatalom megszerzésére irányuló belső késztetésünket ebben az esetben is tanácsos legyőzni, és alázattal kell fordulnunk a sors felé. Mondjunk le arról, hogy a szakításhoz vezető okokat megtaláljuk, mert így tudunk majd a volt párunkra és az elmúlt kapcsolatra igazán tiszta alázattal és megnyugvással tekinteni. Próbáljunk meg arra törekedni, hogy belül el tudjuk ismerni: kialakult egy folyamat, amelynek nagyobb ereje volt, mint nekünk. Ám a Létezés nem véletlenek furcsa és kiszámíthatatlan egymásutániságából épül fel – a kapcsolat alakulása és a szakítás sem csupán azon múlott, hogy elménkkel és viselkedésünkkel hogyan voltunk képesek irányítani a viszonyunkat. A legmegnyugtatóbb belső hozzáállás, ha elismerjük, hogy megtörtént az elszakadás, és már nem áll hatalmunkban változtatni rajta.

Így tudjuk elengedni a másikat, és lezárni a kapcsolatot. Így tudjuk igazán elengedni azt a belső “kapálózást”, amely arra a reményre irányul, hogy “talán újra együtt leszünk”. Ha ezt el tudjuk engedni – mert alázattal elfogadjuk a történteket -, újra energiánk teljébe kerülhetünk.

Szerelem, de milyen?

03f737118f9df585e5db29c7be060845Gondolkodtál már azon, milyen sokféle szerelem létezik? Próbáltad már valaha kategorizálni, hogy korábbi partnereid iránt tulajdonképpen milyen “típusú” szerelmet tápláltál? Nos, ha engem kérdezne valaki, a sajátomat és ismerőseim életét gyorsan végigpásztázva a következő szerelem-fajtákat emelném ki:

– az “első” szerelem (ennek értelemszerűen több alkategóriája is van 🙂 )

plátói, elérhetetlen szerelem, amelynek valószínűleg értelme sem volna (hiszen legtöbbször egyoldalú…)

gyorsan fellobbanó, megdöbbentően heves testi és lelki vonzalom, amely egészen rövid ideig tart (kb. 1- 4 hétig) és hirtelen el is múlik

– minden kétséget kizáró, “minket egymásnak teremtettek”-szerelem, amely annyira természetes és magával ragadó, hogy házassággá fejlődik

– bizonytalan, “kétség”-szerelem, melyben nincs elég erő ahhoz, hogy egyértelműen “igen”-t mondhass a kapcsolatra – mégsem hagy békén az érzés

– biztonságot és megnyugvást nyújtó, “lelki társam vagy”-szerelem, ahol valóban önmagad lehetsz, és akár egy életen át is együtt maradhattok

– ellenállhatatlan, leküzdhetetlen szexuális vággyal járó, ám kínzó, nehéz érzésekkel  terhelt karmikus szerelem, amelybe – úgy érzed – bele tudnál halni

“se veled, se nélküled” szerelem, ahol a közösen töltött harmonikus időszakokat kirobbanó veszekedések nyomán kialakult különélések szakítják meg

– kizárólagosságot, és örök szerelmet ígérő hatalmas lelki és szexuális vonzalom, amely szépen fokozatosan kihűl, eltűnik

– … és természetesen a fenti kategóriák tetszés (és a Sors) szerint kombinált keverékei 🙂

Most pedig lássuk, milyen magyarázattal szolgál a pszichológia! Milyen altípusokra osztja fel a szerelmet a tudomány?

A szerelem háromszögelmélete (Sternberg) szerint a szerelemnek három összetevője van: a szenvedély, az intimitás és az elkötelezettség. Az intimitás érzelmi összetevő, amely az érzelmek kölcsönösségét, a közelséget biztosítja. A szenvedély olyan motivációs összetevő, amely a szexuális vonzalmat, a “szerelmességet” foglalja magában, az elkötelezettség pedig olyan kognitív összetevő, amely a kapcsolat fenntartására irányul. E szerint összesen nyolcféle szerelem alakulhat ki két ember között, a három összetevő különböző kombinációi alapján. (Azaz, hogy magas vagy alacsony szinten van meg az adott alkotórész a kapcsolatban.) Ezek a következők:

– szeretet (intimitás magas, szenvedély alacsony, elkötelezettség alacsony)

-vak szerelem ( intimitás alacsony, szenvedély magas, elkötelezettség alacsony)

– romantikus szerelem ( intimitás magas, szenvedély magas, elkötelezettség alacsony)

– kihűlt szerelem (intimitás alacsony, szenvedély alacsony, elkötelezettség magas)

– társszerelem (intimitás magas, szenvedély alacsony, elkötelezettség magas)

– önző szerelem (intimitás alacsony, szenvedély magas, elkötelezettség magas)

– beteljesült szerelem (intimitás magas, szenvedély magas, elkötelezettség magas)

– nincs szerelem (intimitás alacsony, szenvedély alacsony, elkötelezettség alacsony)

Ezek után ki-ki maga döntse el, hogy mennyire mélyen szeretne szembenézni saját szerelmi életével és mit tud kihozni belőle 🙂

Amit még nagyon fontos megemlíteni ebben a témában: az asztrológia több ezer éves módszere meglepő árnyaltsággal és pontossággal képes leírni a két ember között létrejövő energiák minőségét, tehát a résztvevők egymás iránt kialakult érzelmi hangoltságát. Aki igazán kíváncsi arra, hogy milyen szerelemben él párjával (vagy milyen szerelemben élhetne valakivel), annak szívből ajánlom az asztrológiai párkapcsolati összehasonlítást 🙂

Meglátni a szülők mögött az Életet

happy-life-wallpaperKérlek, fogadd nyitott szívvel és elmével a következő gondolatokat, hiszen elsőre kicsit furcsának tűnhetnek.

Nem is sejtjük, mennyi gond származhat abból, ha úgy tekintünk a szüleinkre, mintha tőlük kaptuk volna az életet. Ebben az esetben úgy érezhetjük, hogy a szüleink kezében volt a döntés, hogy adnak-e életet nekünk, vagy sem. Csakhogy ez a belső (és teljesen téves) hit nagy eséllyel meggátolja, hogy tényleg el tudjunk szakadni a szüleinktől. Hiszen a szülők sem rendelkeznek korlátlan hatalommal. Csak próbáljunk meg mögéjük tekinteni, oda, ahol az Élet forrását láthatjuk! Ahhoz, hogy szabaddá váljunk, és igazán, mélyen el tudjuk fogadni az életünket a szüleinktől – és pontosan úgy, ahogyan kaptuk tőlük – fel kell ismernünk, hogy létezésünk még messzebbről ered, mint a szüleink szintje. Ha képesek vagyunk észrevenni, hogy szüleink az őket megelőző generációk sorának egy láncszemét alkotják, még több méltóságot kapnak majd a szívünkben. Ezzel a felismeréssel kerülhet helyére minden: a szüleink és mi is.

Ha magunkévá tudjuk tenni ezt a szemléletet, akkor mélyen belül képesek leszünk elfogadni az Életet. Tiszteletet adhatunk a saját létezésünknek, és végre el tudjuk azt fogadni. Ugyanakkor felhagyunk minden szemrehányással, amit a szüleink felé táplálunk. Akármi is történt a múltban. Azonban ez a nagyon mély, felszabadító lelki folyamat csak akkor következhet be, ha valóban mély és meghatározó tiszteletet tudunk érezni az Élet iránt. Akiből hiányzik ez az érzés, ez az odaadó alázat az Élet nagysága iránt, azon mások sem tudnak segíteni, legyen szó akár terápiáról, akár tanácsadásról. Ha szüleink felé szemrehányásokat teszünk, az olyan, mintha az Életre tekintenénk úgy, amivel kedvünk szerint, eszközként bánhatunk. Ahhoz, hogy sikeresnek, tartósan boldognak, és teljesnek érezhessük magunkat, képessé kell válnunk meghajolni az Élet titka előtt, és ezen keresztül elfogadni az életünket a szüleinktől.

Hogyan kezeljük, ha a párunknak gyermeke van az előző házasságából?

happyfamily3Gyakran előfordul, hogy a férfi, vagy a nő, akivel az ember szerelembe esik, majd kapcsolatba kezd, már volt nős, vagy férjezett. Igen sok esetben gyermek is született a korábbi házasságból, vagy együttélésből. Ilyenkor az új viszony hangulatában, működésében és felépítésében már semmiképpen sem lehet az “első”, nem lehet olyan, mint fiatal felnőtt éveinkben a teljesen kötetlen és akár felelőtlen kapcsolataink.

Valóban nem könnyű egy nőnek, és egy férfinak sem, amikor az új partnere rendszeresen találkozik az “exével” a közös gyermekük miatt, és kell idő, míg belerázódik ebbe a szituációba. Főleg, ha ő maga eddig nem élt házasságban, illetve ha volt is hosszú kapcsolata előtte, abból nem születtek gyermekek. Tehát nem képes annyira átérezni a fordított helyzetet.

Nem ritka, hogy ilyenkor az új barát/barátnő – akit nem köt gyermek a korábbi partneréhez – szeretne a legfontosabbá válni párja életében, fontosabbá, mint annak a korábbi párkapcsolatából született gyermek(ek). Az első szeretne lenni a másik számára, és előfordul, hogy ezért akár versenyre is kel a párja előző házasságából származó gyermekével.

Amit nagyon fontos tudatosítani ilyen helyzetben, az a következő: minden új kapcsolatban elsőbbséget élvez az előző házasságból született gyermekkel való kapcsolat az új partnerhez fűződő kapcsolattal szemben. Az új partnernek el kell fogadnia, hogy párja számára az első helyen a korábbi kapcsolatból született gyermeke(i) áll(nak), és ő csak a második helyre kerülhet a párja lelkében. Ha ezt nem teszi meg, akkor az új kapcsolat tönkremegy, hiszen előbb-utóbb nagyon zavarni fogja a másikat, hogy nem élhet a lelkiismerete által diktál, gyermekéhez fűződő szeretete szerint! Akkor folyhat egy új viszony a helyes mederben, ha az új partner elismeri a másik fél korábbi házasságból született gyermeke(inek) elsőbbségét, valamint tisztelni tudja elődjeként azok édesanyját! Bizony ez utóbbi is nagyon fontos, hiszen a másikat a gyermekek által nagyon mély kötelék fűzi a korábbi feleségéhez/kapcsolatához, és ezt az új partnernek mindenképpen el kell fogadnia ahhoz, hogy minden rendben legyen ebben az új kapcsolatban. A sorrendiséget az emberi lélek törvényei alakítják, amelyek felette állnak az egó akaratának és vágyainak. Nagyon fontos, hogy az új partner méltányolni tudja, hogy a korábbi feleség/férj és a közös gyermekek elveszítették az ő párját, és ő ezért kaphatta meg (hiszen ha ők ketten még mindig együtt lennének, akkor nem jöhetett volna létre az új kapcsolat). Az új kapcsolat akkor lehet igazán sikeres, ha az új partner alázattal tud szembenézni azzal, hogy az előző partner és a tőle származó gyermek rovására kaphatta meg ezt a kapcsolatot. 

Amikor közös gyermekek születnek ebből az új kapcsolatból, azok a korábbi házasságból gyermekkel rendelkező férj/feleség lelkében a harmadik helyet foglalják majd el. A szeretet rendje és a lelkiismeretünk törvényei diktálják így. Családállítással szépen rendezhető minden ilyen viszony, ez pedig a való életre is nagyon pozitív hatással bír.

Ki csinálhatja azt, amit szeret?

love-my-job“Csak néhány szerencsés embernek lehet az a munkája, amit szeret is csinálni” – hallottam gyermekkoromban sokszor. Őszintén szólva már akkor sem mertem ezt elhinni, mert ha arra gondoltam, hogy ez így működik, nagyon nem akartam felnőtté válni! Mélységesen elkeserített az a jövőkép, hogy tulajdonképpen nem lehetek boldog felnőtté válásom után, mert majd olyasmivel kell töltenem a napjaimat, amit egyáltalán nem szeretek. Ma már (25-28 évvel később) azt csinálom, amit imádok, ami a szívbéli hivatásom, az Életem! Olyan elfoglaltságok jelentik a munkámat, amelyeket szívvel-lélekkel, örömmel és teljes elkötelezettséggel tudok végezni. Természetesen nem volt mindig így, hiszen nekem is több, mint két évtizedig tartott, mire eljutottam eddig az állapotig.

Jelen írásommal segíteni szeretnék Neked abban, hogy minél rövidebb legyen az az időszak az életedben, amelyet olyan munkákkal kell eltöltened, amelyeket nem szeretsz (vagy egyenesen utálsz), ennek következtében pedig egyre fogy az életkedved és a vitalitásod (az emiatt kialakuló betegségekről pedig ne is beszéljünk…) Ha nem szeretnéd tovább pocsékolni az életenergiádat, magát az életedet, akkor olvass tovább! A következő sorok olyan késztetéseket fognak elindítani Benned, amelyek jóvoltából elkezdheted megreformálni az életedet 🙂

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bepisil éjszaka a gyermeked?

bedwetting-can-be-hard-on-childrenSok családban előforduló probléma a gyermek éjszakai ágybavizelése, amely megjelenése után napról napra egyre több feszültséget, elvárást, tanácstalanságot, és neadjisten a gyermekkel való veszekedést hoz az érintettek életébe. Hogyan kell kezelnünk szülőként ezt a problémát és hogyan tudunk tenni azért, hogy megszűnjön?

 

 

 

 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….