Meglátni a szülők mögött az Életet

happy-life-wallpaperKérlek, fogadd nyitott szívvel és elmével a következő gondolatokat, hiszen elsőre kicsit furcsának tűnhetnek.

Nem is sejtjük, mennyi gond származhat abból, ha úgy tekintünk a szüleinkre, mintha tőlük kaptuk volna az életet. Ebben az esetben úgy érezhetjük, hogy a szüleink kezében volt a döntés, hogy adnak-e életet nekünk, vagy sem. Csakhogy ez a belső (és teljesen téves) hit nagy eséllyel meggátolja, hogy tényleg el tudjunk szakadni a szüleinktől. Hiszen a szülők sem rendelkeznek korlátlan hatalommal. Csak próbáljunk meg mögéjük tekinteni, oda, ahol az Élet forrását láthatjuk! Ahhoz, hogy szabaddá váljunk, és igazán, mélyen el tudjuk fogadni az életünket a szüleinktől – és pontosan úgy, ahogyan kaptuk tőlük – fel kell ismernünk, hogy létezésünk még messzebbről ered, mint a szüleink szintje. Ha képesek vagyunk észrevenni, hogy szüleink az őket megelőző generációk sorának egy láncszemét alkotják, még több méltóságot kapnak majd a szívünkben. Ezzel a felismeréssel kerülhet helyére minden: a szüleink és mi is.

Ha magunkévá tudjuk tenni ezt a szemléletet, akkor mélyen belül képesek leszünk elfogadni az Életet. Tiszteletet adhatunk a saját létezésünknek, és végre el tudjuk azt fogadni. Ugyanakkor felhagyunk minden szemrehányással, amit a szüleink felé táplálunk. Akármi is történt a múltban. Azonban ez a nagyon mély, felszabadító lelki folyamat csak akkor következhet be, ha valóban mély és meghatározó tiszteletet tudunk érezni az Élet iránt. Akiből hiányzik ez az érzés, ez az odaadó alázat az Élet nagysága iránt, azon mások sem tudnak segíteni, legyen szó akár terápiáról, akár tanácsadásról. Ha szüleink felé szemrehányásokat teszünk, az olyan, mintha az Életre tekintenénk úgy, amivel kedvünk szerint, eszközként bánhatunk. Ahhoz, hogy sikeresnek, tartósan boldognak, és teljesnek érezhessük magunkat, képessé kell válnunk meghajolni az Élet titka előtt, és ezen keresztül elfogadni az életünket a szüleinktől.