Címke: hogyan lehetek boldog

Mi kell ahhoz, hogy boldogok legyünk?

boldogságHogyan lehetünk boldogok? Mitől lesz a legboldogabb az ember? Mitől voltunk a legboldogabbak életünk során?

A válasz egyértelmű: minden ember akkor volt a legboldogabb, amikor csecsemőként az édesanyja magához szorította és megszoptatta. A lehető legmeghittebb és legbensőségesebb állapot ez, amely stabil, teljes benső boldogságot ad, és amelyhez mindig vissza lehet térni lélekben, akárhány évesek is vagyunk.

Mindegy, hogy öt, húsz, vagy harminc évesek vagyunk, mindig az édesanyánkkal, másodsorban pedig az édesapánkkal lehetünk a legboldogabbak. Ehhez természetesen fel kell oldanunk magunkban azt az eltávolodást, vagy sok esetben belső blokkokat, melyek akadályozzák, hogy a gyermekkor elmúltával igazán át tudjuk adni magunkat szüleinknek.

Amikor lélekben eltávolodunk az édesanyánktól, üresség lesz úrrá rajtunk, és megmagyarázhatatlan hiányérzetünk keletkezik, amelyet sem evés, sem ivás, de még a párunkkal töltött kellemes percek, vagy az orgazmus sem feledtet. Amint elkezdünk dolgozni az édesanyánkkal való tudat alatti, mélyebb kapcsolatunkon, azonnal megtapasztalható, hogy több boldogságot érzünk, és a mindennapokban ránk jellemző alaphangoltságunk is derűsebbé, optimistábbá, mosolygósabbá, egyszóval boldogabbá válik. Az édesanyánkkal megélt kapcsolódás, és pozitív, közeli kapcsolat boldogságot teremt a szívünkben, és az életünkben.

A legtöbb ember a boldogságot a párkapcsolattól várja és abban képzeli el. Csakhogy nő és férfi mindaddig nem lehet boldog a párkapcsolaton belül sem, míg nem teszi rendbe a saját édesanyjához fűződő kapcsolatát. Sokan magányosnak érzik magukat, hiába élnek együtt valakivel, akit szeretnek, hiába van férjük, feleségük, egészséges gyermekeik. Esetükben elsődleges, hogy mélyebben megvizsgálják az édesanyjukkal való kapcsolatukat: mennyire érzik magukat közel hozzá? Mennyire utasítják el édesanyjukat? Mennyire zavarja őket édesanyjuk személye, jelenléte, szavai, közelsége, reakciói? Képesek-e elfogadni édesanyjukat úgy, ahogy van? Az édesanyák nélkül ugyanis nincsen párkapcsolat.

Gyakran hallhatjuk nőktől és férfiaktól egyaránt: “Végre meg akarom találni a páromat!” Azonban ez csakis akkor sikerülhet, ha minden további lépés, görcsös randevúzgatás előtt képes újra közel kerülni az édesanyjához lélekben, és meg tudja szüntetni magában az összes olyan ellenállást, ellenérzést, mely az édesanyjával kapcsolatosan létezik benne. Férfiak esetében fontos, hogy az anya ne lépjen a társ helyébe, ne legyen a férfi az édesanyja férje. Ha ez már kialakult, akkor lesz csak boldog, egyenrangú párkapcsolata a férfinek, ha rendezte a problémát, és édesanyjára képes újra “csak” édesanyjaként tekinteni.

Boldogok tehát akkor leszünk, ha szüleinkkel képesek vagyunk harmonikus kapcsolatban maradni. Életünk akkor fog kiteljesedni, ha a velük való kapcsolatunkat is teljessé tudjuk tenni.