Címke: miért csal a férfi

Mitől lesz jó újra a szex?

mitől lesz jó a szexA szexualitás társadalmunk egyik zsákutcája: csak igen nehezen találunk olyan párokat, akiknek ne volna gondja a közös, együtt megélt testiséggel. Vannak, akik már idejét sem tudják, mikor szeretkeztek egymással utoljára, mások értetlenkedve merednek maguk elé, mert érzik, hogy “akadozik valami közöttük.” Mindkét eset nagyon gyakori, a két (házas)társ közötti rendezett, problémáktól mentes szexuális élet pedig napjainkban olyan ritka, mint a fehér holló.

A házasságok és párkapcsolatok nagyon nagy százalékában előbb-utóbb felbukkan a “harmadik”, a testileg hűségre programozott típusoknál pedig a pornográfia-függés. De miért alakul ki ez a sok kudarc, miért nem tudják megtartani szexuális aktivitásukat, egymásra hangoltságukat a kezdetben még ideálisnak nevezett párok sem? És egyáltalán: azok a házastársak, akik között később, évtizedek elmúltával is jól működik a szex, vajon tényleg, valóban élvezik egymás testét annyi idő után is?

Sajnos szexuális életünk és viselkedésünk leginkább a két véglet között ugrál – vagy “eszméletlen jónak” érezzük, vagy a másik elutasításától szenvedünk. (Ami természetesen mindkét oldalról létrejöhet: vagy mi nem érzünk semmilyen vágyat iránta, vagy az ő részéről éljük át ugyanezt.)

A szexuális problémák hátterében azonban hiába keresünk csupán fizikai, vagy az életkörülményeinkből fakadó okokat. Amikor elutasítjuk magunkban a szexet, és egyenesen frigidnek, impotensnek érezzük magunkat, annak mindig valamilyen lelki, érzelmi sérülés áll a hátterében. Akkor húzódunk vissza csigaházunkba a testi szenvedély elől, ha felbukkan életünkben egy olyan hatás, mely megsebez minket. Ez leggyakrabban bizalomvesztéssel, árulással, féltékenységgel, agresszióval, vagy a másik felé érzett birtoklási vággyal kapcsolatos történés, mely olyan mélyen képes hatni ránk, hogy egyből bezárulhatunk saját szexualitásunk előtt. Csakhogy a szex nem tűri, hogy elfojtsák, vagy ketrecbe zárják… Letagadhatjuk önmagunk előtt, hogy vágyunk a szexre, elfojthatjuk fájdalmainkat, ám vigyázat! Testiségre áhítozó énünk a legváratlanabb helyzetekben fog elénk toppanni, általában negatív megjelenési formában: ekkor vetítjük ki minden bajunkat partnerünkre, s alakulnak ki a legnagyobb problémák kettőnk között, vagy találkozunk valakivel, akivel minden lelkifurdalásunk ellenére is ágyba bújunk.

Nem megoldás, ha minden erőnkkel megpróbáljuk megszüntetni, elnyomni vágyainkat. Talán a felszínen sikerülhet, ám valójában a nem megélt, elfojtott szexualitás folyamatosan ural minket. Egy óvatlan pillanatban aztán felbukkan, utat tör magának, csakhogy ebben az esetben már sokkal bűnösebb formában találkozhatunk vele… Internetes pornó képében, titkos kedvesünkkel töltött lopott órákon, escort lányok személyében és így tovább, kinek hogyan.

A szex mindig hatalmasabb erő lesz nálunk, mely élet és halál ura, így mi sem kerekedhetünk fölé csupán akarattal vagy dacból. Minden egyes lemondással, elfojtással, kísértésnek való ellenállással erősebbnek és jobb embernek érezhetjük magunkat, hiszen alapvetően szinte senki nem akarja megcsalni, vagy megbántani párját. Azonban mivé leszünk így? Életünkből ezen a módon lassanként minden tűz és szenvedély kihuny, mi magunk pedig élőhalottakká válunk, aki már élete többi területén sem tud jól teljesíteni. A szexualitás ugyanis olyan erő, mely a kreatív, önérvényesítő, önmegvalósító energiáinkat is táplálja. Ha nem szexelünk, szerzetesi életmódot kell folytatnunk ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

Amíg azonban “bűnös” világunkban szeretnénk teljes életet élni, csak úgy hidalhatjuk át szexuális problémáinkat, ha először szembenézünk fájdalmunkkal, újra összhangba kerülünk érzéseinkkel, ugyanakkor odafigyelünk testünkre is. Ahhoz, hogy újra szenvedélyesen szeretkezni tudjunk párunkkal, meg kell gyógyítanunk magunkban érzelmi, lelki sérüléseinket. Hiába kutatunk fel magunknak új partnert, a friss kapcsolatban is felüti fejét egy idő után a régi probléma – hiszen rossz helyen keressük a megoldást. Az igazán jó és tartalmas szex ugyanis a szívből indul ki, és abból az egység-érzésből, melyet a szeretett személlyel élhetünk át. A régi sebeket kell először begyógyítani, az összetartozás érzését kell újra megtalálni ahhoz, hogy ismét működjön a szex közöttünk. Újra egy szintre kell hoznunk az érzelmeink és a szex síkját, hogy együtt, egymással összehangolva tudjuk őket működtetni! Amíg szakadék van e két részünk között, csak kergetjük a párkapcsolati boldogságot. Persze így is lehet harmonikus kapcsolatunk a másikkal, ám éltető szenvedélyek nélkül – és így is szexelhetünk jókat, ám a valódi szeretet és összetartozás érzése nélkül.

Üljünk le és beszélgessünk egymással őszintén bizonytalanságainkról, kétségeinkről, fájdalmainkról. Nyíljunk meg a párunk előtt, és valljuk be őszintén, hogy nem tudjuk hogyan kezelni magunkban ezt a területet. A cél, hogy újra olyan őszinték lehessünk egymással, mint a kapcsolat korai szakaszában (vagy még akkor sem), és ismét érzelmi sebektől mentesen forduljunk egymás felé – hiszen minden ember legmélyebb benső igénye, hogy a szexben ne csak az alsótestét, de a szívét is átadja a párjának.

Miért csal a férfi?

megcsalt a férjemA nők vagy a férfiak a hűségesebbek? Nehéz lenne eldönteni a kérdést, és valószínűleg nem is jutnánk előremutató eredményre. Tudjuk jól, hogy mindkét nem tagjai csalnak, ki így, ki úgy, ám a háttérben mindig ugyanaz a kiváltó ok működik. Csalhatunk bosszúból, félelemből, elkeseredettségből, hiányérzetből, vagy vágyból, azonban minden felszínen megjelenő érzés gyökere, hogy nem vagyunk biztosak önmagunkban, a kapcsolatban.

Nem is olyan régen, nagyanyáink idejében egy nő még nem borulhatott ki mások előtt azon, ha a férje megcsalta őt. Akkoriban a feleségnek azt kellett mutatnia közvetlen környezetük felé, hogy köztük minden a lehető legnagyobb rendben van – akkor is, ha a férfi rendszeresen csalta őt. Válóokként fel sem merülhetett a férj félrelépése, az 1800-as években pedig maga a válás is szinte elképzelhetetlen volt. Senki sem ítélte el a csalfa férfiakat, a férj hűtlensége teljesen elfogadott volt.

Talán ennek köszönhető, hogy még manapság is sokkal könnyebben bocsát meg a világ a nőfaló házas férfiaknak, mint a félrelépő feleségeknek. A magyarázat legtöbbször a hormonok játéka, amelyek állítólag arra késztetik a férfit, hogy szinte folyamatosan a szexen járjon az esze.

Nevelés kérdése?

Csakhogy hiába erősebb a férfiak szexuális vágya, bizonyított tény, hogy nem működik bennük olyan program, mely akadályozná, hogy egyetlen hölggyel éljék ki vágyaikat egy életen keresztül. A probléma ott kezdődik, ha az az egy nő nem nyitott mindenre, amire a férfi áhítozik. A kutatók szerint azoknál a férfiaknál, akik gyermekkoruktól kezdve azt  a mintát látták maguk előtt, hogy egy igazi férfinek minél több nőt el kell csábítania, és természetes, ha egy férfi hűtlen, sokkal nagyobb arányban jelentkezik ez a fajta viselkedés, mint a “jófiúként” nevelt férfiak esetében.

Mindenki fél

Annak, ha a férfi más nő ágyában köt ki, gyermekkori okai is lehetnek. Párod múltja és régi sérelmei ugyancsak erősen hatnak, és más högyek karjaiba taszíthatják őt. Lehet, hogy kevesebb szeretetet kapott, mint amire szüksége lett volna, talán az édesanyja nem figyelt rá eléggé – mindez már pont elegendő hajtóerőt ad arra, hogy kedvesed folyamatos hódításokkal akarja igazolni saját értékét. Talán csak akkor kapott otthon kellő elismerést, ha előtte keményen megdolgozott ezért, ám ez sajnos később csillapíthatatlan hódítási vágyként jelentkezhet. Olyan is előfordul, hogy a szülők egyszem gyermeküknek mindent megadnak, ennek azonban könnyen az lehet az eredménye, hogy az illető felnőtt férfiként sem  érzi, hol vannak a határai, meddig mehet el, párját akár lelki furdalás nélkül képes átverni.

A szülők hűtlensége tudat alatt működő mintaként rögzülhet a gyermekben, akkor is, ha ő maga alapvetően elítéli ezt a viselkedést. A korábbi kapcsolatokban bekövetkezett sérülések gyakran olyan mély nyomot hagynak, hogy az érintett személy a további fájdalmaktól való félelmében lép félre, mintegy megelőzve azt, hogy igazán kötődni tudjon valakihez. Mindezeken felül a férfi a jelen kapcsolatában is érezhet állandó bizonytalanságot, főleg, ha nem érzi biztosan, hogy párja szereti őt. Éppen ezért olyan fontos, hogy a férfi mindig tudja, hogy ő a legjobb, a legvonzóbb, a legerősebb a nő számára, aki mellett egyértelműen el tudja kötelezni magát.

Beszélgessetek őszintén!

Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, két emberre van szükség. Ugyanígy, ha megcsalás történik, szintén nem hibáztathatjuk csak az egyik felet. Bár sok nő nem veszi észre párja hűtlenségének első jeleit, és nem látják a férfin, ha elégedetlen, mégis biztosak lehetünk benne, hogy igenis észre lehet venni, ha a férfi boldogtalan vagy bizonytalan!

Nem okolhatjuk a férfit, ha hűtlenségével felrobbantja az addig harmonikusnak tűnő kapcsolatot. A megcsalt fél bizony éppúgy felelős a történtekért, mint az “elkövető”. Sok nő azonnal szakít, ha kiderül férje félrelépése, ám a higgadtabb napokon érdemes belegondolni, hogy az ilyenkor elindított igazán őszinte beszélgetések olyan új dimenziókat nyithatnak meg a kapcsolat előtt, amelyek addig talán teljesen ismeretlenek voltak a pár számára. A teljes őszinteség útján szintet emelkedhettek, és ha képesek vagytok nyugodtan, indulatoktól mentesen, egymásra nyitottan kommunikálni, sokat fejlődhettek egymás által. Nem szabad csak a megcsaló felet hibáztatni, hiszen a bűntudatkeltés hatására bezárkózhat, majd el is menekülhet. Találjátok meg az arany középutat, hiszen az sem jó, ha csak az egyik fél vállal magára mindent, és egyedüli bűnösként határozza meg magát.

Változás és fejlődés azonban csak akkor lehetséges, ha mindketten nyitottak vagytok a folytatásra, és a megcsaló fél is arra törekszik, hogy ne lépjen félre többé. Fontos, hogy ott legyen bennetek az elhatározás és a vágy, hogy mindenkinél jobban megismerjétek és elfogadjátok a párotokat. Egy megcsalás – még ha kíméletlenül is hangzik – teljesen új, szilárd alapokat adhat egy kapcsolatnak.