Hogyan viszonyulj a sorsszerű, negatív eseményekhez?

sorszerű nehézségÁltalában nem akarjuk elfogadni a sors ránk mért nehézségeit, s minden erőnkkel küzdünk ellenük. Ám a sorsszerű terheknek van egy olyan csoportja, amely bizony a miénk, a sajátunk… Lehet ez pl. egy balesetben szerzett sérülés/bénulás, egy örökletes betegség, vagy egy kivételesen nehéz fiatalkor. Ha azonban folyamatosan lázadunk sorsunk megváltoztathatatlan, már elmúlt történései ellen azzal, hogy másokat hibáztatunk, vagy harag él bennünk, abban az esetben sajnos az akkor megszerezett keserű tapasztalatokból származó erőt sem birtokolhatjuk. Hiszen eltaszítjuk magunktól mindazt, amit akkor végigcsináltunk, amin keresztül fejlődhettünk.

Gondoljunk csak bele: sokszor az élet olyan szituációkba sodor minket, amelyben megmenekülünk, vagy más hatalmas ajándékot kapunk a sorstól anélkül, hogy azt megszolgáltuk volna. Ebből kiindulva kell elfogadnunk azt is, ha az élet és a többi ember megköveteli tőlünk, hogy vállaljuk egy olyan negatív esemény következményeit is, amelyet nem mi okoztunk, de mi is isszuk a levét. Alázattal kell viseltetnünk az iránt, hogy a sors mindig azt hozza elénk, ami fejlődésre és tanulásra ad lehetőséget, s sajnos nem törődik az igényeinkkel, vagy az egyezkedéseinkkel.

Amikor nehéz, sorsszerű probléma vagy bűnhődés részeivé válunk (pl. belebonyolódunk egy hatalmas perbe, bűncselekménybe, akaratunkon kívül súlyosan ártunk valakinek, gyógyíthatatlan betegség uralkodik el rajtunk, hatalmas és igazságtalan veszteség ér stb.) a következőképpen kell a hozzáállásunkon alakítanunk: alázattal és tisztelettel kell beleilleszkednünk a nálunk nyilvánvalóan sokkal nagyobb erők irányította folyamatba. Így tudjuk belső nyugalommal elfogadni az életünket és a boldogságunkat úgy, ahogyan azt kapjuk, annyi időre, amennyire azt kapjuk. Ez a belső alázat fogja megmutatni nekünk, hogy a sors meghatároz bennünket. „A bűnhődés megsemmisíti a tiszteletet, és a tisztelet feleslegessé teszi a bűnhődést.” Meg kell tanulnunk az életünket is irányító nagy egészhez illeszkedni, hogy ebből meríthessük erőt a továbbiakhoz.