Ahány kapcsolat, annyiféle szerelem – mondhatnánk. Két ember megismerkedésekor a kapcsolódásnak olyan egyedülálló formája alakul ki a felek között, amelyet senki mással nem élhetnek át. Minden kapcsolat megismételhetetlen és páratlan, hiszen nincs két egyforma ember sem. Különbözőek vagyunk a párkapcsolat felé érzett elvárásainkban és szükségleteinkben is, emiatt tapasztalhatjuk azt, hogy ami egy másik ember számára alapvető igény a párkapcsolati boldogsághoz, az a mi életünkben nem nyújtaná ugyanazt a megelégedést.
Sok nő számára nyújt biztonságot és teljesség-érzést egy olyan kapcsolat, amely sokkal inkább a kényelemről, és/vagy az anyagi jólétről szól, mintsem a szerelemről. Hogy egy nő életében mennyire elsődleges a szenvedély és a szerelem megléte a házasságon belül, egyéni energiamintázatától, személyiségének fő összetevőitől is függ.
Gyakran látni olyan hölgyeket, akik számára a legfontosabb szempont, hogy a férfi egzisztenciálisan is kiemelkedő helyzetben legyen, és biztosítani tudja párja számára a megélhetést, a kényelmet, vagy éppen a luxust. Az érzelmek és a szerelem megléte általában nem létfontosságú az ilyen igényekkel rendelkező nők esetében. A közvélemény elítélően közelíti meg ezt a jelenséget, fittyet hányva azokra az esetekre is, amikor ez a felállás mindkét félnek, tehát férfinek és nőnek is élvezetet okoz. A problémát legtöbbször az okozhatja ebben a helyzetben, amikor a csupán érdekből házasodó feleség ráébred, hogy üressé vált az élete, és nem kötik mély érzelmek a férjéhez. Ekkor könnyen érezheti úgy, hogy késő új életet kezdenie, azonban ezt semmiképpen sem szabad így felfogni! Új életet kezdeni bármikor lehet, csak kellő életkedvre, elszántságra és DÖNTÉSRE van szükség.
Más eset, amikor egy nőt olyan tehetős férfival hoz össze a sors, aki felé romantikus érzéseket is tud táplálni, akkor is, ha nem az említett férfi az életében a Nagy Szerelem. A csábítás hatalmas, hiszen ki ne akarna boldog jómódban és kényelemben élni? Ha pedig ehhez „csak” szerelembe kellene esni a kínálkozó szimpatikus férfiúval, nem csoda, ha a végén akár önszuggesztióig is fajulhat a dolog. Amikor nőként szinte belesodródik az ember egy kényelmesen kellemes kapcsolatba egy jómódú férfival, ott gyakran a szerelemnek csak az illúziója van fenntartva, de a mély, szenvedélyes érzések hiányoznak. Erre akkor ébred rá igazán az ember, amikor – akár a nő, akár a férfi oldaláról – belép a „harmadik” a kapcsolatba, aki intenzív szerelmet generálva mindent fenekestül felforgathat. Önmagunknak hazudni egész egyszerűen nem éri meg, főleg ha arról van szó, hogy szerelmesek vagyunk-e, hiszen később sokszorosan megihatjuk a levét az önáltatásnak. Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy az a párkapcsolat vagy házasság, amely más okból jön létre, mint a szerelem vagy a vonzalommal társuló szeretet, később valahogyan megbosszulja magát. Érdekből, kényelemből házasodni lehet, de egy idő után biztosan felütik fejüket azok a problémák, amelyek abból adódnak, hogy nem tudnak kellőképpen elmélyülni az érzések a két fél között.
Ha olyan helyzetben találod magad, hogy minden földi jót megkapsz a férjedtől/párodtól, ám mégsem vagy boldog, mert hiányzik belőled a szerelem odaadó érzése, hogy igazán társadként tudd elfogadni őt, akkor bizony el kell kezdened sokkal tudatosabban kezelni ezt a helyzetet. Szembe kell nézned elnyomott vágyaiddal, felszínre kell hoznod azt a részed, aki igenis vágyik a szerelemre és a szenvedélyre! Ha olyan típus vagy, aki szerelem nélkül képtelen létezni, ám a jelenlegi párkapcsolatod sosem nyújtotta számodra ezt a csodát, akkor nem szabad félned attól, hogy változtass ezen a helyzeten! Nem kell félned attól, hogy emiatt rögtön el kell hagynod a párod, hiszen lehet, hogy benned van a megoldás kulcsa, és csupán neked kell olyan régi sebeket meggyógyítanod magadban, amelyek eddig akadályozták a szerelem áramlását köztetek. Bizonyos módszerek hatására (pl. családállítás, pszichológia, reinkarnációs terápiák stb.) még egy olyan kapcsolatban is fellángolhat a szerelem, ahol előtte nyoma sem volt.
