Nagyon sokan előítéletekkel közelednek az asztrológiához, amely legalább olyan ősi tudomány, mint testvére, a csillagászat, melyet ma is nagyra értékelünk. A régi korok emberei éppen az asztrológia miatt foglalkoztak csillagászattal is. Johannes Kepler és a többi nagy csillagász , akiket ma a csillagászat alapító atyjaiként tartanak számon, elsősorban asztrológusok voltak! Ennek tudatában már érdemes nyitottsággal közeledni az asztrológiához, és ahhoz az új szemléletmódhoz, ami ennek a tudományágnak a sajátja.
Az ég a valóság vízszintes síkja, ezáltal kiválóan alkalmas a Világmindenség működését átszövő ősprincípiumok képviselőinek tanulmányozására. A csillagos égen látható jelenségek nagyszerűen használhatók arra, hogy a valóságot leképezzük általuk, ugyanis könnyen megfigyelhetőek, továbbá a bolygók mozgását előre és visszamenőleg is ki tudjuk számolni. Elődeink tudták, hogy a bolygók az ősprincípiumok megjelenési formái. Napjainkban már nincs kapcsolatunk az ősprincípiumokkal, ugyanis kauzális gondolkodásunkon keresztül (melynek jellemző kérdése a „miért?”) nem ismerhetjük meg őket. A tudatalatti világban azonban szinte minden az ősprincípiumokkal függ össze.
Azok, aki ellenzik az asztrológiát, általában arra hivatkoznak, hogy az égitestek nem gyakorolnak hatást az emberre. Valóban, az ezoterikus asztrológia által képviselt értelemben sem hatnak a csillagok és bolygók az emberre. A kulcs a szinkronicitás, azaz: senki sem azért betegszik meg, mert pl. „a Szaturnusz így és így viselkedik”, hanem a Szaturnusz teszi a dolgát, amivel egyidőben valaki megbetegedett a Földön. Tehát nem ok-okozati összefüggésről van szó, hanem időben egymással párhuzamosan történő jelenségekről. Tömören: az egyes jelenségek bizonyos törvényszerűségek alapján „egybeesnek”.
Az „ahogy fent, úgy lent” elv a lehető legjobban összefoglalja a függőleges, analógiákra épülő gondolkodás lényegét, ami az asztrológia alapja. Figyeljük meg, a mondat nem így szól: „amiért fent, azért lent”, hanem a lent és fent analógiájára épül. Az asztrológia tehát a „fent” területének jelzőrendszere, amelyből következtethetünk a „lent”, vagyis a Földünkön zajló folyamatok milyenségére, változásaira. Nyilvánvaló, hogy sohasem a jelzőrendszer okozza azt, aminek a működését jelzi.