Asztrológia – Értsd meg, miért ellenzed!

Nagyon sokan előítéletekkel közelednek az asztrológiához, amely legalább olyan ősi tudomány, mint testvére, a csillagászat, melyet ma is nagyra értékelünk. A régi korok emberei éppen az asztrológia miatt foglalkoztak csillagászattal is. Johannes Kepler és a többi nagy csillagász , akiket ma a csillagászat alapító atyjaiként tartanak számon, elsősorban asztrológusok voltak! Ennek tudatában már érdemes nyitottsággal közeledni az asztrológiához, és ahhoz az új szemléletmódhoz, ami ennek a tudományágnak a sajátja.

Az ég a valóság vízszintes síkja, ezáltal kiválóan alkalmas a Világmindenség működését átszövő ősprincípiumok képviselőinek tanulmányozására. A csillagos égen látható jelenségek nagyszerűen használhatók arra, hogy a valóságot leképezzük általuk, ugyanis könnyen megfigyelhetőek, továbbá a bolygók mozgását előre és visszamenőleg is ki tudjuk számolni. Elődeink tudták, hogy a bolygók az ősprincípiumok megjelenési formái. Napjainkban már nincs kapcsolatunk az ősprincípiumokkal, ugyanis kauzális gondolkodásunkon keresztül (melynek jellemző kérdése a “miért?”) nem ismerhetjük meg őket. A tudatalatti világban azonban szinte minden az ősprincípiumokkal függ össze.

Azok, aki ellenzik az asztrológiát, általában arra hivatkoznak, hogy az égitestek nem gyakorolnak hatást az emberre. Valóban, az ezoterikus asztrológia által képviselt értelemben sem hatnak a csillagok és bolygók az emberre. A kulcs a szinkronicitás, azaz: senki sem azért betegszik meg, mert pl. “a Szaturnusz így és így viselkedik”, hanem a Szaturnusz teszi a dolgát, amivel egyidőben valaki megbetegedett a Földön. Tehát nem ok-okozati összefüggésről van szó, hanem időben egymással párhuzamosan történő jelenségekről. Tömören: az egyes jelenségek bizonyos törvényszerűségek alapján “egybeesnek”.

Az “ahogy fent, úgy lent” elv a lehető legjobban összefoglalja a függőleges, analógiákra épülő gondolkodás lényegét, ami az asztrológia alapja. Figyeljük meg, a mondat nem így szól: “amiért fent, azért lent”, hanem a lent és fent analógiájára épül. Az asztrológia tehát a “fent” területének jelzőrendszere, amelyből következtethetünk a “lent”, vagyis a Földünkön zajló folyamatok milyenségére, változásaira. Nyilvánvaló, hogy sohasem a jelzőrendszer okozza azt, aminek a működését jelzi.

Mi a különbség az asztrológia és az asztrozófia között?

csillagterkepAsztrozófia és asztrológia. Az avatatlan fül nem ismeri a különbséget a két szó között. Az “asztro” előtag jelentése csillag, míg a „zófia”, azaz “sophia” szó bölcsességet jelent. Így válik egyértelművé, hogy az “asztrozófia” szó “csillagbölcseletet” jelent, mely a megértéssel, az őselvek külső-belső felfedezésével egyenlő.

Annak idején az ősi asztrológia is a csillagok ismeretére épült, nem úgy, mint napjainkban. A „lógia” jelentése “logosz”, ami a teremtő igét jelöli.  Ebből láthatjuk, hogy az asztrológia olyan ősi tudomány, mely a csillagok ismeretét használja fel az alkotáshoz, a segítségnyújtáshoz és az önismerethez. A csillagok ismeretének területén az asztrozófiát tekintik a belső, az asztrológiát pedig a külső útnak, melyek egymást kiegészítik, és egyik sem nélkülözhető.

A földi élet egy iskola az emberiség karmikus fejlődését tekintve. Az igazi otthonba, a Fénybe, a Teremtőhöz akkor térhetünk vissza, ha “kijárjuk az iskolát”. Az égre írva kaptuk meg azt a szükséges tudást, melynek segítségével feladatainkat elvégezhetjük, majd kiléphetünk a reinkarnáció földi körforgásából. A Teremtő a csillagok fényével írta az égre a TUDÁSt, s ezt az időtlen bölcsességet a csillagképek, és a bolygók őrzik magukban.

Az asztrozófia, és az asztrológia is ezt a bölcsességet hordozza magában, és közvetíti felénk, ha nyitottá válunk rá. Az asztrológiából körülbelül akkor tűntek el az isteni Fény-üzenet jelei, tehát a csillagképek, amikor i.e. 500-ban a Nap látszólagos föld körüli útját, az ekliptikát tizenkét egyenlő részre osztották, a zodiákus jeleire. Ezek a részek a háttérben akkor látható csillagképekről kapták a nevüket (Kos, Bika, Ikrek és így tovább). Az ősi asztrológia ismerte és alkalmazta a csillagszimbólumokat, azok emlékét és a Tudást ma már csak az asztrozófia őrzi.

Férfitípusok, akikbe nem éri meg beleszeretni!

hazug férfiValahol a lelke mélyén minden nő tudja, kibe nem tanácsos belezúgni. Azonban a figyelmeztető belső hang sokszor nem dübörög eléggé – a szerelmes szív dobbanásai elnyomják a védelmező sugallatokat. Így történik meg, hogy a nő hoppon marad, és kudarcként könyvelheti el a mesésnek induló viszonyt. Pedig ha tudta volna!… Ha tudta volna, mely férfitípusok okozzák a legtöbb sérülést a szebbik nem életében. Olvasd végig a következő jellemzéseket, hogy te is hatékonyan tudj védekezni, és ne rohanj bele könnyelműen egy olyan kapcsolatba, amely nagy eséllyel sok szenvedést fog okozni.

A nőfaló

Ő az a tökéletes külsejű álompasi, akivel a jelenlétedben is szemeznek az utcán szembejövő hölgyek. Csakhogy lovagod egyáltalán nem biztos, hogy egyedül téged akar meghódítani! Mindenképpen tanácsos óvatosnak lenned, ha társaságban több hölggyel folytat intim csevejt (azaz láthatóan flörtöl velük), miközben neked azt bizonygatja, hogy “csak régi ismerősök”, “munkatársak” az illetők.

Előfordulhat, hogy mindenkinél jobb az ágyban, és bulizni is úgy tudsz vele, mint még senkivel, de tartsd szem előtt, hogy a fergeteges randi másnapján valószínűleg nem fog felhívni téged. Ha pár hét múltán ellenállhatatlan sármjával próbál visszahódítani, jusson eszedbe, hogy megbízhatatlan, folytonos gyanakvásra okot adó természete nem sok boldogságot tartogat egy komoly párkapcsolatban. Légy határozott és eltökélt már az első alkalommal is, és ne ess abba a hibába, hogy bedőlsz a bocsánatkérésnek (melyet valószínűleg már volt alkalma több száz nőn begyakorolni). Az ilyen férfiak tudat alatt általában a saját édesanyjukat keresik minden nőben, és őt próbálják “visszahódítani” magukhoz, így amíg ezt a belső konfliktust nem oldják fel magukban, nem nagyon változnak meg…

A foglalt

Vajon honnan ismerhető fel a foglalt férfi, ha magától nem vallja be, hogy komoly kapcsolatban él? Lehet, hogy nem látsz gyűrűt az ujján, de az biztos, hogy gyakran nézi az óráját, mikor együtt vagytok, illetve fényes nappal nem szívesen mutatkozik veled nyilvános helyen. Amikor hívod, legtöbbször nem veszi fel a telefont, és amikor végre visszahív, azt is gyorsan, és/vagy halkan próbálja lerendezni. A barátainak nem mutat be, hétvégén pedig mindig nyoma veszik, és nem csinál veled közös programot. Ismerd fel idejében, ha ilyen pasi hálójába kerültél, és vess véget minél hamarabb ennek a számodra nem sok jóval kecsegtető viszonynak.
Azzal pedig végképp nagyon vigyáznod kell, hogy mennyire lovalod bele magad abba, hogy majd elhagyja érted a másik nőt, és veled köti össze az életét. Kicsi rá az esély, hogy ez megtörténik, de ha mégis így alakul, később sem bízhatsz majd meg benne: ha veled megtette, akkor mi tartaná vissza attól, hogy téged is megcsaljon?
Ha foglalt pasiba szerettél bele, tanácsos utána járnod, hogy miért kerültél ebbe a helyzetbe. Mi az a mély, tudat alatti ok, amiért egy számodra elérhetetlen, vagy csak félig-meddig elérhető férfi hozott lázba téged? Talán egy családrendszerbeli ok, vagy az édesapád hagyott el gyermekkorodban, és azóta sem tartjátok a kapcsolatot? Derítsd ki, miért vonzol be az életedbe olyan férfit, aki nem lehet a tiéd és számold fel az okokat! Szép eredményeket érhetsz el ebben a témában a családállítás, a kineziológia, vagy pszichológus segítségével.

A kisfiú

A mindig vidám hangulatot teremtő, bohóckodó és könnyed pasi kezdetben nagy felüdülés lehet, ám később már nem olyan mulatságos vele az élet. Könnyen lehet, hogy a pénzügyek, a mindennapi élet, és a problémáid tekintetében sem tud felnőttként viselkedni, és nem tudsz majd rá számítani a komoly kérdésekben. Ez gyorsan megteremtheti benned a magányosság érzését. Az sem sokkal jobb, ha párod édesanyjának kezded érezni magad, mert az örök gyerek típusú pasiknál erre is igen nagy esély van. Akár szeretőként maradtok együtt, akár átfordul a viszonyotok anya-gyerek kapcsolatba, az egyensúly nem lesz meg köztetek, mert a felnőni nem akaró “férfi” mindig kevesebbet ad, mint amennyit te beleteszel a kapcsolatba. Jobb, ha előre tudod, hogy nem éri meg felvállalnod azt, hogy majd te felnőttet csinálsz belőle, mert nagyon sokat kell majd küzdened mellette, és a kapcsolat áldozatává válhatsz. Ha mégis erősen dolgozik benned ez a vágy, és nem tudod őt elhagyni, akkor derítsd ki, miért akarsz egy kapcsolatban a másik fél édesanyjának szerepébe kerülni!

Az elköteleződésre képtelen

A fentiek közül talán az ő esetében látjuk meg legkésőbb, hogy vakvágányra futottunk. Az elköteleződésre nem hajlandó férfiak sokáig teljesen tökéletesnek tűnnek, és nagyon boldogan indulhat velük a kapcsolat. Amíg tart a meghódításod, addig minden megtesz érted, ám amint megvagy, és te magad szeretnéd őt “igába hajtani”, megváltozik a viselkedése, elkezd ellenállni neked és a házasságra vonatkozó terveidnek. Bár az ilyen módon elérhetetlennek számító férfiak együtt élhetnek veled hosszú évekig, csakhogy elköteleződni még így sem akarnak. Így aztán nem érdemes hosszú távra tervezni velük, és nagy valószínűséggel azokban a helyzetekben sem számíthatsz rájuk, amelyekben neked volna szükséged támogatásra, legyen szó anyagi gondokról, betegségről, vagy lelki traumákról. Akkor tudsz szerencsésen kikecmeregni a vele való viszonyból, ha alaposan leásol önmagad mélységeibe is: miért nem engeded meg magadnak lélekben azt, hogy a párod tényleg igent tudjon rád mondani?

A hűtlenség jelei

megcsalásAzzal valószínűleg mindenki egyetért, hogy a nők sokkal érzékenyebbek a hűtlenség jeleire, mint a férfiak. Valójában már akkor érzékelik, hogy a párjuk nyitottabbá vált a többi nő felé, amikor abban még a vágy sem alakult ki arra, hogy csalásra adja a fejét. Van, hogy a férfi még nem is tudatosította, hogy ténylegesen érdeklődni kezdett más nők iránt, amikor a felesége már egészen biztos benne, hogy ez így van. Sajnos ilyenkor sok nő rossz taktikát választ: konkrét vagy célozgató kérdéseikkel, megjegyzéseikkel nem hagynak nyugtot a férfinak, vádolni kezdik őt és bűntudatot ébresztenek benne. A férj pedig, aki ekkor még az égvilágon semmit nem követett el, dacossá és sértődötté válhat – teljesen jogosan. Gyakran fajul odáig a dolog, hogy az üldözött férfi – „ha már gyanúsítgat, legalább érezzem jól magam!” felkiáltással – tényleg belesodródik egy külső kapcsolatba, legtöbben évekkel később, mint hogy otthon feleségük elkezdte őket vádolni és sértegetni. Lényeges megjegyezni, hogy ezekben az esetekben pont a nő gyanakvása, és az ebből eredő folytonos civakodás távolítja el a férfit, szakadékot képezve kettőjük között.

Amikor az ember egyenesen rákérdez, hogy megcsalja-e a másik, a partner nagy valószínűséggel biztosítani fogja őt arról, hogy nem lép félre, minden rendben van, továbbá felesleges aggódnia, hiszen semmi oka a féltékenységre. Csak kevés esetben kap őszinte választ a zaklatott kérdező, hiszen általában még azok sem nyílnak meg az első konkrét kérdésre, akik belül tényleg vágynak arra, hogy elmondják partnerüknek az igazságot.

Megcsalás esetén először a pár szexuális életében jelennek meg olyan árulkodó jelek, amelyek gyanakvást szíthatnak. Amikor az egyik félnek hirtelen megváltoznak a szexuális szokásai, vagy rendszeresen visszautasítja a párját, az már félrelépésre figyelmeztethet, ahogyan az addig nem tapasztalt szexuális intenzitás is. Természetesen e tünetek megléte még nem jelenti egyértelműen, hogy hűtlen a párunk, más is állhat a háttérben! A gyanús jeleket soha nem szabad önmagukban vizsgálni, mindig összefüggésében kezdjük el megfigyelni őket! Ha az egyik fél megcsalja a másikat, akkor maga az intimitás is egyre döcögősebben működik a kapcsolatban, így az addig jelen lévő gyengédség, a szeretet kifejezése és a ragaszkodás kinyilvánítása is fokozatosan eltűnik.

A félrelépő partner viselkedése a lelkiismeret furdalás miatt is megváltozhat. Sokkal kedvesebb, türelmesebb, megértőbb és nagylelkűbb lehet párjával, hiszen folyamatosan mardossa a bűntudat belülről. Ilyenkor nem ritka, hogy régi kedvesét ajándékokkal, virággal halmozza el, és sokkal romantikusabbá válik, mint korábban volt. Tulajdonképpen ez az irány javíthatna is az eredeti kapcsolaton – ismét közelebb hozhatná egymáshoz az eltávolodott feleket –, ha közben a megcsaló nem szenvedne attól, hogy valaki mást is szeret, vagy kíván, miközben a párhuzamos kapcsolat miatt már nem tudja úgy átadni magát lelkileg az eredeti párjának.

Arra is érdemes felfigyelni, ha ennek az ellenkezője történik, és a párunk agresszívvé, türelmetlenné és hibáztatóvá válik. Teszi ezt azért, hogy a hűtlenség miatt jelentkező feszültséget és bűntudatot vádaskodással és veszekedéssel csillapítsa, hiszen ezzel önmaga előtt is bizonyíthatja, hogy már nem is boldog a másikkal. Ha párunk egyre többet veszekszik velünk és hibáztat minket, miközben kerüli az intim helyzeteket, az érintést, és a közös programokat, akkor bizony előfordulhat, hogy már van valaki más az életében.

Amit nem hagyhatunk ki a felsorolásból, az a mobiltelefon, tekintve, hogy manapság mindenki ezen az eszközön éli a fél életét. Figyeljük meg, párunk hogyan bánik a telefonjával, hiszen megcsalás esetén igen nagy eséllyel fogja rejtegetni előlünk. Az is nagyon gyanús, ha gyorsan kitöröl róla dolgokat, mielőtt nekünk megmutatná a készüléket, vagy ha őrült módjára kapja ki kezünkből, amikor mi éppen megnéznénk rajta valamit. Bár sokan ellenzik, hogy az ember kutakodjon párja telefonjában, ám a kínzó kétségek és az álmatlan éjszakák helyett mégis csak jobb, ha véget tudunk vetni a gyanakvásnak és pontot teszünk az ügy végére – akár így, akár úgy… Ha párunk viselkedése egyértelműen megváltozott az utóbbi időben, és ösztönösen érezzük, hogy valami nagy gond van, akkor talán nem felróható, ha belenézünk a telefonjába. Arról nem is beszélve, hogy ha nincs rejtegetnivalója, akkor miért védi vad anyaoroszlánként a mobilját?

Még egy fontos tanács: ha kiderült, hogy párunk félrelép, nem szabad elveszítenünk a fejünket. Az első sokkos, indulattal teli időszak után ajánlatos önmagunkat is nagyító alá venni: vajon mi mit rontottunk el a kapcsolatban? Emlékeztessük magunkat arra, hogy egy megcsalás hátterében mindig ott áll a pár mindkét tagja, és olyan eset nem létezik, ahol csak a hűtlen fél tehet arról, hogy félrelépett!

Lehet, hogy ideje szakítanod vele?

unalmas párkapcsolatAz egy dolog, hogy már van pasid. De nézz csak magadba: mit ér az olyan kapcsolat, ahol szinte minden egyes nap felteszed a kérdést magadnak: „ugyan minek?” Sajnos az állandó dilemmázás és a kétségek közt hánykolódás nagyon sok energiát visz el, és frusztrálttá teszi az embert. Ebben a kérdésben azonban senki más nem tud helyetted dönteni, senki nem mondhatja meg neked, mit tegyél, hiszen kizárólag te láthatod át, hogy van-e még értelme a kapcsolatotoknak, vagy eljött az ideje, hogy véget vess neki. Az alábbi tanácsok azonban segítségedre lehetnek!

Inkább szakíts vele, ha…

 — … már elveszítetted a méltóságodat és önmagadat is. Oké, lássuk be, mindannyian követtünk már el olyan dolgokat a pasi figyelméért, amit később senki előtt nem vállaltunk volna fel. Tudod, amikor például 20 percen belül 50-szer hívod fel csak azért, mert fogalmad sincs, hol van, és mit csinál. Vagy amikor csak azért lapozgatod a szexújságokat, hogy különböző praktikákat less el annak érdekében, hogy végre újra megkívánjon. Arról nem is beszélve, amikor hanyagolni kezded a számodra fontos hobbidat, a kedvenc tevékenységeidet, vagy a baráti találkozókat is azért, hogy vele lehess. Az ég szerelmére: hagyd ezt abba! Találj vissza önmagadhoz, tisztítsd ki az elméd, és vonzd be magadnak végre azt a férfit, aki mellett istennőnek, és nem egy függésben lévő, gyenge kis piócának érezheted magad!

— … képtelen veled a közös jövőtökről beszélgetni. Ha nemcsak boldogtalan vagy a párkapcsolatodban, de folyamatos bizonytalanságok lengik körül a „mi lesz velünk?” kérdéskört, az nagyon nem jó. Lehet, hogy a pasid nem akar szakítani veled, de közben az sem érdekli igazán, hogy együtt maradtok-e vagy sem. Próbáld meg tisztábban átlátni, hogy mit mond, és közben miket tesz! Ha már a szavaiban, és a megfogalmazásaiban sem érzel kellő tiszteletet és odafigyelést irántad, akkor ne tervezgesd vele tovább a jövődet! Ez a férfi ugyanis nem akar téged igazán, és nem vagy neki elég fontos. Ha ő nem, legalább te kezdd el önmagad tisztelni: add ki az útját, ne pazarold rá tovább a drága idődet.

— … semmi örömöd nincs a kapcsolatban. Furán hangozhat, de ez is egy nagyon nyomós ok lehet a szakításra! Idézd csak fel, hogy az elején mennyit nevettetek, milyen színes, feltöltődést jelentő programokat szerveztetek! Mostanra pedig csak a szürke hétköznapok és a megélhetésért folytatott küzdelem maradt. Nem érzed úgy, hogy át lettél verve? Mintha már nem lennél olyan különleges a számára, mint egykor voltál? Nos, ha ezt így érzed, akkor bizony így is van. Minden kapcsolatnak meglehet a maga baja, ám egy dolgot soha nem veszíthetsz el: a vidámságot és a jókedvet, amelyet a pároddal együtt, közösen is képesek vagytok újra és újra átélni. Az élet túl rövid ahhoz, hogy szerencsétlenül, nyomorúságos hangulatban éljük le. Inkább helyezz hangsúlyt a vidám dolgokra: öltözz fel csinosan, sminkeld ki magad, menj el a barátnőiddel szórakozni, és kezdj el olyan pasikkal randizni, akik tényleg imádnak téged!

— … hátráltat téged. Sosem egyszerű megtalálni az egyensúlyt abban, hogy mennyit hódolhatunk a saját szenvedélyeinknek és vágyainknak úgy, hogy az még ne ártson a párkapcsolatunknak. Csakhogy az a férfi, aki visszahúzza a párját az önmegvalósításban, nem hozhat boldogságot egy olyan nő életébe, akinek fontosak a saját tervei. Ideje hát otthagynod a pasit, ha azért nem tudsz figyelni a saját céljaidra, mert neked kell kifizetned az ő számláit is! Vagy ha azért nem tudsz időben odaérni egy fontos megbeszélésre, mert még őt is el kell fuvaroznod a munkahelyére. Persze fontos, hogy támogassuk egymást, de észre kell venned, ha a párod hátráltat! Ha pedig felismerted, tegyél is ellene!

— … nem tud felnőni. Oké, hogy szeret! De ez nem sokat ér, ha jobban szereti a számítógépes játékait, vagy – ami még rosszabb – ha annyira nem képes elszakadni a szülői háztól és az édesanyjától, hogy neked is ott kell töltened vele az éjszakákat. Ne tervezz vele hosszú távra, ha azt látod, hogy eszébe sem jut, hogy összeköltözzön veled egy saját lakásba. Vagy ha azért nem tudod elvinni őt egy munkahelyi összejövetelre, mert tuti, hogy benyög valami béna viccet, ami miatt téged akár ki is rúghatnak. Ha a pasid gyerekes, vagy olyan éretlen, mint egy kamasz fiú, jobb, ha ajtót mutatsz neki, és keresel magadnak egy FÉRFIT, aki támogatni és inspirálni is tud téged.

Bizony nem könnyű lépni. Főleg, ha már évek óta bele vagy ragadva egy ehhez hasonló helyzetbe és még szereted is a párod. De hidd el: benned már ott a válasz! Már tudod, hogy valójában mit akarsz! Csak figyelj egy kicsit önmagadra és végre legyél TE a legfontosabb önmagadnak! Képzeld csak el, hogy később, amikor évek múlva visszatekintesz erre az időszakra, milyen büszke leszel majd magadra! Könnyen lehet, hogy akkor már tisztán fogod látni, hogy ez volt az első lépés ahhoz, hogy azzá a nővé válj, aki lenni akartál!

5 ok, hogy miért vagy még mindig szingli

szingli vagyok„Mikor mész végre férjhez?”

Vajon eljön az az idő, amikor a környezeted már nem fogja állandóan ezt kérdezgetni? Ez és a „mikor akarsz gyereket szülni?” a két legrosszabb kérdés, amit feltehet az ember egy nőnek, főleg, ha az illető egyedülálló, a harmincas éveiben jár, a biológiai órája pedig őrült tempóban ketyeg egy ideje.

Az embert bizony az sem menti meg attól a bizonyos férjhezmenős és gyerekvállalós kérdéstől, ha már több éve komoly párkapcsolatban él. Amikor a nő közelebb van a 35. életévéhez, mint a 30-hoz, és ennek ellenére még nem érzi úgy, hogy azonnal gyermeket akar szülni, bizony egyre több irányból kaphat utalgatásokat arra vonatkozóan, hogy már csak néhány termékeny éve van hátra. Egy ideális világban egy nőnek már 28 évesen kétgyermekes, boldog házasságban élő anyukának kellene lennie. De ki mondta, hogy a mi világunk ideális?

Harmóniába kell kerülnünk az életünk folyásával, és ritmusával. Hiába aggódunk azon, hogy mikor, miért, és mi fog velünk történni, még semmi nem érkezik meg hamarabb az életünkbe!

Most pedig nézzük, melyek a szingliség tipikus okai, és hogyan lehet kikecmeregni a fogva tartó állapotból!

Nem a megfelelő pasival randizol

Ne pocsékold tovább az idődet azokra a férfiakra, akik viselkedésükkel, vagy bármilyen más megnyilvánulásukkal nem mutatják feléd egyértelműen, hogy 100%-ig beleteszik magukat a kapcsolatotokba és ugyanennyire el tudják kötelezni magukat melletted. Egy rosszfiú ugyanis — jobb, ha kijózanodsz – soha nem fog megváltozni. (Legalábbis nagy csodának kell történnie ahhoz!)

Amennyiben nős férfi a kedvesed, megint csak ki kell, hogy ábrándítsalak: a hőn szeretett férfinek már VAN FELESÉGE! Nem fogja elhagyni őt, majd elvenni téged. Több mint valószínű, hogy csak jól akarja érezni magát veled. Az esélyed arra, hogy elváljon miattad, egy könnycseppnél is kisebb, így jobb, ha nem dőlsz be a hazugságainak, vagy a reménykeltő viselkedésének. A legtöbb szeretőt tartó ember önző, ezen nincs mit szépíteni.

Akkor is ideje észhez térned, ha legalább egyszer már megcsalt a párod. Tudnod kell, hogy újra meg fogja tenni – ha pedig nem tudtok igazán emelkedetten, teljesen őszinte beszélgetésekkel, esetleg párterápiával kilábalni a válságból, akkor miért is maradnál egy ilyen zűrös kapcsolatban, ahol még bízni sem tudsz a másikban?

Ha pedig csak egy újabb skalpként tekint rád, akkor ne áltasd magad — az is vagy. Lásd be, hogy csak szexre kellettél, és ne várj elköteleződést egy ilyen férfitől.

Olyan férfivel vagy, akinek problémái vannak az elköteleződéssel

Hosszú évek óta együtt vagy egy pasival, aki magától soha egyetlen szót sem ejt a közös jövőtökről, sőt egyenesen kihátrál az ilyen jellegű beszélgetésekből? Nos, nagyon úgy tűnik, hogy párod elköteleződés-fóbiától szenved – vagy pedig nem szeret téged eléggé ahhoz, hogy veled tervezze a jövőjét. Tudnod kell, hogy az ilyen típusú pasik csak nagyon ritkán változnak meg. Ha neked jó ez az állapot, és képes vagy örök reménykedésben leélni az életed, akkor rajta, de abban is biztos lehetsz, hogy minden egyes hónappal és évvel egyre több és több neheztelés gyűlik össze benned. Végignézed majd, ahogyan a barátaid mind megházasodnak, gyerekeik születnek, miközben te csak ülsz egyhelyben arról álmodozva, hogy a párod egy nap majd valóra váltja az álmaidat.

Csípd meg magad végre, és ébredj fel! Nem fog elvenni. Légy elég bátor és erős ahhoz, hogy te magad kezdd el valóra váltani az álmaidat! Az első lépés ehhez, hogy hagyd ott a pasit, aki nem képes feleségül venni téged. Ne félj attól, hogy nem találsz mást! A világ összes egyedülálló pasija csak arra vár, hogy kilépj az utcára és rámosolyogj.

(Folytatás következik)

Legyen egészséges kapcsolatod a pénzzel! I. rész

gazdagságAz, ahogyan a pénzünkkel bánunk, a bennünk élő és működő, belső pénzügyi rendszerünktől függ. Ameddig úgy tekintünk a pénzre, mint eszközre, amely csak azért létezik, hogy mi bizonyos dolgokat megvásárolhassunk rajta, addig valóban ezek a dolgok és tárgyak fognak nagyobb szerepet kapni az életünkben. Gyönyörű házra, drága autóra, és egyéb státuszszimbólumokra költjük megkeresett pénzünket, gyermekeinket pénzzel jutalmazzuk – vagy éppen büntetjük -, és a világon mindenütt természetesnek vesszük ezt a hozzáállást.

A pénz egyértelműen a biztonságot jelenti számunkra. Ez eddig rendjén is van. Ám a mai világban mindaddig nem érezhetjük magunkat erősnek, magabiztosnak és igazán értékes embernek, amíg anyagilag nem vagyunk olyan helyzetben, amely minket is elégedetté tesz. A nyomás, hogy a pénzért nap, mint nap hajtanunk kell, olyan mértékű lehet, hogy magát a boldogságot, és az egészségi állapotunkat is veszélyeztetheti. A pénzkeresés kényszere fogva tarthat minket egy olyan munkahelyen, amit szívünk szerint már rég ott hagytunk volna, ám a biztonságra való törekvésünk, és maga a pénz kiszámítható megléte súlyosan akadályozhat minket abban, hogy a vágyainkat követve tovább lépjünk.

A pénz csak akkor adhat biztonságot, ha önmagunkban tudunk bízni. Ha ez nincs meg, akkor a pénz, amit keresünk, csak tovább növeli bizonytalanságunkat és félelmeinket. A félelem és a bizonytalanság pedig igen rossz hatással van arra, hogy mennyire tudunk hűek maradni saját igényeinkhez és értékrendünkhöz. Ha félünk, vagy kétségeink vannak, akkor sokkal nagyobb mértékben hajlunk arra, hogy önmagunk számára hátrányos kompromisszumokat kössünk pusztán a vágyott biztonság reményében. Ezen a ponton pedig máris megfordult valami: innentől kezdve a pénz már nem okoz örömet, hanem mi válunk a rabszolgájává, és kárt okoz az életünkben és bennünk. Amikor eljutunk idáig, és a pénzen keresztül már nem tudunk örömet okozni magunknak, akkor nagy valószínűséggel könnyen belemegyünk abba is, hogy a pénz révén ártsunk másoknak.

Tudatosan kell eljutnunk odáig, hogy a pénzt ne arra használjuk, hogy rajta keresztül hitessük el magunkkal, hogy jó emberek vagyunk. Ha ugyanis ezt az utat követjük, könnyen lehet, hogy a külvilág felé felesleges fogyasztással – lényegében pazarlással – próbáljuk bebizonyítani, hogy értékesek vagyunk. Minél többet érünk el, és minél több tárgyat birtokolunk, annál inkább növekszik bizonytalanságérzetünk, hiszen minden pillanatban attól fogunk rettegni, hogy mindenünket elveszíthetjük.

Amint ráébredünk arra, hogy nyitva áll előttünk egy másik út is, amelyen haladva folyamatos biztonságban élő, szeretetteljes emberekké válhatunk, miközben saját hitünket használjuk (tartozzunk az öt világvallás bármelyikének gyakorlói közé), onnantól kezdve már nem lesz olyan fontos számunkra a folyamatos fogyasztás, vásárlás, és a felesleges pénzköltés. Amennyiben el tudunk jutni idáig, felismerhetjük, hogy nem a vagyonunk és a birtoktárgyaink határozzák meg azt, hogy mennyire vagyunk értékes emberek, és hogy kik vagyunk mi magunk a világban. Nem azonosulhatunk mindazzal, amit birtokolunk, és ha úgy hozza az élet, hogy elveszítjük ezeket a tárgyakat, nem szabad azt éreznünk, hogy önmagunkat veszítettük el.

Nagyon sok ember életében az érzelmek helyét a fogyasztás foglalja el, és azt gondolják, hogy minél több mindent birtokolnak, annál jobban fogják érezni magukat. Ez eredményezi azután a telhetetlenséget, a folyamatos fogyasztást, hiszen a belső üresség egyre nagyobb, mert még távolabb kerülünk azoktól, akikhez érzelmeink útján tudnánk közelebb kerülni. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit jelent az életünkben a pénz, és mindaz, amit vásárolhatunk rajta. Tegyük fel a kérdést: vajon a pénzen keresztül határozzuk meg magunkat? Nem vittük-e túlzásba az anyagi dolgok hajszolását és nem tolódott-e el a hangsúly a pénzen megvásárolható dolgok és a külsőségek felé?

Akkor érhetjük el a béke és a kiegyensúlyozottság állapotát, ha rugalmasabban tudunk viszonyulni ahhoz, hogy milyen gazdasági- és életkörülmények tesznek minket elégedetté a hétköznapokban, továbbá nyitottabbá válunk az egyszerűbb életvitelre és nem határolódunk el a többi embertől. Az egyszerűbb életvitel természetesen nem szegénységet jelent, hanem azt, hogy tudatosan felülvizsgáljuk valós szükségleteinket, és azt, hogy a mi igényeink milyen módon befolyásolják mások életét, tovább hatnak-e negatívan az emberiség vagy a bolygó egészére nézve. Váljon fontossá számunkra belső világunk is, ne hagyjuk, hogy a külsőségek irányítsanak! Ne vessük alá személyes életünket a pénznek, inkább kerüljünk kapcsolatba kreativitásunkkal és belső, eredendő motivációinkkal!

Eltartott férfi – üres házasság

eltartott férfiMindössze száz évvel ezelőtt is meglehetősen egyszerű volt a férfi-női szerepek leosztása a családon belül, hiszen a feleség háziasszonyként élte az életét, a férfi pedig megteremtette a közös élethez szükséges anyagi biztonságot. Kérdés nem volt, hiszen a születés pillanatától kezdve el volt döntve, kinek mi a dolga. Természetesen az eladósorba került lány bőséges hozományát is nagy értékként kezelték, de egyértelműen a férfi volt az, aki az anyagi hátteret biztosította a házasságban. A nő „dolga” volt, hogy legyen szép, takaros, engedelmes, jóravaló, tudjon főzni, mosni, háztartást vezetni – ha pedig mindez teljesült, ott már nagy baj nem lehetett a friggyel.

Mi már nem is emlékezhetünk erre a családmodellre, legfeljebb nagyszüleink nosztalgiázása közben csodálkozhatunk rá e rég letűnt kor szépségeire, vagy éppen borzalmaira. A női egyenjogúságért küzdő csoportok sikeresen kivívták a hölgyek szabad élethez és önmegvalósításhoz való jogait, és ma már egyetlen nőnek sem kell a tűzhely mellett leélnie az életét. Ellenkezőleg: napjainkban a ló túloldalán is kiköthet az a függetlenségre vágyó nő, aki nem hogy elutasítja társa anyagi támogatását, de még magára is vállalja, hogy eltartja a vele együtt élő férfit.

Egy kitartott nőt látva manapság sem háborodik fel senki, hiszen évezredes gyökerekkel rendelkezik az a felállás, amikor a férfi anyagilag segíti a vele élő nőt. Más a helyzet, amikor ez megfordul, és az életerős férfi támaszkodik a nőre, tőle várja az anyagi biztonság megteremtését. A jelenség bizony egyre gyakoribb, ahogyan az is, hogy az ilyen helyzetbe került feleség azért szakít a férfivel, mert az már nem tud rá nőként tekinteni. Furcsa és instabil kapcsolatot szül, amikor a házasság tudatosan erre a működési elvre épül, és a férj nem is titkolja, hogy a feleségében annak pénzét találja a legvonzóbbnak.

A válási statisztikák is megerősítik, hogy egyre több sikeres nő vet véget a párkapcsolatának azért, mert az általa eltartott férfi már csak a pénzeszsákot látja benne. Napjainkban a férfiak nagy része az anyagilag független nőket keresi, akik ugyanakkora részt tudnak vállalni a közös terhekből, mint a férfi. Megfigyelhető, hogy egyre több esetben már az sem jelent problémát a férjnek, ha a felesége többet keres nála, nagyobb erővel húzva ezzel a közös szekeret.

A sokat kereső nő és az eltartott férfi párkapcsolati modellje ugyanúgy létezik, mint a hagyományos férfi-nő kapcsolati minta, ám egy dolog biztos: az a házasság, amelyben a férfi tartatja el magát a nővel, nem lesz hosszú életű. Bár a női egyenjogúság ma már szinte minden hölgy életében alapvető fontossággal bír, arra még sem ők, sem a környezetük nincs felkészülve, hogy egy férfi folyamatosan belőlük éljen és tőlük függjön anyagilag. Ezekben az esetekben könnyen anya-gyermek kapcsolattá alakul a két fél viszonya, és érdemes megfigyelni, hogy valóban azok a férfiak hajlamosak ilyen kapcsolatba kerülni, akik az anyjukat keresik a mellettük élő nőben. Ráadásul azok a férfiak, akik anyagilag alárendelődnek a nőnek, ötször gyakrabban csalják meg párjukat, mint azok, akik társukkal közel azonos egzisztenciális szinten állnak. Egy friss tanulmány szerint a feleségénél kevesebbet kereső férj más nőkön keresztül igyekszik bizonyítani férfiasságát és erejét. Az eltartott férfiak bizony akkor is gyakrabban lépnek félre, ha látszatra jól működik a házasság.

Min érdemes tehát elgondolkodnia annak a férfinek, aki szívesen támaszkodna anyagilag egy erős, független nőre? Elsősorban azon, hogy mit vár el a kapcsolattól, hova akar eljutni az illető hölggyel és milyen közös jövőt tud elképzelni? Ugyanilyen fontos szembenéznie azzal, hogy miért nem képes önnön férfi erejét megélni, vajon hol akadt el benne az önfenntartásra való képesség, továbbá a saját édesanyjával való kapcsolatát is helyre kell tennie magában. Ami még nem kerülheti el a figyelmünket: mindig kettőn áll a vásár, tehát a férfit eltartó nőnek sem kizárólag párját kell okolnia annak lustaságáért, inkább magába kell néznie, ő miért került ebbe a pozícióba.

A haldokló gyermek boldogsága

haldokló gyermekMinden ember legmélyebb vágya, hogy tartozzon valahová. A kitaszítottság olyan kimondhatatlan boldogtalanságot jelent, amelyet nem igazán lehet feldolgozni, elfogadni pedig végképp nem. Gondoljunk csak bele: a bűnözőket is azzal bünteti a társadalom, hogy kizárja, kitaszítja, azaz rács mögé dugja, vagy megöli őket.

Lelkünk számára az a legrosszabb, ha kitaszítanak minket abból a közösségből, csoportból, családból, ahova tartozunk, ahova születtünk. Ha megélhetjük az odatartozást, akkor rendben vannak a dolgok, hiszen az emberi lét egyik legfontosabb szükséglete az odatartozás a saját csoportunkhoz. Ezt viszont csak akkor tarthatjuk meg, ha figyelembe vesszük a csoport érdekeit, és nem teszünk ellene. Ebben a folyamatban a lelkiismeretünk segít, amely mindig jelzi, hogy mit tehetünk meg, és mit nem, ha a csoporthoz akarunk tartozni.

Egy gyermek bármit megtesz azért, hogy tartozzon valahová. Egy gyermek számára az életénél is fontosabb, hogy tartozzon valahová, ezért a felszínen, a mindennapokban olyan dolgokat követhet el, vagy olyan viselkedést, tüneteket produkálhat, amelyeken keresztül a csoport – a család – tagja maradhat.

Van úgy, hogy ebből a mély odatartozási vágyból a gyermek az elhunyt szülőjét, vagy testvérét akarja követni a halálba. Természetesen nem tudatosan, de a lelke mélyén olyan, mintha azt mondaná halott szerettének: “Követlek!”.  Ez az őszinte, mély szeretet, amely a gyermekkel ezt kimondatja, sajnos a halálba vezet.

Azoknak a gyermekeknek az életében is megjelenik ez a dinamika, akiknek még élnek a szülei, de a mélyben, az érzések szintjén inkább meghalnának. Egy gyermek nagyon erősen rá van hangolódva a szüleire, és amikor megérzi, hogy az anyja, vagy az apja meg akar halni, magában azt fogadhatja meg: “Inkább én megyek helyetted!”. Ilyenkor súlyos betegséget kaphat, amelybe akár bele is halhat. Az anorexia nervosa tipikus példája ennek, hiszen az evést megtagadó lány a lelke mélyén magára vállalja, hogy majd ő eltűnik a szülő helyett. Ennél a betegségnél általában az apa helyett akarnak meghalni a lányok, szintén abból a mély szeretetből, amelyet a lelkük mélyén táplálnak az édesapjuk iránt. A halálos késztetés a lelkiismeretből fakad.

Azok a gyermekek, akik a szüleik helyett halnak meg, tiszta lelkiismerettel mennek át a túloldalra. Boldogan, ártatlanul távoznak el, hiszen úgy érzik, halálukkal megmenthetik a számukra legfontosabb embert, a szülőt. Ám az, aki helyett meghal a gyermeke, a lehető legnagyobb csapást éli meg… Vajon mit érez az apa, akinek a lánya ezt mondja magában: “Meghalok helyetted, apa!”

Ha gyermeked van, és tudod magadról, hogy nem szeretsz élni, ha unod az életet, a mindennapjaidat, vagy semmi nem lelkesít már, kérlek kezdj el dolgozni magadon, kezdd el gyógyítani a lelkedet, hogy ne a gyermekednek kelljen feláldoznia magát érted! Szeretettel ajánlom ehhez a családállítás módszerét.

Három szó a párkapcsolat boldogságáért

beszéd a párkapcsolatbanEgy férfi és egy nő. Szeretik egymást. Minden reggel ébredés után, amikor egymásra néznek, öröm és szeretet csillog a szemükben. Örülnek, mert szeretik egymást. Így indul egy nap a boldog párkapcsolatban.

Amikor az ember a párjára néz, és teljes szívből örül neki, az a szeretet egyik legőszintébb és legszebb megnyilvánulása. Ha képesek vagyunk maradéktalanul örülni a másiknak, akkor a párkapcsolatunk erős, képes a fejlődésre, és minden esélyünk megvan a közös boldogságra. Hiszen már az boldoggá teszi az embert, ha van egy párja, akivel kölcsönösen örülnek egymásnak, és minden olyasmivel elhalmozzák a másikat, amiről úgy érzik, örömet szerezhetnek vele. Azok a párok, akik örömmel néznek egymásra, folyamatosan kedveskednek egymásnak valamivel, ezáltal pedig egyre gazdagabbá, tartalmasabbá, és közelibbé válik a kapcsolatuk.

A párkapcsolatot sok odafigyeléssel, megértéssel és szeretettel lehet boldoggá tenni. Ebben a folyamatban három nagyon lényeges szó áll rendelkezésünkre, amelyeket érdemes megjegyezni, és tudatosan használni, mert meglétük alapvető fontosságú a párkapcsolatban. Ez a három szó pont olyan egyszerű, mint amennyire nagy jelentőséggel bír.

Az első, amely már az egymás iránt érzett öröm kapcsán felmerülhet bennünk: az “Igen!”. Amikor örülünk a másiknak, akkor igent mondunk rá. Ha teljes mértékben elfogadjuk őt, úgy, ahogy van, akkor igent tudunk mondani rá, igent mondunk a kapcsolatunkra, a helyzetre, amiben vagyunk, és a közös boldogságunkra is. Ha ezt nem tudjuk megtenni, mert nem tudjuk őt teljesen elfogadni, vagy ott motoszkál bennünk egy “de”, vagy a kétség, akkor a párkapcsolatunk nem fog úgy működni, mint ahogyan szeretnénk. Hiszen nem tudjuk teljesen beletenni magunkat, mert fenntartásaink vannak a másikkal és a kapcsolatunkkal szemben. Ilyenkor fordulhat elő, hogy bár szeretjük a másikat, mégsem akarjuk feleségül venni, vagy időről időre arról ábrándozunk, hogy valaki mással próbáljuk meg.

A második szó, amelyet rendkívül fontos megtanulnunk és használnunk a párkapcsolatban, a “Kérlek!”. Előfordul, hogy megbántjuk a másikat, vagy olyat teszünk, ami miatt roszul érzi magát a párunk, esetleg figyelmetlenek vagyunk vele. Ilyenkor a kedvesünk valószínűleg megbántottságot, szomorúságot érez, és lehet, hogy be is zárkózik felénk.  Ekkor kell kimondanunk neki: “Kérlek! Igazán sajnálom! Kérlek!”. A párunk szíve ettől nyílhat meg újra, és ismét működhet köztünk a szeretet.

A harmadik szó a legtöbb kapcsolatban működik, hiszen gyermekkorunktól kezdve használjuk az illem alapvető mondatait és fogásait. Mégis fontos felhívni rá a figyelmet, mert vannak, akik számára nem magától értetődő, vagy egy idő után egyszerűen elfeledkeznek róla. Az egyik legszebb szó, amit mondhatunk a párunknak, a “Köszönöm!”. Megszámlálhatatlanul sok olyan alkalom adódik egy párkapcsolatban, amikor kimondhatjuk a másiknak ezt a sokat jelentő szót, és ezzel nem csak azt fejezzük ki felé, hogy értékeljük azt, amit tesz értünk, de a tisztelet és a szeretet jele is, hogy felé fordulva, a szemébe nézve kimondunk egy “Köszönöm!”-öt.

A nehézségek, válságok, problémák idején is nagyon sokat számít a fenti három szó, hiszen a szeretetet és a megbocsátást táplálják . Ha újra és újra elővesszük őket, mindig a megfelelő pillanatban, nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy a párkapcsolatunk virágzó és boldog legyen, és elsimítsuk a felmerülő gondokat.

– Bert Hellinger nyomán –