A szexualitás társadalmunk egyik zsákutcája: csak igen nehezen találunk olyan párokat, akiknek ne volna gondja a közös, együtt megélt testiséggel. Vannak, akik már idejét sem tudják, mikor szeretkeztek egymással utoljára, mások értetlenkedve merednek maguk elé, mert érzik, hogy „akadozik valami közöttük.” Mindkét eset nagyon gyakori, a két (házas)társ közötti rendezett, problémáktól mentes szexuális élet pedig napjainkban olyan ritka, mint a fehér holló.
A házasságok és párkapcsolatok nagyon nagy százalékában előbb-utóbb felbukkan a „harmadik”, a testileg hűségre programozott típusoknál pedig a pornográfia-függés. De miért alakul ki ez a sok kudarc, miért nem tudják megtartani szexuális aktivitásukat, egymásra hangoltságukat a kezdetben még ideálisnak nevezett párok sem? És egyáltalán: azok a házastársak, akik között később, évtizedek elmúltával is jól működik a szex, vajon tényleg, valóban élvezik egymás testét annyi idő után is?
Sajnos szexuális életünk és viselkedésünk leginkább a két véglet között ugrál – vagy „eszméletlen jónak” érezzük, vagy a másik elutasításától szenvedünk. (Ami természetesen mindkét oldalról létrejöhet: vagy mi nem érzünk semmilyen vágyat iránta, vagy az ő részéről éljük át ugyanezt.)
A szexuális problémák hátterében azonban hiába keresünk csupán fizikai, vagy az életkörülményeinkből fakadó okokat. Amikor elutasítjuk magunkban a szexet, és egyenesen frigidnek, impotensnek érezzük magunkat, annak mindig valamilyen lelki, érzelmi sérülés áll a hátterében. Akkor húzódunk vissza csigaházunkba a testi szenvedély elől, ha felbukkan életünkben egy olyan hatás, mely megsebez minket. Ez leggyakrabban bizalomvesztéssel, árulással, féltékenységgel, agresszióval, vagy a másik felé érzett birtoklási vággyal kapcsolatos történés, mely olyan mélyen képes hatni ránk, hogy egyből bezárulhatunk saját szexualitásunk előtt. Csakhogy a szex nem tűri, hogy elfojtsák, vagy ketrecbe zárják… Letagadhatjuk önmagunk előtt, hogy vágyunk a szexre, elfojthatjuk fájdalmainkat, ám vigyázat! Testiségre áhítozó énünk a legváratlanabb helyzetekben fog elénk toppanni, általában negatív megjelenési formában: ekkor vetítjük ki minden bajunkat partnerünkre, s alakulnak ki a legnagyobb problémák kettőnk között, vagy találkozunk valakivel, akivel minden lelkifurdalásunk ellenére is ágyba bújunk.
Nem megoldás, ha minden erőnkkel megpróbáljuk megszüntetni, elnyomni vágyainkat. Talán a felszínen sikerülhet, ám valójában a nem megélt, elfojtott szexualitás folyamatosan ural minket. Egy óvatlan pillanatban aztán felbukkan, utat tör magának, csakhogy ebben az esetben már sokkal bűnösebb formában találkozhatunk vele… Internetes pornó képében, titkos kedvesünkkel töltött lopott órákon, escort lányok személyében és így tovább, kinek hogyan.
A szex mindig hatalmasabb erő lesz nálunk, mely élet és halál ura, így mi sem kerekedhetünk fölé csupán akarattal vagy dacból. Minden egyes lemondással, elfojtással, kísértésnek való ellenállással erősebbnek és jobb embernek érezhetjük magunkat, hiszen alapvetően szinte senki nem akarja megcsalni, vagy megbántani párját. Azonban mivé leszünk így? Életünkből ezen a módon lassanként minden tűz és szenvedély kihuny, mi magunk pedig élőhalottakká válunk, aki már élete többi területén sem tud jól teljesíteni. A szexualitás ugyanis olyan erő, mely a kreatív, önérvényesítő, önmegvalósító energiáinkat is táplálja. Ha nem szexelünk, szerzetesi életmódot kell folytatnunk ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Amíg azonban „bűnös” világunkban szeretnénk teljes életet élni, csak úgy hidalhatjuk át szexuális problémáinkat, ha először szembenézünk fájdalmunkkal, újra összhangba kerülünk érzéseinkkel, ugyanakkor odafigyelünk testünkre is. Ahhoz, hogy újra szenvedélyesen szeretkezni tudjunk párunkkal, meg kell gyógyítanunk magunkban érzelmi, lelki sérüléseinket. Hiába kutatunk fel magunknak új partnert, a friss kapcsolatban is felüti fejét egy idő után a régi probléma – hiszen rossz helyen keressük a megoldást. Az igazán jó és tartalmas szex ugyanis a szívből indul ki, és abból az egység-érzésből, melyet a szeretett személlyel élhetünk át. A régi sebeket kell először begyógyítani, az összetartozás érzését kell újra megtalálni ahhoz, hogy ismét működjön a szex közöttünk. Újra egy szintre kell hoznunk az érzelmeink és a szex síkját, hogy együtt, egymással összehangolva tudjuk őket működtetni! Amíg szakadék van e két részünk között, csak kergetjük a párkapcsolati boldogságot. Persze így is lehet harmonikus kapcsolatunk a másikkal, ám éltető szenvedélyek nélkül – és így is szexelhetünk jókat, ám a valódi szeretet és összetartozás érzése nélkül.
Üljünk le és beszélgessünk egymással őszintén bizonytalanságainkról, kétségeinkről, fájdalmainkról. Nyíljunk meg a párunk előtt, és valljuk be őszintén, hogy nem tudjuk hogyan kezelni magunkban ezt a területet. A cél, hogy újra olyan őszinték lehessünk egymással, mint a kapcsolat korai szakaszában (vagy még akkor sem), és ismét érzelmi sebektől mentesen forduljunk egymás felé – hiszen minden ember legmélyebb benső igénye, hogy a szexben ne csak az alsótestét, de a szívét is átadja a párjának.
