Asztrológia – Értsd meg, miért ellenzed!

Nagyon sokan előítéletekkel közelednek az asztrológiához, amely legalább olyan ősi tudomány, mint testvére, a csillagászat, melyet ma is nagyra értékelünk. A régi korok emberei éppen az asztrológia miatt foglalkoztak csillagászattal is. Johannes Kepler és a többi nagy csillagász , akiket ma a csillagászat alapító atyjaiként tartanak számon, elsősorban asztrológusok voltak! Ennek tudatában már érdemes nyitottsággal közeledni az asztrológiához, és ahhoz az új szemléletmódhoz, ami ennek a tudományágnak a sajátja.

Az ég a valóság vízszintes síkja, ezáltal kiválóan alkalmas a Világmindenség működését átszövő ősprincípiumok képviselőinek tanulmányozására. A csillagos égen látható jelenségek nagyszerűen használhatók arra, hogy a valóságot leképezzük általuk, ugyanis könnyen megfigyelhetőek, továbbá a bolygók mozgását előre és visszamenőleg is ki tudjuk számolni. Elődeink tudták, hogy a bolygók az ősprincípiumok megjelenési formái. Napjainkban már nincs kapcsolatunk az ősprincípiumokkal, ugyanis kauzális gondolkodásunkon keresztül (melynek jellemző kérdése a „miért?”) nem ismerhetjük meg őket. A tudatalatti világban azonban szinte minden az ősprincípiumokkal függ össze.

Azok, aki ellenzik az asztrológiát, általában arra hivatkoznak, hogy az égitestek nem gyakorolnak hatást az emberre. Valóban, az ezoterikus asztrológia által képviselt értelemben sem hatnak a csillagok és bolygók az emberre. A kulcs a szinkronicitás, azaz: senki sem azért betegszik meg, mert pl. „a Szaturnusz így és így viselkedik”, hanem a Szaturnusz teszi a dolgát, amivel egyidőben valaki megbetegedett a Földön. Tehát nem ok-okozati összefüggésről van szó, hanem időben egymással párhuzamosan történő jelenségekről. Tömören: az egyes jelenségek bizonyos törvényszerűségek alapján „egybeesnek”.

Az „ahogy fent, úgy lent” elv a lehető legjobban összefoglalja a függőleges, analógiákra épülő gondolkodás lényegét, ami az asztrológia alapja. Figyeljük meg, a mondat nem így szól: „amiért fent, azért lent”, hanem a lent és fent analógiájára épül. Az asztrológia tehát a „fent” területének jelzőrendszere, amelyből következtethetünk a „lent”, vagyis a Földünkön zajló folyamatok milyenségére, változásaira. Nyilvánvaló, hogy sohasem a jelzőrendszer okozza azt, aminek a működését jelzi.

Mi a különbség az asztrológia és az asztrozófia között?

csillagterkepAsztrozófia és asztrológia. Az avatatlan fül nem ismeri a különbséget a két szó között. Az „asztro” előtag jelentése csillag, míg a „zófia”, azaz „sophia” szó bölcsességet jelent. Így válik egyértelművé, hogy az „asztrozófia” szó „csillagbölcseletet” jelent, mely a megértéssel, az őselvek külső-belső felfedezésével egyenlő.

Annak idején az ősi asztrológia is a csillagok ismeretére épült, nem úgy, mint napjainkban. A „lógia” jelentése „logosz”, ami a teremtő igét jelöli.  Ebből láthatjuk, hogy az asztrológia olyan ősi tudomány, mely a csillagok ismeretét használja fel az alkotáshoz, a segítségnyújtáshoz és az önismerethez. A csillagok ismeretének területén az asztrozófiát tekintik a belső, az asztrológiát pedig a külső útnak, melyek egymást kiegészítik, és egyik sem nélkülözhető.

A földi élet egy iskola az emberiség karmikus fejlődését tekintve. Az igazi otthonba, a Fénybe, a Teremtőhöz akkor térhetünk vissza, ha „kijárjuk az iskolát”. Az égre írva kaptuk meg azt a szükséges tudást, melynek segítségével feladatainkat elvégezhetjük, majd kiléphetünk a reinkarnáció földi körforgásából. A Teremtő a csillagok fényével írta az égre a TUDÁSt, s ezt az időtlen bölcsességet a csillagképek, és a bolygók őrzik magukban.

Az asztrozófia, és az asztrológia is ezt a bölcsességet hordozza magában, és közvetíti felénk, ha nyitottá válunk rá. Az asztrológiából körülbelül akkor tűntek el az isteni Fény-üzenet jelei, tehát a csillagképek, amikor i.e. 500-ban a Nap látszólagos föld körüli útját, az ekliptikát tizenkét egyenlő részre osztották, a zodiákus jeleire. Ezek a részek a háttérben akkor látható csillagképekről kapták a nevüket (Kos, Bika, Ikrek és így tovább). Az ősi asztrológia ismerte és alkalmazta a csillagszimbólumokat, azok emlékét és a Tudást ma már csak az asztrozófia őrzi.

Szerelem, de milyen?

03f737118f9df585e5db29c7be060845Gondolkodtál már azon, milyen sokféle szerelem létezik? Próbáltad már valaha kategorizálni, hogy korábbi partnereid iránt tulajdonképpen milyen „típusú” szerelmet tápláltál? Nos, ha engem kérdezne valaki, a sajátomat és ismerőseim életét gyorsan végigpásztázva a következő szerelem-fajtákat emelném ki:

– az „első” szerelem (ennek értelemszerűen több alkategóriája is van 🙂 )

plátói, elérhetetlen szerelem, amelynek valószínűleg értelme sem volna (hiszen legtöbbször egyoldalú…)

gyorsan fellobbanó, megdöbbentően heves testi és lelki vonzalom, amely egészen rövid ideig tart (kb. 1- 4 hétig) és hirtelen el is múlik

– minden kétséget kizáró, „minket egymásnak teremtettek”-szerelem, amely annyira természetes és magával ragadó, hogy házassággá fejlődik

– bizonytalan, „kétség”-szerelem, melyben nincs elég erő ahhoz, hogy egyértelműen „igen”-t mondhass a kapcsolatra – mégsem hagy békén az érzés

– biztonságot és megnyugvást nyújtó, „lelki társam vagy”-szerelem, ahol valóban önmagad lehetsz, és akár egy életen át is együtt maradhattok

– ellenállhatatlan, leküzdhetetlen szexuális vággyal járó, ám kínzó, nehéz érzésekkel  terhelt karmikus szerelem, amelybe – úgy érzed – bele tudnál halni

„se veled, se nélküled” szerelem, ahol a közösen töltött harmonikus időszakokat kirobbanó veszekedések nyomán kialakult különélések szakítják meg

– kizárólagosságot, és örök szerelmet ígérő hatalmas lelki és szexuális vonzalom, amely szépen fokozatosan kihűl, eltűnik

– … és természetesen a fenti kategóriák tetszés (és a Sors) szerint kombinált keverékei 🙂

Most pedig lássuk, milyen magyarázattal szolgál a pszichológia! Milyen altípusokra osztja fel a szerelmet a tudomány?

A szerelem háromszögelmélete (Sternberg) szerint a szerelemnek három összetevője van: a szenvedély, az intimitás és az elkötelezettség. Az intimitás érzelmi összetevő, amely az érzelmek kölcsönösségét, a közelséget biztosítja. A szenvedély olyan motivációs összetevő, amely a szexuális vonzalmat, a „szerelmességet” foglalja magában, az elkötelezettség pedig olyan kognitív összetevő, amely a kapcsolat fenntartására irányul. E szerint összesen nyolcféle szerelem alakulhat ki két ember között, a három összetevő különböző kombinációi alapján. (Azaz, hogy magas vagy alacsony szinten van meg az adott alkotórész a kapcsolatban.) Ezek a következők:

– szeretet (intimitás magas, szenvedély alacsony, elkötelezettség alacsony)

-vak szerelem ( intimitás alacsony, szenvedély magas, elkötelezettség alacsony)

– romantikus szerelem ( intimitás magas, szenvedély magas, elkötelezettség alacsony)

– kihűlt szerelem (intimitás alacsony, szenvedély alacsony, elkötelezettség magas)

– társszerelem (intimitás magas, szenvedély alacsony, elkötelezettség magas)

– önző szerelem (intimitás alacsony, szenvedély magas, elkötelezettség magas)

– beteljesült szerelem (intimitás magas, szenvedély magas, elkötelezettség magas)

– nincs szerelem (intimitás alacsony, szenvedély alacsony, elkötelezettség alacsony)

Ezek után ki-ki maga döntse el, hogy mennyire mélyen szeretne szembenézni saját szerelmi életével és mit tud kihozni belőle 🙂

Amit még nagyon fontos megemlíteni ebben a témában: az asztrológia több ezer éves módszere meglepő árnyaltsággal és pontossággal képes leírni a két ember között létrejövő energiák minőségét, tehát a résztvevők egymás iránt kialakult érzelmi hangoltságát. Aki igazán kíváncsi arra, hogy milyen szerelemben él párjával (vagy milyen szerelemben élhetne valakivel), annak szívből ajánlom az asztrológiai párkapcsolati összehasonlítást 🙂