Címke: válás

Beküldve:

Szakítás alázattal és békével

családállításSokszor, amikor egy pár szakít, a szakítás valódi oka nem fogalmazható meg egyértelműen, mert a felek sincsenek tisztában vele. Természetesen minden szakításkor okokat keresnek az érintettek, és megpróbálják megmagyarázni maguknak és/vagy egymásnak, miért következik be a szakítás. Az okok keresése mindig összefügg azzal, hogy azt gondolják magukban a résztvevők: ha tisztában lennének a szakításhoz vezető kiváltó tényezőkkel, vissza tudnák fordítani a folyamatot, nem kellene sort keríteni a szakításra – azaz hatalmat szerezhetnének a történések felett.

Amennyiben valamilyen tett, vagy vétek vezetett a szakításhoz, abban az esetben az okokat egészen pontosan meg tudják jelölni a partnerek. Ám ebben az esetben sincs hatalmuk afölött, ami ehhez a vétekhez, az egyik fél megsértéséhez vezetett. Azt, hogy tulajdonképpen mi váltotta ki a tettet, amivel az egyikük a másikat súlyosan megbántotta, találgatni lehet, de mégis titok marad. Titok abban az értelemben, hogy nem tudjuk, miért pont így kellett követniük egymást az eseményeknek, miért nem választotta azt a bizonyos „másik utat” a vétkes fél, amellyel nem kellett volna szakításra sort keríteni.

A hatalom megszerzésére irányuló belső késztetésünket ebben az esetben is tanácsos legyőzni, és alázattal kell fordulnunk a sors felé. Mondjunk le arról, hogy a szakításhoz vezető okokat megtaláljuk, mert így tudunk majd a volt párunkra és az elmúlt kapcsolatra igazán tiszta alázattal és megnyugvással tekinteni. Próbáljunk meg arra törekedni, hogy belül el tudjuk ismerni: kialakult egy folyamat, amelynek nagyobb ereje volt, mint nekünk. Ám a Létezés nem véletlenek furcsa és kiszámíthatatlan egymásutániságából épül fel – a kapcsolat alakulása és a szakítás sem csupán azon múlott, hogy elménkkel és viselkedésünkkel hogyan voltunk képesek irányítani a viszonyunkat. A legmegnyugtatóbb belső hozzáállás, ha elismerjük, hogy megtörtént az elszakadás, és már nem áll hatalmunkban változtatni rajta.

Így tudjuk elengedni a másikat, és lezárni a kapcsolatot. Így tudjuk igazán elengedni azt a belső „kapálózást”, amely arra a reményre irányul, hogy „talán újra együtt leszünk”. Ha ezt el tudjuk engedni – mert alázattal elfogadjuk a történteket -, újra energiánk teljébe kerülhetünk.

Beküldve:

Hogyan kezeljük, ha a párunknak gyermeke van az előző házasságából?

happyfamily3Gyakran előfordul, hogy a férfi, vagy a nő, akivel az ember szerelembe esik, majd kapcsolatba kezd, már volt nős, vagy férjezett. Igen sok esetben gyermek is született a korábbi házasságból, vagy együttélésből. Ilyenkor az új viszony hangulatában, működésében és felépítésében már semmiképpen sem lehet az „első”, nem lehet olyan, mint fiatal felnőtt éveinkben a teljesen kötetlen és akár felelőtlen kapcsolataink.

Valóban nem könnyű egy nőnek, és egy férfinak sem, amikor az új partnere rendszeresen találkozik az „exével” a közös gyermekük miatt, és kell idő, míg belerázódik ebbe a szituációba. Főleg, ha ő maga eddig nem élt házasságban, illetve ha volt is hosszú kapcsolata előtte, abból nem születtek gyermekek. Tehát nem képes annyira átérezni a fordított helyzetet.

Nem ritka, hogy ilyenkor az új barát/barátnő – akit nem köt gyermek a korábbi partneréhez – szeretne a legfontosabbá válni párja életében, fontosabbá, mint annak a korábbi párkapcsolatából született gyermek(ek). Az első szeretne lenni a másik számára, és előfordul, hogy ezért akár versenyre is kel a párja előző házasságából származó gyermekével.

Amit nagyon fontos tudatosítani ilyen helyzetben, az a következő: minden új kapcsolatban elsőbbséget élvez az előző házasságból született gyermekkel való kapcsolat az új partnerhez fűződő kapcsolattal szemben. Az új partnernek el kell fogadnia, hogy párja számára az első helyen a korábbi kapcsolatból született gyermeke(i) áll(nak), és ő csak a második helyre kerülhet a párja lelkében. Ha ezt nem teszi meg, akkor az új kapcsolat tönkremegy, hiszen előbb-utóbb nagyon zavarni fogja a másikat, hogy nem élhet a lelkiismerete által diktál, gyermekéhez fűződő szeretete szerint! Akkor folyhat egy új viszony a helyes mederben, ha az új partner elismeri a másik fél korábbi házasságból született gyermeke(inek) elsőbbségét, valamint tisztelni tudja elődjeként azok édesanyját! Bizony ez utóbbi is nagyon fontos, hiszen a másikat a gyermekek által nagyon mély kötelék fűzi a korábbi feleségéhez/kapcsolatához, és ezt az új partnernek mindenképpen el kell fogadnia ahhoz, hogy minden rendben legyen ebben az új kapcsolatban. A sorrendiséget az emberi lélek törvényei alakítják, amelyek felette állnak az egó akaratának és vágyainak. Nagyon fontos, hogy az új partner méltányolni tudja, hogy a korábbi feleség/férj és a közös gyermekek elveszítették az ő párját, és ő ezért kaphatta meg (hiszen ha ők ketten még mindig együtt lennének, akkor nem jöhetett volna létre az új kapcsolat). Az új kapcsolat akkor lehet igazán sikeres, ha az új partner alázattal tud szembenézni azzal, hogy az előző partner és a tőle származó gyermek rovására kaphatta meg ezt a kapcsolatot. 

Amikor közös gyermekek születnek ebből az új kapcsolatból, azok a korábbi házasságból gyermekkel rendelkező férj/feleség lelkében a harmadik helyet foglalják majd el. A szeretet rendje és a lelkiismeretünk törvényei diktálják így. Családállítással szépen rendezhető minden ilyen viszony, ez pedig a való életre is nagyon pozitív hatással bír.