Szakítás alázattal és békével

családállításSokszor, amikor egy pár szakít, a szakítás valódi oka nem fogalmazható meg egyértelműen, mert a felek sincsenek tisztában vele. Természetesen minden szakításkor okokat keresnek az érintettek, és megpróbálják megmagyarázni maguknak és/vagy egymásnak, miért következik be a szakítás. Az okok keresése mindig összefügg azzal, hogy azt gondolják magukban a résztvevők: ha tisztában lennének a szakításhoz vezető kiváltó tényezőkkel, vissza tudnák fordítani a folyamatot, nem kellene sort keríteni a szakításra – azaz hatalmat szerezhetnének a történések felett.

Amennyiben valamilyen tett, vagy vétek vezetett a szakításhoz, abban az esetben az okokat egészen pontosan meg tudják jelölni a partnerek. Ám ebben az esetben sincs hatalmuk afölött, ami ehhez a vétekhez, az egyik fél megsértéséhez vezetett. Azt, hogy tulajdonképpen mi váltotta ki a tettet, amivel az egyikük a másikat súlyosan megbántotta, találgatni lehet, de mégis titok marad. Titok abban az értelemben, hogy nem tudjuk, miért pont így kellett követniük egymást az eseményeknek, miért nem választotta azt a bizonyos „másik utat” a vétkes fél, amellyel nem kellett volna szakításra sort keríteni.

A hatalom megszerzésére irányuló belső késztetésünket ebben az esetben is tanácsos legyőzni, és alázattal kell fordulnunk a sors felé. Mondjunk le arról, hogy a szakításhoz vezető okokat megtaláljuk, mert így tudunk majd a volt párunkra és az elmúlt kapcsolatra igazán tiszta alázattal és megnyugvással tekinteni. Próbáljunk meg arra törekedni, hogy belül el tudjuk ismerni: kialakult egy folyamat, amelynek nagyobb ereje volt, mint nekünk. Ám a Létezés nem véletlenek furcsa és kiszámíthatatlan egymásutániságából épül fel – a kapcsolat alakulása és a szakítás sem csupán azon múlott, hogy elménkkel és viselkedésünkkel hogyan voltunk képesek irányítani a viszonyunkat. A legmegnyugtatóbb belső hozzáállás, ha elismerjük, hogy megtörtént az elszakadás, és már nem áll hatalmunkban változtatni rajta.

Így tudjuk elengedni a másikat, és lezárni a kapcsolatot. Így tudjuk igazán elengedni azt a belső „kapálózást”, amely arra a reményre irányul, hogy „talán újra együtt leszünk”. Ha ezt el tudjuk engedni – mert alázattal elfogadjuk a történteket -, újra energiánk teljébe kerülhetünk.