Szerző: Szilvi

Beküldve:

Gyermekhoroszkóp elemzés – hogy egy jó élet bontakozhasson ki

Gyermekhoroszkóp elemzés – hogy egy jó élet bontakozhasson ki

gyermekhoroszkóp

Gyermekhoroszkóp – Az élet egy misztikus utazás, és a gyermek születésekor minden szülő arra vágyik, hogy a legjobbat adja neki. De vajon mennyire ismerjük valójában gyermekünk  útját? Hogyan segíthetünk neki felfedezni saját életének titkait és lehetőségeit? A válasz a gyermekhoroszkóp elemzésben rejlik.

A gyermekhoroszkóp elemzés egy csodálatos módja annak, hogy mélyebben megértsük gyermekünk egyediségét és az őt körülvevő világot. Az asztrológiai elemzés során a bolygókat, a csillagok állását és aspektusait vizsgáljuk meg, hogy betekintést nyerjünk a gyermek személyiségébe, képességeibe és potenciáljába. De miért érdemes belevágni egy ilyen izgalmas, személyiségfeltáró utazásba?

Gyermekhoroszkóp a gyermek személyiségének megértéséhez

Minden gyermek egyedi, és a születési horoszkópja lehet az egyik kulcs személyiségének mélyebb megértéséhez. Az égitestek helyzete és a fényszögek meghatározóak abban, hogy egy gyermek milyen tulajdonságokkal, hajlamokkal és élethez való hozzáállással rendelkezik. Az asztrológia segít abban, hogy rávilágítson a gyermek erősségeire, esetleges kihívásaira, így segítve a szülőket abban, hogy jobban megértsék és megfelelően támogassák, neveljék őt.

Kapcsolatok építése

A gyermekhoroszkóp elemzés nemcsak a kicsi személyiségét részletezi, hanem azt is segít megérteni, hogyan illeszkedik be a családi és a társadalmi környezetébe. A születési képlet kifejtése segíthet a szülőknek abban, hogy jobban megértsék őt, megfelelően tudjanak kommunikálni a gyermekkel, és minél könynebben építsenek ki vele erős és harmonikus kapcsolatot..

Potenciális tehetségek és karrierlehetőségek felfedezése

Az asztrológia segítségével már egészen kis korban felfedezhetjük a gyermek potenciális tehetségeit és képességeit. Akár csecsemőkorban megismerhetjük, hogy milyen területeken lehet a leginkább sikeres, és mi fogja igazán érdekelni gyermekünket. Ez rendkívül nagy segítség, ha azt próbáljuk kitalálni, hogy a gyermeket milyen tevékenységek felé irányítsuk, amelyeken keresztül kibontakoztathatja képességeit, és segíthetnek neki a jövőbeni karrierjének kiválasztásában.

Konfliktusok feloldása

Az asztrológia segít mindazon konfliktusoknak azonosításában, amelyek esetlegesen felmerülhetnek a gyermek és a szülők, vagy más családtagok között. A gyermekhoroszkóp elemzés segíthet abban, hogy megértsük, miért reagál a gyermek egy bizonyos módon, és hogyan lehet a konfliktusokat békésen feloldani.

Gyermekhoroszkóp mint használati utasítás az élethez

Az asztrológiai elemzés nemcsak a személyiségjegyek részletes leírása, hanem egyfajta útmutató is az élethez. A gyermekhoroszkóp elemzés segítségével a szülők képesek lesznek arra, hogy jobban megértsék gyermekük életfeladatait és céljait. Ez nagy segítséget jelent abban, hogy optimális módon támogassák gyermeküket az életútján, és tényleg a legmegfelelőbb irányítást nyújtsák számára a siker és boldogság felé vezető úton.

A gyermekhoroszkóp elemzés tehát egy pontos, izgalmas és nagyon értékes eszköz a szülők (és később a gyermek) kezében, amely segít mélyebben megérteni és támogatni a gyermek útját az életben.

Ha szeretnéd megrendelni a gyermekhoroszkópot, azt itt tudod megtenni:

Gyermekhoroszkóp rendelés

Beküldve:

Családállítás: A lelki egyensúly és megértés útja

Családállítás: A lelki egyensúly és megértés útja

családállítás

Családállítás – Egy olyan hatékony és mélyreható módszer, amely segít megérteni és kezelni a családi kapcsolatokban gyökerező problémákat. Ez a terápiás megközelítés az utóbbi években egyre népszerűbbé vált, és sokak számára hozta meg a várt pozitív változásokat a mindennapi életükben.

Mi is az a családfelállítás?

A családállítás egy rendkívül hatékony pszichoterápiás módszer, amelyet Bert Hellinger, német pszichoterapeuta fejlesztett ki az 1970-es években. Az alapötlet az, hogy a családi rendszerünk komplex és mélyen befolyásolja az életünket. Gyakran előfordul, hogy múltbeli traumák, titkok vagy konfliktusok hatással vannak a jelenbeli döntéseinkre és viselkedésünkre, anélkül, hogy tudnánk róla.

A családállítás során a kliens és a családállítást vezető koordinátor közösen dolgoznak az aktuális problémán vagy kérdésen. A koordinátor segít a kliensnek feltárni a családi dinamikákat és az esetleges blokkokat vagy elakadásokat. Ezáltal a kliens mélyebb megértést szerez saját viselkedése és érzelmei mögött húzódó okokról.

Hogyan működik?

A családállítást általában csoportban vagy egyéni foglalkozásként végzik. A kliens és a koordinátor közösen körbejárják a témát a családrendszer szempontjából, azonosítják a családtagokat és a közöttük lévő kapcsolatokat. Ez segít a kliensnek láthatóvá tenni a rejtett dinamikákat és megérteni a problémája gyökerét.

Az állítás során a koordinátor segít a kliensnek felállítani, azaz reprezentálni a családtagokat: a jelenlévő többi csoporttag azokat a családtagokat jeleníti meg, akiknek köze lehet a kliens problémájához. Ez a közös munka lehetővé teszi a kliens számára, hogy új perspektívából lássa a családi helyzetet. A koordinátor segít az érzelmek kifejezésében és az esetleges konfliktusok rendezésében.

A módszer során a kliens meglepő felfedezéseket tehet a családjáról és saját viselkedéséről. Ez a megértés segít feloldani a blokkokat és lehetővé teszi, hogy új módon közelítsen meg korábban nehéznek tűnő helyzeteket.

A családállítás haszna

 

  • Mélyebb megértés: A családállítás segít feltárni a családi rendszerünk mélyebb rétegeit és megérteni a viselkedésünk mögött húzódó okokat. Ennek köszönhetően tudatosabban és hatékonyabban kezelhetjük a problémákat.
  • Blokkok feloldása: Sok ember életében vannak olyan blokkok vagy elakadások, amelyek megakadályozzák abban, hogy teljes potenciálját kiaknázza az egyes életterületeken. A családállítás segít ezeket a blokkokat feloldani és előrehaladni az életben.
  • Kapcsolatok javítása: A családállítás segítségével javulhatnak a családi és egyéb kapcsolataink. Megértjük, hogyan határozza meg a múlt a jelenlegi viselkedésünket, és képesek leszünk azokat a változtatásokat végrehajtani, amelyekkel harmonikusabb kapcsolatokat teremthetünk.
  • Önismeret fejlesztése: A családállítás során az önismeret jelentősen fejlődik. Felfedezzük saját erősségeinket és gyengeségeinket, és megtanuljuk, hogyan használhatjuk ezeket az ismereteket a személyes fejlődésünkhöz és boldogabb élet eléréséhez.

    A családállítás egy rendkívül hatékony eszköz a lelki egyensúly visszaállításához és a mélyebb megértéshez. Sok ember számára segít feloldani a múltból származó blokkokat, új életirányt venni, feloldani a makacs életvezetési problémákat, és javítani a kapcsolataikat. 

Ha keresed a módját, hogyan lehetne boldogabb életed, hogyan tudnád könnyebben kezelni a családi problémákat vagy mélyebb önismeretre szert tenni, a családállítás lehet számodra a megoldás. Fedezd fel ennek a terápiás módszernek a előnyeit, és találj rá a belső egyensúlyra és harmóniára az életben!

Beküldve:

Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit?

Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit?Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit?

Nem tudsz közel engedni magadhoz senkit? – Tapasztaltad-e már, hogy amikor közeledni próbálsz valakihez egy kapcsolatban, egy idő után megtorpansz, és nem vagy képes teljes értékű félként részt venni a folyamatban? Újra és újra szeretnél közel kerülni a párodhoz, de rövid idő után visszafordulsz, bezárulsz, és ismét eltávolodsz tőle? Egy helyben toporogsz, mert nem tudsz előrébb jutni az önátadásban, nem nyitod meg magad igazán a másiknak, de nem tudsz ezzel mit kezdeni?

Ha úgy érzed, jelen vannak életedben a fenti tünetek, és nem tudsz közel engedni magadhoz senkit, érdemes végig gondolnod, nem történt-e életed első 3-4 évében olyan esemény vagy törés, amelyben az Édesanyáddal való kapcsolatod volt érintve. Volt-e ebben az első időszakban olyan rossz élményed, amikor el voltál szakítva az Édesanyádtól, vagy nem tudtad szereteted kifejezésre juttattni felé? Őrzöl-e fájdalmas emléket szívedben arról, hogy valamikor kora gyermekkorodban Édesanyád nem volt elérhető számodra, emiatt borzasztóan hiányzott, de el voltál választva tőle? Voltál-e kétségbeesett, dühös és rettentő szomorú a hiánya, távolléte miatt?

Ha mindezek ismerősen csengenek, illetve átéltél ilyesmit, nagy valószínűséggel Te is a „megszakított közeledés” állapotába kerültél az Édesanyáddal való viszonyodban. Ennek következménye lehet, hogy nem tudod, nem mered igazán közel engedni magadhoz azokat, akikkel összekötnéd az életed, és amikor ő szeretné komolyabbra fordítani a kapcsolatot Veled, Te meghátrálsz. Hogy miért? Mert ilyenkor tudat alatt felrémlik benned az a kora gyermekkori trauma és emlék, hogy Édesanyád magadra hagyott. Ezt minden gyermek szinte elviselhetetlen fájdalomként éli meg.

Így azok a felnőttek, akik csecsemőként vagy kisgyermekként meg kellett hogy tapasztalják a megszakított közeledést, az Édesanyjuktól való elválást, későbbi életükben minden olyan szeretetteljes helyzetben, ahol át kellene adniuk magukat egy intim kapcsolódásnak, automatikusan visszafordulnak, bezárulnak. Hiszen lelkük még emlékezik a rettentő egyedüllétre és fájdalomra. A gyermek ilyenkor inkább páncélt von maga köré még az édesanyjával szemben is, így védekezve az ellen, hogy újra megtörténjen egy hasonlóan borzalmas élmény. A párkapcsolat viszont bizalmat, közelséget, önátadást kíván. Csupa olyan dolgot, amely azonnal emlékezteti a tudatalattit a korai megszakított közeledésre és az átélt fájdalomra.

Mit tegyél, ha nem tudsz közel engedni magadhoz senkit? 

Hogy mit lehet tenni? Akinek még él az édesanyja, és elég bátornak érzi magát, újra közeledhet hozzá. Fejét az ölébe hajtva (valószínűleg csak kevesen képesek ezt felnőttként megtenni sajnos), vissza kell helyezkednie abba a lelki állapotba, amikor még csecsemőként bújt oda édesanyjához. Így kell maradni addig, míg el nem kezdődik valami, egy folyamat anya és felnőtt gyermeke között, ami nagyon hasonlít a kezdeti, ősbizalmon alapuló, tiszta kapcsolódásra – még a megszakított közeledés előtti állapotra.

Aki ezt nem képes megtenni, vagy már nincs rá lehetősége, annak a családállítás hozhat megoldást, feloldást, gyógyulást, felszabadulást.

Beküldve:

Szenvedés: miért ragaszkodunk hozzá?

A szenvedés mindenütt jelen van körülöttünk – tulajdonképpen szinte mindenki szenved, hol kisebb, hol nagyobb gondoktól, fájdalmaktól, érzésektől, belső vívódásoktól. Sok esetben azonban maga a szenvedés érzete nem amiatt jelenik meg bennünk, mert nem létezik más út, és csak ez marad számunkra.
Szenvedni mindig könnyebb, mint tenni a jobbért. Hiszen a szebb jövő iránti elszántság, a megoldás keresése, a hit a jó létben mind erőt követel tőlünk, illetve cselekvést.

szenvedés

Sokan akkor sem tudnak a gyógyulás és boldogság útjára lépni, ha egy szakembertől erre konkrét és működő megoldást kapnak. Hiszen nagyon nehéz számukra egy olyan új belső hozzáállást felvenni, amelyek megszüntetnék a jól megszokott szenvedés nagy részét (vagy neadjisten egészét).
De miért ilyen nehéz letenni azt, ami megkeseríti az életünket, ami kínokat okoz? Miért nem tudják sokan elengedni a szenvedést, miért ragaszkodnak hozzá tudat alatt?

A szenvedés árán kapcsolódunk a szeretteinkhez

A családunkhoz való mély, lelki kötődés adja meg a választ erre. A lélek számára ugyanis maga a szeretet nem más, mint olyanná válni, mint a szüleink, úgy viselkedni, mint a szüleink. Lelkünk gyermeki része a szüleink sorsát akarja másolni, mert úgy hiszi, ezzel fejezi ki szeretetét feléjük. Valahol mélyen az a dinamika uralkodik minden szenvedő emberben, hogy akkor teszünk jót a családunknak, akkor tartozunk közéjük, ha szenvedünk, akár meg is halunk értük. Ezen az sem változtat, ha az érintett családtagok már meghaltak, a lelkünk továbbra is azt diktálja, hogy követnünk kell a sorsukat. Ugyanakkor ezzel a belső elképzeléssel olyan, mintha azt mondanánk: „Átadom magam a sorsnak, nem kell cselekednem, inkább szenvedek a szüleimmel együtt, mert ezzel váltom meg őket.” Nagyon sok esetben a mélyben pont ez okoz boldogságot a szenvedő embernek, hiába érzi a mindennapokban megterhelőnek a szülőkhöz való hűség okozta kínzó problémákat. A szenvedés tehát eltávolít a cselekvéstől és elvárásokat támaszt bennünk a sors felé, hogy az oldja meg helyettünk a problémáinkat.

Ha ki akarunk lépni ebből a mágikus kötődésből, ahhoz erőre van szükségünk. El kell tudnunk szakadni attól a tudat alatti működésmódtól, hogy a szenvedés által megválthatjuk szüleinket, őseinket. A következő hozzáállással kell helyettesíteni a régi mintáinkat: „A saját életemet élem ezentúl, és bízom benne, hogy akkor is szeretni fogtok, ha a saját mintáim szerint élek. Kérlek engedjétek meg, hogy egy kicsit boldogabb lehessek, mint Ti.” Ha ezzel a mondattal a szívünkben fordulunk szüleink felé, azzal ki tudunk lépni a régi sorsátvállalásokból, nyitottá válunk a külvilágra és annak ajándékaira. A boldogság ára, hogy letegyük a gyermeki lelkületet és vállaljuk a saját életünk kihívásait.

A csoportos vagy egyéni családállítás segítségével szinte azonnal tisztán láthatunk abban, kinek a sorsát vállaljuk magunkra a családrendszerünkből, és miért nem van jelen életünkben a szenvedés.

Beküldve:

Tanulási problémák? Családállítás!

Tanulási problémák? Családállítás!

Vajon miért küzdenek olyan sokan tanulási problémákkal, vizsgadrukkal, vizsga előtti lámpalázzal egy-egy megmérettetés előtt? Számos csoportos családállítás és egyéni foglalkozás során tapasztalom a hozzám fordulóknál, hogy a családi kötelékek, az ősökkel való sorsátvállalás eredményeként nem tudnak olyan eredményeket elérni a tanulásban, a vizsgák, megmérettetések során, mint azt szeretnék a különböző tanulási  nehézségek miatt. A tanulás és a saját képességeink mások elé tárása, az így megteremtett előrehaladás és siker meghatározóak az életünkben – minden életkorban.

Tanulási problémák
Tanulási problémák

Minden vágyunk lehet, hogy elvégezzünk egy szakot az egyetemen, hogy továbbtanuljunk, vagy magasabb fokozatot, képesítést szerezzünk valamilyen területen, és amikor azzal szembesülünk, hogy ez újra és újra kudarcba fullad, vagy minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül, jogosan érezhetjük azt, mintha „meg lenne átkozva” az előrehaladásunk, vagy hogy mi vagyunk a világ legszerencsétlenebb emberei. Holott erről általában szó sincs! Nézzünk csak körül a családunkban, felmenőink sorában: tudjuk-e valamelyik szülőnkről, nagyszülőnkről, rokonunkról, hogy valamiért akadályoztatva volt  továbbtanulása, hogy – bár szíve minden vágya ez volt – nem tanulhatta ki a vágyott szakmát, vagy nem végezhette el azt az iskolát, amiről álmodott? Ha hallottunk már erről történetet a családunkban, érdemes tovább nyomoznunk ezen a vonalon a saját életünket érintően is. Amennyiben nem tudunk ilyen hozzátartozónkról, aki tanulási problémák miatt nem valósíthatta meg álmait, akkor is javasolt mélyebbre tekinteni a családrendszerünkben, mert lehetséges, hogy volt ott valaki az ősök sorában, aki sokat szenvedett attól, hogy nem valósíthatta meg a tanuláshoz kapcsolódó vágyait, de valamiért az utódok nem emlékeznek erre, nem születtek erről visszaemlékezések a családban.

Lássunk egy példát: Ágnes közgazdaságtant tanul, és semmi gondja nincs a tananyaggal, jól vág az esze, ám rettenetesen fél a vizsgáktól, lámpaláz jelentkezik vizsga előtt, fizikailag is rosszul van, ha csak rágondol. Ez így nem mehet tovább, hiszen mindenképpen szeretné elvégezni a szakot, és diplomát szerezni. A csoportos  családállításon hamar kiderül: nem csak hogy fél a vizsgázástól, de szinte le van bénulva, ha számot kell adnia a tudásáról, és tudat alatt legszívesebben nem csinálná tovább, felhagyna a tanulással és az egyetemmel. Ági az állítás következő fázisával kapcsolatban elmondja, hogy édesapja fiatalkorában nagyon vágyott arra, hogy fizikával foglalkozhasson magasabb szinten, de a családban bekövetkezett drámai események miatt nem is gondolhatott a továbbtanulásra, így segédmunkásként dolgozott hosszú éveken át, és sajnos később sem tudta megvalósítani az álmát. A leképezésből egyértelműen látszik, hogy Ági az édesapja iránt érzett szeretet és szolidaritás miatt küzd a továbbtanulás témájával, hiszen lélekben úgy érzi, nem engedheti meg magának, hogy egyetemre járjon és lediplomázzon, ha ez az édesapjának sem sikerülhetett. A megoldás az, hogy Ági a leképezésen belül oldó mondatokban fogalmazza meg édesapja felé, mennyire tiszteli annak sorsát, és jelenlegi munkáját, majd azzal folytatja, hogy nagyon szeretne sikereket elérni az egyetemen és ettől a pillanattól kezdve nem az édesapa, hanem a saját sorsát fogja élni.

A tanulás témájában igen gyakori, hogy szolidaritást vállalunk a szüleinkkel, a nagyszülőkkel. A sikeres vizsga feltételei közé tartozik, ha mélyebb szinteken is feloldjuk magunkban a tanulási problémák okait, erre a családállítás nagyon jó módszernek bizonyult. Ha tanulási nehézségek jelennek meg életünkben, mindenképpen vizsgáljuk meg, miért nem tudunk egyről a kettőre jutni, volt-e a családrendszerünkben tanulással küzdő személy! A csoportos vagy egyéni családállítás igen sokat segíthet ebben a vonatkozásban is.

Szeretettel ajánlom Neked a következő cikkeket is a témához kapcsolódóan:

Ki csinálhatja azt, amit szeret? 

Mi lehet az oka, ha a gyermek nem akar iskolába menni? 

Bénító félelem

Beküldve:

Mitől lesz jó újra a szex?

mitől lesz jó a szexA szexualitás társadalmunk egyik zsákutcája: csak igen nehezen találunk olyan párokat, akiknek ne volna gondja a közös, együtt megélt testiséggel. Vannak, akik már idejét sem tudják, mikor szeretkeztek egymással utoljára, mások értetlenkedve merednek maguk elé, mert érzik, hogy „akadozik valami közöttük.” Mindkét eset nagyon gyakori, a két (házas)társ közötti rendezett, problémáktól mentes szexuális élet pedig napjainkban olyan ritka, mint a fehér holló.

A házasságok és párkapcsolatok nagyon nagy százalékában előbb-utóbb felbukkan a „harmadik”, a testileg hűségre programozott típusoknál pedig a pornográfia-függés. De miért alakul ki ez a sok kudarc, miért nem tudják megtartani szexuális aktivitásukat, egymásra hangoltságukat a kezdetben még ideálisnak nevezett párok sem? És egyáltalán: azok a házastársak, akik között később, évtizedek elmúltával is jól működik a szex, vajon tényleg, valóban élvezik egymás testét annyi idő után is?

Sajnos szexuális életünk és viselkedésünk leginkább a két véglet között ugrál – vagy „eszméletlen jónak” érezzük, vagy a másik elutasításától szenvedünk. (Ami természetesen mindkét oldalról létrejöhet: vagy mi nem érzünk semmilyen vágyat iránta, vagy az ő részéről éljük át ugyanezt.)

A szexuális problémák hátterében azonban hiába keresünk csupán fizikai, vagy az életkörülményeinkből fakadó okokat. Amikor elutasítjuk magunkban a szexet, és egyenesen frigidnek, impotensnek érezzük magunkat, annak mindig valamilyen lelki, érzelmi sérülés áll a hátterében. Akkor húzódunk vissza csigaházunkba a testi szenvedély elől, ha felbukkan életünkben egy olyan hatás, mely megsebez minket. Ez leggyakrabban bizalomvesztéssel, árulással, féltékenységgel, agresszióval, vagy a másik felé érzett birtoklási vággyal kapcsolatos történés, mely olyan mélyen képes hatni ránk, hogy egyből bezárulhatunk saját szexualitásunk előtt. Csakhogy a szex nem tűri, hogy elfojtsák, vagy ketrecbe zárják… Letagadhatjuk önmagunk előtt, hogy vágyunk a szexre, elfojthatjuk fájdalmainkat, ám vigyázat! Testiségre áhítozó énünk a legváratlanabb helyzetekben fog elénk toppanni, általában negatív megjelenési formában: ekkor vetítjük ki minden bajunkat partnerünkre, s alakulnak ki a legnagyobb problémák kettőnk között, vagy találkozunk valakivel, akivel minden lelkifurdalásunk ellenére is ágyba bújunk.

Nem megoldás, ha minden erőnkkel megpróbáljuk megszüntetni, elnyomni vágyainkat. Talán a felszínen sikerülhet, ám valójában a nem megélt, elfojtott szexualitás folyamatosan ural minket. Egy óvatlan pillanatban aztán felbukkan, utat tör magának, csakhogy ebben az esetben már sokkal bűnösebb formában találkozhatunk vele… Internetes pornó képében, titkos kedvesünkkel töltött lopott órákon, escort lányok személyében és így tovább, kinek hogyan.

A szex mindig hatalmasabb erő lesz nálunk, mely élet és halál ura, így mi sem kerekedhetünk fölé csupán akarattal vagy dacból. Minden egyes lemondással, elfojtással, kísértésnek való ellenállással erősebbnek és jobb embernek érezhetjük magunkat, hiszen alapvetően szinte senki nem akarja megcsalni, vagy megbántani párját. Azonban mivé leszünk így? Életünkből ezen a módon lassanként minden tűz és szenvedély kihuny, mi magunk pedig élőhalottakká válunk, aki már élete többi területén sem tud jól teljesíteni. A szexualitás ugyanis olyan erő, mely a kreatív, önérvényesítő, önmegvalósító energiáinkat is táplálja. Ha nem szexelünk, szerzetesi életmódot kell folytatnunk ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

Amíg azonban „bűnös” világunkban szeretnénk teljes életet élni, csak úgy hidalhatjuk át szexuális problémáinkat, ha először szembenézünk fájdalmunkkal, újra összhangba kerülünk érzéseinkkel, ugyanakkor odafigyelünk testünkre is. Ahhoz, hogy újra szenvedélyesen szeretkezni tudjunk párunkkal, meg kell gyógyítanunk magunkban érzelmi, lelki sérüléseinket. Hiába kutatunk fel magunknak új partnert, a friss kapcsolatban is felüti fejét egy idő után a régi probléma – hiszen rossz helyen keressük a megoldást. Az igazán jó és tartalmas szex ugyanis a szívből indul ki, és abból az egység-érzésből, melyet a szeretett személlyel élhetünk át. A régi sebeket kell először begyógyítani, az összetartozás érzését kell újra megtalálni ahhoz, hogy ismét működjön a szex közöttünk. Újra egy szintre kell hoznunk az érzelmeink és a szex síkját, hogy együtt, egymással összehangolva tudjuk őket működtetni! Amíg szakadék van e két részünk között, csak kergetjük a párkapcsolati boldogságot. Persze így is lehet harmonikus kapcsolatunk a másikkal, ám éltető szenvedélyek nélkül – és így is szexelhetünk jókat, ám a valódi szeretet és összetartozás érzése nélkül.

Üljünk le és beszélgessünk egymással őszintén bizonytalanságainkról, kétségeinkről, fájdalmainkról. Nyíljunk meg a párunk előtt, és valljuk be őszintén, hogy nem tudjuk hogyan kezelni magunkban ezt a területet. A cél, hogy újra olyan őszinték lehessünk egymással, mint a kapcsolat korai szakaszában (vagy még akkor sem), és ismét érzelmi sebektől mentesen forduljunk egymás felé – hiszen minden ember legmélyebb benső igénye, hogy a szexben ne csak az alsótestét, de a szívét is átadja a párjának.

Beküldve:

Mit szimbolizálnak a Naprendszer bolygói?

NaprendszerAz asztrológia létjogosultságát kétségbe vonók számára nagyon fontos hangsúlyozni: a bolygók nem determináló hatású, az embereket valamilyen cselekvésre vagy történésre kényszerítő erők, hanem olyan szimbólumok, melyek az emberben is megtalálható energiákat hozzák megélhető, megtapasztalható közelségbe – tehát analógiái bizonyos erőknek, melyek az egész Univerzumot alkotják és áthatják.

A Nap, a Hold, továbbá a Naprendszer bolygói a Teremtés energiáit szimbolizálják, tehát olyan ősi jelképek, melyek leképezik számunkra a cselekvéseket, mozgásokat, a minket formáló belső és külső erőket, és életünk minden egyes területén észrevehetőek. Lényeges, hogy a bolygók közül egyik sem „káros”, vagy rossz hatású, és nem léteznek „szerencsebolygók” sem, ahogyan nem beszélhetünk „kártevőkről” sem a bolygókkal és a csillagokkal kapcsolatban! Fontos tudni, hogy minden ember maga döntheti el, hogy képességeit, készségeit, erőit hogyan alkalmazza, milyen irányba fordítja. És itt lép a képbe, hogy analógiaszintek szerint éljük az életünket: minden ember célja kellene, hogy legyen, hogy velünk született képességeinket, adottságainkat, lehetőségeinket a lehető legmagasabb szinten használjuk, működtessük, mert csak így fejlődhetünk.

Mindenki szabad akarata szerint élheti meg erőit itt a Földön. Amint arra kezdünk törekedni, hogy magasabb szinteken éljünk meg mindent az életünkben, azzal a jó, előrevivő, magasabb szintű történéseket és fordulatokat vonzzuk be, míg minden olyan eset, amikor önző módon, saját vágyaink kielégítésére, akár mások kárára alkalmazzuk a bennünk meglévő erőket, azzal „rosszat” okozunk önmagunknak is. A legtöbb ember általában a „jó és rossz” között ingadozva él, ám viszonylag gyorsan el tudjuk sajátítani azt a látásmódot, hogy mikor és milyen módon tudunk egy esemény kapcsán magas szinten cselekedni. Így egyre gyakrabban ismerjük fel magunktól is, idejében, ha alacsonyabb szinten éltünk meg valamit, így egyre közelebb kerülhetünk önnön emelkedésünkhöz, a feltétlen Szeretet állapotához is.

Cselekvéseinket tehát a bolygók, a Nap és a Hold szimbolizálják. Ők – mint a Földről jól látható jelképek – mozognak az égbolton, illetve a csillagokkal kapcsolatba kerülve azok üzeneteit is továbbítják nekünk az asztrozófia (az ősi asztrológia) tudományán keresztül. A bolygók végzik el a zodiákus (állatövi) rendszer cselekvéseit, s ezek üzenetét is a bolygók továbbítják más jelekbe. A bolygókkal együttálló csillagok azt mutatják meg nekünk, hogy milyen szellemi, azaz magasabb szintű, tisztább töltésű üzenete van az adott konstellációnak.

Csak fokozatosan, lépésről-lépésre tudunk haladni a csillagképek és az asztrológia születési képlet által is jelzett, saját misztikus ösvényünk útján, mert idő és érettség kell ahhoz, hogy mindig meg tudjuk találni az egyes történések okát önmagunkban is. Szokjunk le arról, hogy mindent a véletlennel magyarázzunk! Keressük meg mindig önmagunkban az okát annak, miért vonzunk be bizonyos embereket és eseményeket az életünkbe! Ehhez mindig kapaszkodót és magyarázatot kínál nekünk az asztrológia és az asztrozófia tudománya.

Beküldve:

Mi kell ahhoz, hogy boldogok legyünk?

boldogságHogyan lehetünk boldogok? Mitől lesz a legboldogabb az ember? Mitől voltunk a legboldogabbak életünk során?

A válasz egyértelmű: minden ember akkor volt a legboldogabb, amikor csecsemőként az édesanyja magához szorította és megszoptatta. A lehető legmeghittebb és legbensőségesebb állapot ez, amely stabil, teljes benső boldogságot ad, és amelyhez mindig vissza lehet térni lélekben, akárhány évesek is vagyunk.

Mindegy, hogy öt, húsz, vagy harminc évesek vagyunk, mindig az édesanyánkkal, másodsorban pedig az édesapánkkal lehetünk a legboldogabbak. Ehhez természetesen fel kell oldanunk magunkban azt az eltávolodást, vagy sok esetben belső blokkokat, melyek akadályozzák, hogy a gyermekkor elmúltával igazán át tudjuk adni magunkat szüleinknek.

Amikor lélekben eltávolodunk az édesanyánktól, üresség lesz úrrá rajtunk, és megmagyarázhatatlan hiányérzetünk keletkezik, amelyet sem evés, sem ivás, de még a párunkkal töltött kellemes percek, vagy az orgazmus sem feledtet. Amint elkezdünk dolgozni az édesanyánkkal való tudat alatti, mélyebb kapcsolatunkon, azonnal megtapasztalható, hogy több boldogságot érzünk, és a mindennapokban ránk jellemző alaphangoltságunk is derűsebbé, optimistábbá, mosolygósabbá, egyszóval boldogabbá válik. Az édesanyánkkal megélt kapcsolódás, és pozitív, közeli kapcsolat boldogságot teremt a szívünkben, és az életünkben.

A legtöbb ember a boldogságot a párkapcsolattól várja és abban képzeli el. Csakhogy nő és férfi mindaddig nem lehet boldog a párkapcsolaton belül sem, míg nem teszi rendbe a saját édesanyjához fűződő kapcsolatát. Sokan magányosnak érzik magukat, hiába élnek együtt valakivel, akit szeretnek, hiába van férjük, feleségük, egészséges gyermekeik. Esetükben elsődleges, hogy mélyebben megvizsgálják az édesanyjukkal való kapcsolatukat: mennyire érzik magukat közel hozzá? Mennyire utasítják el édesanyjukat? Mennyire zavarja őket édesanyjuk személye, jelenléte, szavai, közelsége, reakciói? Képesek-e elfogadni édesanyjukat úgy, ahogy van? Az édesanyák nélkül ugyanis nincsen párkapcsolat.

Gyakran hallhatjuk nőktől és férfiaktól egyaránt: „Végre meg akarom találni a páromat!” Azonban ez csakis akkor sikerülhet, ha minden további lépés, görcsös randevúzgatás előtt képes újra közel kerülni az édesanyjához lélekben, és meg tudja szüntetni magában az összes olyan ellenállást, ellenérzést, mely az édesanyjával kapcsolatosan létezik benne. Férfiak esetében fontos, hogy az anya ne lépjen a társ helyébe, ne legyen a férfi az édesanyja férje. Ha ez már kialakult, akkor lesz csak boldog, egyenrangú párkapcsolata a férfinek, ha rendezte a problémát, és édesanyjára képes újra „csak” édesanyjaként tekinteni.

Boldogok tehát akkor leszünk, ha szüleinkkel képesek vagyunk harmonikus kapcsolatban maradni. Életünk akkor fog kiteljesedni, ha a velük való kapcsolatunkat is teljessé tudjuk tenni.

Beküldve:

Mit tegyünk, ha szerelmi háromszögben élünk?

megcsalásMikor alakulnak ki szerelmi háromszögek? Például akkor, amikor egy nő vagy férfi szülőként viselkedik a párjával szemben, aki ezután érthető módon akaratlanul is szükségét érzi annak, hogy egyenrangú társat keressen magának egy harmadik fél személyében. Akkor is rés alakul ki a kapcsolaton, ha – bár kívülről minden rendezettnek és harmonikusnak tűnik – a nő vagy a férfi tudat alatt szenved a saját édesanyja hiányától, akit végül egy külső kapcsolatban talál meg. Az a nő, aki szerelmi háromszögbe bonyolódik, legtöbbször még az „apja lánya”, aki úgy tud kilépni ebből a dinamikából, ha lelkileg közeledni kezd az édesanyjához, és el tud szakadni az apa „bűvköréből”.

Bár itt-ott láthatunk próbálkozásokat a nyitott házasságra és a modern szemléletű párkapcsolatokra – melyben a felek elfogadni igyekeznek párjuk félrelépését -, mégis az általános nézet még mindig az, hogy a házasságon kívüli kapcsolat bűnös és rossz dolog. Hűtlenség esetén a közvetlen környezet legtöbbször ártatlannak ítéli a megcsalt felet, aki sok esetben úgy viselkedik, mintha minden joga megvolna ahhoz, hogy örökre birtokolja a másikat. Lássuk be, ez az igény jogtalan, és a félrelépő felet sokszor menekülésre készteti.

Bár rettentően tud fájni, amikor az ember ráeszmél, hogy párja megcsalja, mégis a vádló magatartás helyett érdemesebb szeretettel fordulni a „bűnös” felé, majd arra törekedni, hogy a pár közösen felkutassa a hűtlenség okát, és leleplezzen minden kiváltó okot. Már ha van még annyi erő és szeretet a kapcsolatban, hogy a megcsalt fél is folytatni akarja azt.

Párunkat nem láncolhatjuk magunkhoz azzal a jelmondattal: „Senki más nem lehet fontos neked rajtam kívül.” Fájó, és nehéz gondolat, de párunk is és mi is bármikor találkozhatunk olyan emberrel, aki fontos lesz számunkra. Ezt pedig kölcsönösen tisztelnünk kell, hiszen (házas)társunk nem a tulajdonunk. Jó megoldásra csak akkor juthatunk, ha a szeretetből indulunk ki, és elfogadjuk, hogy a harmadik fél felbukkanása is lehet pozitív hatással a kapcsolatunkra.

Ahhoz, hogy azonnal felismerd, miért csal meg a párod, vagy Te magad miért tudtál külső kapcsolatot kezdeni valaki mással, a csoportos vagy egyéni családállítás már az első foglalkozás alatt egyértelmű választ adhat. 

Beküldve:

Miért csal a férfi?

megcsalt a férjemA nők vagy a férfiak a hűségesebbek? Nehéz lenne eldönteni a kérdést, és valószínűleg nem is jutnánk előremutató eredményre. Tudjuk jól, hogy mindkét nem tagjai csalnak, ki így, ki úgy, ám a háttérben mindig ugyanaz a kiváltó ok működik. Csalhatunk bosszúból, félelemből, elkeseredettségből, hiányérzetből, vagy vágyból, azonban minden felszínen megjelenő érzés gyökere, hogy nem vagyunk biztosak önmagunkban, a kapcsolatban.

Nem is olyan régen, nagyanyáink idejében egy nő még nem borulhatott ki mások előtt azon, ha a férje megcsalta őt. Akkoriban a feleségnek azt kellett mutatnia közvetlen környezetük felé, hogy köztük minden a lehető legnagyobb rendben van – akkor is, ha a férfi rendszeresen csalta őt. Válóokként fel sem merülhetett a férj félrelépése, az 1800-as években pedig maga a válás is szinte elképzelhetetlen volt. Senki sem ítélte el a csalfa férfiakat, a férj hűtlensége teljesen elfogadott volt.

Talán ennek köszönhető, hogy még manapság is sokkal könnyebben bocsát meg a világ a nőfaló házas férfiaknak, mint a félrelépő feleségeknek. A magyarázat legtöbbször a hormonok játéka, amelyek állítólag arra késztetik a férfit, hogy szinte folyamatosan a szexen járjon az esze.

Nevelés kérdése?

Csakhogy hiába erősebb a férfiak szexuális vágya, bizonyított tény, hogy nem működik bennük olyan program, mely akadályozná, hogy egyetlen hölggyel éljék ki vágyaikat egy életen keresztül. A probléma ott kezdődik, ha az az egy nő nem nyitott mindenre, amire a férfi áhítozik. A kutatók szerint azoknál a férfiaknál, akik gyermekkoruktól kezdve azt  a mintát látták maguk előtt, hogy egy igazi férfinek minél több nőt el kell csábítania, és természetes, ha egy férfi hűtlen, sokkal nagyobb arányban jelentkezik ez a fajta viselkedés, mint a „jófiúként” nevelt férfiak esetében.

Mindenki fél

Annak, ha a férfi más nő ágyában köt ki, gyermekkori okai is lehetnek. Párod múltja és régi sérelmei ugyancsak erősen hatnak, és más högyek karjaiba taszíthatják őt. Lehet, hogy kevesebb szeretetet kapott, mint amire szüksége lett volna, talán az édesanyja nem figyelt rá eléggé – mindez már pont elegendő hajtóerőt ad arra, hogy kedvesed folyamatos hódításokkal akarja igazolni saját értékét. Talán csak akkor kapott otthon kellő elismerést, ha előtte keményen megdolgozott ezért, ám ez sajnos később csillapíthatatlan hódítási vágyként jelentkezhet. Olyan is előfordul, hogy a szülők egyszem gyermeküknek mindent megadnak, ennek azonban könnyen az lehet az eredménye, hogy az illető felnőtt férfiként sem  érzi, hol vannak a határai, meddig mehet el, párját akár lelki furdalás nélkül képes átverni.

A szülők hűtlensége tudat alatt működő mintaként rögzülhet a gyermekben, akkor is, ha ő maga alapvetően elítéli ezt a viselkedést. A korábbi kapcsolatokban bekövetkezett sérülések gyakran olyan mély nyomot hagynak, hogy az érintett személy a további fájdalmaktól való félelmében lép félre, mintegy megelőzve azt, hogy igazán kötődni tudjon valakihez. Mindezeken felül a férfi a jelen kapcsolatában is érezhet állandó bizonytalanságot, főleg, ha nem érzi biztosan, hogy párja szereti őt. Éppen ezért olyan fontos, hogy a férfi mindig tudja, hogy ő a legjobb, a legvonzóbb, a legerősebb a nő számára, aki mellett egyértelműen el tudja kötelezni magát.

Beszélgessetek őszintén!

Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, két emberre van szükség. Ugyanígy, ha megcsalás történik, szintén nem hibáztathatjuk csak az egyik felet. Bár sok nő nem veszi észre párja hűtlenségének első jeleit, és nem látják a férfin, ha elégedetlen, mégis biztosak lehetünk benne, hogy igenis észre lehet venni, ha a férfi boldogtalan vagy bizonytalan!

Nem okolhatjuk a férfit, ha hűtlenségével felrobbantja az addig harmonikusnak tűnő kapcsolatot. A megcsalt fél bizony éppúgy felelős a történtekért, mint az „elkövető”. Sok nő azonnal szakít, ha kiderül férje félrelépése, ám a higgadtabb napokon érdemes belegondolni, hogy az ilyenkor elindított igazán őszinte beszélgetések olyan új dimenziókat nyithatnak meg a kapcsolat előtt, amelyek addig talán teljesen ismeretlenek voltak a pár számára. A teljes őszinteség útján szintet emelkedhettek, és ha képesek vagytok nyugodtan, indulatoktól mentesen, egymásra nyitottan kommunikálni, sokat fejlődhettek egymás által. Nem szabad csak a megcsaló felet hibáztatni, hiszen a bűntudatkeltés hatására bezárkózhat, majd el is menekülhet. Találjátok meg az arany középutat, hiszen az sem jó, ha csak az egyik fél vállal magára mindent, és egyedüli bűnösként határozza meg magát.

Változás és fejlődés azonban csak akkor lehetséges, ha mindketten nyitottak vagytok a folytatásra, és a megcsaló fél is arra törekszik, hogy ne lépjen félre többé. Fontos, hogy ott legyen bennetek az elhatározás és a vágy, hogy mindenkinél jobban megismerjétek és elfogadjátok a párotokat. Egy megcsalás – még ha kíméletlenül is hangzik – teljesen új, szilárd alapokat adhat egy kapcsolatnak.