Az, ahogyan a pénzünkkel bánunk, a bennünk élő és működő, belső pénzügyi rendszerünktől függ. Ameddig úgy tekintünk a pénzre, mint eszközre, amely csak azért létezik, hogy mi bizonyos dolgokat megvásárolhassunk rajta, addig valóban ezek a dolgok és tárgyak fognak nagyobb szerepet kapni az életünkben. Gyönyörű házra, drága autóra, és egyéb státuszszimbólumokra költjük megkeresett pénzünket, gyermekeinket pénzzel jutalmazzuk – vagy éppen büntetjük -, és a világon mindenütt természetesnek vesszük ezt a hozzáállást.
A pénz egyértelműen a biztonságot jelenti számunkra. Ez eddig rendjén is van. Ám a mai világban mindaddig nem érezhetjük magunkat erősnek, magabiztosnak és igazán értékes embernek, amíg anyagilag nem vagyunk olyan helyzetben, amely minket is elégedetté tesz. A nyomás, hogy a pénzért nap, mint nap hajtanunk kell, olyan mértékű lehet, hogy magát a boldogságot, és az egészségi állapotunkat is veszélyeztetheti. A pénzkeresés kényszere fogva tarthat minket egy olyan munkahelyen, amit szívünk szerint már rég ott hagytunk volna, ám a biztonságra való törekvésünk, és maga a pénz kiszámítható megléte súlyosan akadályozhat minket abban, hogy a vágyainkat követve tovább lépjünk.
A pénz csak akkor adhat biztonságot, ha önmagunkban tudunk bízni. Ha ez nincs meg, akkor a pénz, amit keresünk, csak tovább növeli bizonytalanságunkat és félelmeinket. A félelem és a bizonytalanság pedig igen rossz hatással van arra, hogy mennyire tudunk hűek maradni saját igényeinkhez és értékrendünkhöz. Ha félünk, vagy kétségeink vannak, akkor sokkal nagyobb mértékben hajlunk arra, hogy önmagunk számára hátrányos kompromisszumokat kössünk pusztán a vágyott biztonság reményében. Ezen a ponton pedig máris megfordult valami: innentől kezdve a pénz már nem okoz örömet, hanem mi válunk a rabszolgájává, és kárt okoz az életünkben és bennünk. Amikor eljutunk idáig, és a pénzen keresztül már nem tudunk örömet okozni magunknak, akkor nagy valószínűséggel könnyen belemegyünk abba is, hogy a pénz révén ártsunk másoknak.
Tudatosan kell eljutnunk odáig, hogy a pénzt ne arra használjuk, hogy rajta keresztül hitessük el magunkkal, hogy jó emberek vagyunk. Ha ugyanis ezt az utat követjük, könnyen lehet, hogy a külvilág felé felesleges fogyasztással – lényegében pazarlással – próbáljuk bebizonyítani, hogy értékesek vagyunk. Minél többet érünk el, és minél több tárgyat birtokolunk, annál inkább növekszik bizonytalanságérzetünk, hiszen minden pillanatban attól fogunk rettegni, hogy mindenünket elveszíthetjük.
Amint ráébredünk arra, hogy nyitva áll előttünk egy másik út is, amelyen haladva folyamatos biztonságban élő, szeretetteljes emberekké válhatunk, miközben saját hitünket használjuk (tartozzunk az öt világvallás bármelyikének gyakorlói közé), onnantól kezdve már nem lesz olyan fontos számunkra a folyamatos fogyasztás, vásárlás, és a felesleges pénzköltés. Amennyiben el tudunk jutni idáig, felismerhetjük, hogy nem a vagyonunk és a birtoktárgyaink határozzák meg azt, hogy mennyire vagyunk értékes emberek, és hogy kik vagyunk mi magunk a világban. Nem azonosulhatunk mindazzal, amit birtokolunk, és ha úgy hozza az élet, hogy elveszítjük ezeket a tárgyakat, nem szabad azt éreznünk, hogy önmagunkat veszítettük el.
Nagyon sok ember életében az érzelmek helyét a fogyasztás foglalja el, és azt gondolják, hogy minél több mindent birtokolnak, annál jobban fogják érezni magukat. Ez eredményezi azután a telhetetlenséget, a folyamatos fogyasztást, hiszen a belső üresség egyre nagyobb, mert még távolabb kerülünk azoktól, akikhez érzelmeink útján tudnánk közelebb kerülni. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit jelent az életünkben a pénz, és mindaz, amit vásárolhatunk rajta. Tegyük fel a kérdést: vajon a pénzen keresztül határozzuk meg magunkat? Nem vittük-e túlzásba az anyagi dolgok hajszolását és nem tolódott-e el a hangsúly a pénzen megvásárolható dolgok és a külsőségek felé?
Akkor érhetjük el a béke és a kiegyensúlyozottság állapotát, ha rugalmasabban tudunk viszonyulni ahhoz, hogy milyen gazdasági- és életkörülmények tesznek minket elégedetté a hétköznapokban, továbbá nyitottabbá válunk az egyszerűbb életvitelre és nem határolódunk el a többi embertől. Az egyszerűbb életvitel természetesen nem szegénységet jelent, hanem azt, hogy tudatosan felülvizsgáljuk valós szükségleteinket, és azt, hogy a mi igényeink milyen módon befolyásolják mások életét, tovább hatnak-e negatívan az emberiség vagy a bolygó egészére nézve. Váljon fontossá számunkra belső világunk is, ne hagyjuk, hogy a külsőségek irányítsanak! Ne vessük alá személyes életünket a pénznek, inkább kerüljünk kapcsolatba kreativitásunkkal és belső, eredendő motivációinkkal!