Ahány párkapcsolat, annyiféle ok, hogy miért haragudhat valaki a párjára. Ott van például a legendás fogkrémtubus kupak nélkül hagyva és a még hírhedtebb felhajtott vécéülőke esete. Veszekedni, haragudni, neheztelni végtelen sok dolog miatt lehet, a szanaszét hagyott holmiktól kezdve a másokkal való flörtölésen keresztül az idegesítő torokköszörülésig ezer meg ezer okot találva.
Legalábbis ezt gondoljuk.
De mi a helyzet a valósággal?
Számos okod adódhat arra, hogy haragudj a párodra. Ám nagyon sokszor a társadra irányuló haragod következményeit nem is neki kellene elszenvednie, mert annak bizony benned van a gyökere.
Például azok, akiket egészen kicsi korukban, életük első pár évében elválasztanak az édesanyjuktól (ez leggyakrabban betegség miatt következik be), olyan szakadást élnek meg az anya felé irányuló kötődésben, amelynek súlyos hatása felnőtt éveikben is jelentkezik. A gyermek ilyenkor haragudni kezd anyjára, amiért az nincs vele és magára hagyta. Később a tudat alatt az anyára irányuló harag a házastársra/partnerre zúdul, akkor is, ha az nem vétett semmit. Ha ilyen esetben az illető kiengedi a dühét a párja felé (például pszichoterápia keretében), sajnos nem használ (sőt, csak tovább rontja a helyzetet), hiszen a valós ok sokkal mélyebben keresendő.
A megoldás, hogy fel kell számolni az édesanya iránti kötődés megszakadását, és újra vissza kell találni hozzá. Ezt több terápiás módszerrel el lehet érni, a csoportos, vagy egyéni családállítás nagyon jó lehetőségek a gyógyulásra.
Olyankor is haragudhatsz a társadra, ha Neked kellett volna megtenned valamit érte, amit nem tettél meg, vagy valamivel megbántottad. Ilyen esetekben a harag pótcselekvés, s azért alakul ki, hogy a saját bűnödet elhárítsd Magadtól. Ismerd fel, ha így van, légy tudatos, és számold fel Magadban ezt az „álharagot”.
Előfordul, hogy valaki nem is a saját haragját hordozza magában (természetesen erről mit sem tud), hanem egy olyan családtagjának, ősének érzelmeivel azonosul, s viszi azt tovább, aki a saját életében elszenvedett egy olyan eseményt, traumát, tragédiát, amelynek hatására erős harag alakult ki benne akkoriban. Ilyenkor egy mély, tudat alatt működő szeretet és lelkiismeret, vagy „kiegyenlítésre” irányuló erő hatására vállalja magára a későbbi utód az erőteljes érzelmeket. Ilyenkor meg kell találni, kinek az érzéseit képviseljük az életünkben (nagymama? nagynéni? az édesapa bátyja? stb.), s el kell oldanunk magunkat tőle. Nagyon sok esetben ilyen összekapcsolódások okozzák a partner iránt érzett haragot és egyéb negatív érzéseket.
Végezetül beszéljünk egy kicsit a harag pozitív oldaláról. 🙂 Létezik ún. „pozitív harag” is, amely segít a cselekvésben, s erőt ad ahhoz, hogy igazságtalanság vagy sérülés esetén meg tudjuk magunkat védeni, s megfelelően ki tudjunk lépni az adott helyzetből. Fel kell ismernünk, amikor a haragnak ez a támogató formája uralkodik el rajtunk. Hagyjuk, hogy segítsen, amíg a hatása alatt cselekednünk kell, hogy aztán kialudhasson.