Mi lehet az oka, ha a gyermek nem akar iskolába menni?

Vajon miért kell egyes gyerekekkel minden reggel harcot vívni, hogy elinduljanak, majd el is jussanak az iskolába?

 A választ ismét tudat alatti területeken kell keresnünk.

 

Amikor egy gyermeknek egyértelműen nehézséget jelent az iskolába járás és ezzel a szülők energiáját is nagymértékben leszívja, ott bizony nemcsak a „rosszaságot” és a „lustaságot” kell észrevennünk. Hiszen könnyen lehet, hogy egyáltalán nem ezekről van szó…

Van, aki pszichológushoz, háziorvoshoz viszi gyermekét egy idő után a fenti problémával, ám mielőtt a különböző, gyermekeknek szánt „bogyókhoz” nyúlnánk – attól függően, milyen szakkifejezéssel él az orvos, amikor az ember szeme fényét diagnosztizálja -, érdemes a kóros iskolakerüléssel és egyéb viselkedési zavarokkal olyan terápiás megoldáshoz fordulni, ahol családleképezés történik, tehát egyértelműen megmutatkozik a gyermek problémáinak valós háttere, kiváltó oka. Így nemcsak tüneti kezelést nyújtunk majd (amellyel inkább csak a gyógyszeripart támogatnánk), de igazi segítséget és megoldást találhatunk a panaszokra.

 Sok esetben a gyermekünk azért nem akar iskolába járni, mert lelke mélyén annyira szeretne „vigyázni” valamelyik szülőjére, annyira szeretné megóvni, hogy az iskolába járás és az ott eltöltött hosszú idő gondolata – melyet az érintett szülő jelenléte nélkül kell kivárnia – mély félelmet indít el benne. De vajon mitől fél és miért akarná óvni a szülőt, amikor ennek „semmi értelme”?…

Az a szülő, aki egy mélyebb szinten visszautasítja az életet, és nincsen erős kapcsolata a saját létezésével (pl mert nem tudja feldolgozni az édesapja, édesanyja, vagy testvére halálát, vagy tudat alatt valamilyen tragikus eseménnyel van összekapcsolódva, tehát legszívesebben követné szerettét a másvilágra), meggyengül. A „való életben” ez jelentkezhet pl. depressziós tünetek, (szenvedély)betegségek formájában. Ilyenkor a gyermek egy rendkívül mélyről induló szeretetettől vezérelve minden lelki energiájával és figyelmével a problémás szülő felé fordul és meg akarja menteni, de legalábbis vigyázni akar rá… nehogy elmenjen, nehogy meghaljon… Így már érthető, miért okoz neki akkora fájdalmat az iskola témája, ahol majdnem egy egész napra el van szakítva a féltett szülőtől.

 Amikor felismerjük, hogy a fenti jelenség áll a háttérben, sokat segít, ha a meggyengült szülő lehetőleg minden reggel hangosan is kimondja a gyermekének: „Maradok. Nyugodtan elmehetsz az iskolába, én itt leszek, várok rád, veled maradok.”

Ahogyan a legtöbb gyermekeket érintő lelki problémánál, itt is célszerű rendszerterápiával – pl. családállítás – gyógyítani a helyzetet. A gyermekek komolyabb tünetei ugyanis mindig a családrendszerben meglévő blokkokra, elakadásokra hívják fel a figyelmet, tehát nem elegendő pusztán őket alávetni a terápiás vagy gyógyító módszereknek. A szülőknek is minden esetben magukba kell nézniük, és törekedniük kell arra, hogy megoldják belső konfliktusaikat, problémáikat – hiszen a gyermek ezt tükrözi vissza számukra.