Az Élet értelme

Mindenki életében eljön az a pillanat (kinek előbb, kinek később), amikor felteszi magának a kérdést: „mi az élet(em) értelme?

És igen: vajon mikor érezzük úgy, hogy értelmes (volt) az életünk, hogy ahogyan éltünk, az pont úgy volt jó és boldogan hagyhatjuk el földi testünket, ha eljön az ideje?
Természetesen mindenkinek más és más jelenti az Élet értelmét, mindenki más életút során és után tapasztalhatja meg, hogy értelmet adott létezésének.
Ám vannak alapvető tények, irányok, melyeket követhetünk és általuk felszabadulhatunk az „Élet értelme” olykor nyomasztónak tűnő terhe alól.
 Ha teljes az életed, akkor összhangban vagy a valósággal, akármilyen is legyen az a valóság, amely körülvesz. Összhangban érzed Magad a családoddal – bármilyen is!! -, a társadalommal, amelyben élsz (úgy, amilyen), a saját sorsoddal, a lehetőségeiddel és a korlátaiddal is. Amikor ezt átéled és átadod Magad az ebből eredő fejlődésnek és az ebből induló folyamatoknak, akkor fejlődőképes maradsz, alkalmazkodó és beteljesült lehet az Életed folyamatosan.
Az Élet értelme maga az Élet. Az Élet, amelyet végigcsinálunk, átélünk, megtapasztalunk, amellyel megbirkózunk, mindig értelmes.
Akkor érezhetjük értelmetlennek az életünket, ha nem fogadjuk el olyannak, amilyen és emiatt nem is nézünk szembe vele. Így az életünk értelme attól függ, hogy mihez kezdünk a lehetőségeinkkel és a „csomaggal”, amivel indultunk.
Mindenki megérzi előbb vagy utóbb, hogy mi a feladata az életben, hogy milyen különleges képessége van. Ha az ember ezt kibontakoztathatja, ezzel foglalkozhat és eszerint építheti az Életét, akkor boldognak érzi magát és beteljesedettnek. Hogy hogyan jutunk el eddig a pontig, az már nehezebb és gyakran nem egyértelmű, bár segítséget mindig kapunk hozzá! Amint akadályba ütközünk a célunk megvalósításának útján, meg kell állnunk, újra fel kell mérnünk a lehetőségeinket, és talán új irányba kell elindulnunk. De mindig megmutatják a körülmények, hogy melyik számunkra a legmegfelelőbb út, ahol fejlődhetünk és kibontakozhatunk – csak meg kell tanulnunk „olvasni” a jelekből és őszintén figyelni önmagunkra.