A mai stresszes, száguldó világban még nagyobb jelentősége és haszna van annak, ha közel tudunk kerülni benső valónkhoz, lelkünkhöz, azaz Önmagunkhoz. A nyugalom és a csend előidézése és megtapasztalása kimondottan fontos lenne mindannyiónknak ahhoz, hogy újra kapcsolatba kerülhessünk tiszta önvalónkkal, és emlékeztethessük magunkat arra, miért is élünk, és mit jelent számunkra a Lét.
Ahhoz, hogy magasabb tudatállapotot érhessünk el – ahol már nem okoz gondot és szenvedést a mindennapok próbatételeinek sorozata, hiszen felül tudunk emelkedni rajtuk -, ajánlott naponta két alkalommal meditációval erősítenünk önmagunkat. A Lét állapota, amelyet a meditáció során megtapasztalhatunk, emberi életünk alapállapota.
Meditálni nem könnyű – gondolják sokan. A legtöbben arra panaszkodnak, hogy amint behunyják szemüket, hogy meditálni kezdjenek, a gondolatok özöne borítja el őket. Túlontúl sok gondolatunk van, amelyek akkor sem hagynak békén, ha éppen ki akarjuk kapcsolni magunkat (sőt, akkor támadnak csak igazán! 🙂 ). A meditáció során legelőször azt kell megtanulnunk és tudatosítanunk, hogy a gondolataink nem mi vagyunk, és az énünk csak szemlélője gondolatainknak.
Próbáld ki a következő gyakorlatot, ha szeretnél megtanulni meditálni (és kikapcsolni az elméd): hunyd be a szemed (ellazult állapotban természetesen), és csak figyeld, ahogyan áramlanak a gondolataid. Azután kezdj bele egy mantrába – amely tulajdonképpen csak egy hang, mint pl. az „aum”, vagy „szóham”, melyet folyamatosan ismételgetsz magadban az ajkak mozgása nélkül -, mert ezzel meg tudod akadályozni, hogy a gondolataid uralkodjanak rajtad. Egy idő után a mantrázás és a gondolataid kioltják egymást, Te a nyugalom állapotába kerülsz, és végre megtapasztalhatod a gondolataid közti csendet.
Ekkor válsz a gondolataid szemlélőjévé, vagyis a megfigyelővé. Ekkor ítélkezés, elemzés, meghatározások nélkül szemlélheted meg Önmagad és a gondolataidat. Ebben az állapotban kell maradnod mindaddig, míg be nem tudsz lépni a lelked birodalmába. Ezt onnan veszed észre, hogy felerősödik a felfogóképességed, kérdéseid pedig önmaguktól választ kapnak, így a problémáid maguktól oldódnak meg. Az egód itt már nincs jelen, itt már a szellem világában vagy, ahol végtelen és tiszta lehetőségeket érzékelhetsz.
Amikor sikerül így felvenned a kapcsolatot a lelkeddel, a belső csenddel, az Énről tudsz ismereteket szerezni. Ez az a fajta tudás, melyet Neked kell átélned, megtapasztalnod, mert könyvekből nem tanulhatod meg. Amikor sikerül átélned ezt az állapotot, ezt a belső bölcsességet, minden félelmedtől, meneküléstől, görcsösségtől, ragaszkodástól megszabadulhatsz. Ez az a tudás, amelyen keresztül igazán fel tudsz szabadulni, a múlt és a jövő többé nem fog nyomasztani, és végre valódi kegyelemben élhetsz.
Minden alkalommal, amikor csendben és nyugalomban egyedül lehetsz, szánj időt arra, hogy meditálj és befelé figyelj! Ilyenkor csitulhat el az elméd, újra egységbe kerülhetsz a Természettel, a Léttel, elméd sötét rémeit pedig fel tudod számolni, el tudod tüntetni. A meditálással tudsz igazán kapcsolatot teremteni a lelkeddel.