Amikor két ember átadja magát az őket egymáshoz vonzó erőknek, és szerelembe esik, vagy „egyszerűen csak” szexuális kapcsolatba kezdenek, kötődés alakul ki közöttük. A kötődés minden olyan pár között létrejön, akik szexuálisan is kapcsolatba kerülnek egymással, s ez a kapocs bizonyíthatóan még évtizedekkel később is megvan közöttük a mélyben.
Minden olyan embernek, akivel valaha szexuális kapcsolatunk volt, helyet kell biztosítanunk a lelkünkben, az emlékeinkben, a szívünkben. Tudjuk, hogy minden tapasztalat, szenvedés, fájdalom vagy öröm, amelyet az életünkben átélünk, onnantól kezdve hozzánk tartozik, tehát aki később az életünk része lesz, annak mindezekkel együtt kell elfogadnia minket. Így van ez a korábbi szexuális viszonyokkal is: a szexuális erő és maga a szexualitás sokkal meghatározóbb és erőteljesebb eleme az életnek, mint a legtöbb érzés vagy tapasztalás két ember között. A szexualitás életet adó erő, mely intenzitásával és hatalmasságával irányítja az életet. Amikor két ember között kötődés alakul ki, az a szexualitáson keresztül tud megtestesülni, és elmélyedni.
A gyermek a nő és a férfi szexuális kapcsolatának gyümölcse, benne léteznek tovább a szülei. A szülőkön keresztül kapja meg a gyermek az élet áramlatát, amelyet ő tovább tud adni. A szülők a gyermekükön keresztül elválaszthatatlanul kötődnek egymással, hiszen a gyermek fele-fele arányban belőlük származik. Ebben az értelemben a gyermek a nő és a férfi szexuális kapcsolatának megtestesülése, a férfi-nő kapcsolati kötődés legerősebb kifejeződési formája. Ha a szülők kapcsolata megszakad, a gyermekükön keresztül később is (egész életükben) kötődésben maradnak. Azok a párkapcsolatok, amelyekből gyermek születik, sokkal mélyebbek, nagyobb hatásúak és erősebb kötéssel bírnak, mint azok, amelyekből nem született gyermek.
Ami igazán összeköt két embert, az a szexualitás. Szexualitás nélküli szeretetben is kapcsolódhat egymáshoz két ember (itt nem a rokoni és baráti kapcsolatokról van szó), ám ez soha nem lesz olyan erős kötődés, mint a szexualitáson keresztül is megnyilvánuló szeretet. A kötődés azokból a futó kalandokból is kialakul, amelyből gyermek születik. Az élet ereje nagyobb, mint a résztvevők egója, vagy szándékai, és mindig utat tör magának. Amikor a gyermeket elvetetik, a nő és a férfi között még erősebb kötődés jön létre, mintha megszületett volna a gyermek, hiszen az abortusz beleavatkozás az élet természetes folyásába. Az, ha valakinek az életét elvesszük, ugyanúgy kötést, kötődést eredményez, mintha életet adunk. Ezért akinek az életében abortuszra kerül sor egy olyan személytől, akit utána látni sem kíván, tudatosítania kell, hogy a a lelke mélyén erős kötés él benne a másik felé a kettőjükből származó élet elvétele miatt. Ennek pedig csak akkor nem lesznek negatív hatásai az eseményeket tagadó személy életére, ha szembenéz ezzel, és el tudja fogadni ezt a kötést.
Ha átadjuk magunkat valakinek (akár tudatosan, akár tudattalanul), ahhoz kötődni fogunk. A felszínen látszólag bármely fontos, mély kapcsolatunkat felbonthatjuk, ám a lelkünkben egyiket sem. Abból láthatjuk, hogy a kapcsolat milyen mély, hogy mennyire könnyű, vagy nehéz/fájdalmas azt felbontani. Minél több szenvedéssel jár egy szakítás, és minél elviselhetetlenebbek a következményei, annál mélyebb (volt) a kapcsolat, és annál erősebb a kötődés.
A családállítás módszerével tisztán láthatunk abban a kérdésben, kivel vagyunk még lelkünk mélyén olyan kötődésben, amely blokkolja jelen életünk sikereit, párkapcsolati boldogságunkat. Csoportos vagy egyéni állítással fel tudjuk oldani, helyükre tudjuk tenni a hátráltató, nehéz kötődéseket.