Az Élet értelme

Mindenki életében eljön az a pillanat (kinek előbb, kinek később), amikor felteszi magának a kérdést: “mi az élet(em) értelme?

És igen: vajon mikor érezzük úgy, hogy értelmes (volt) az életünk, hogy ahogyan éltünk, az pont úgy volt jó és boldogan hagyhatjuk el földi testünket, ha eljön az ideje?
Természetesen mindenkinek más és más jelenti az Élet értelmét, mindenki más életút során és után tapasztalhatja meg, hogy értelmet adott létezésének.
Ám vannak alapvető tények, irányok, melyeket követhetünk és általuk felszabadulhatunk az “Élet értelme” olykor nyomasztónak tűnő terhe alól.
 Ha teljes az életed, akkor összhangban vagy a valósággal, akármilyen is legyen az a valóság, amely körülvesz. Összhangban érzed Magad a családoddal – bármilyen is!! -, a társadalommal, amelyben élsz (úgy, amilyen), a saját sorsoddal, a lehetőségeiddel és a korlátaiddal is. Amikor ezt átéled és átadod Magad az ebből eredő fejlődésnek és az ebből induló folyamatoknak, akkor fejlődőképes maradsz, alkalmazkodó és beteljesült lehet az Életed folyamatosan.
Az Élet értelme maga az Élet. Az Élet, amelyet végigcsinálunk, átélünk, megtapasztalunk, amellyel megbirkózunk, mindig értelmes.
Akkor érezhetjük értelmetlennek az életünket, ha nem fogadjuk el olyannak, amilyen és emiatt nem is nézünk szembe vele. Így az életünk értelme attól függ, hogy mihez kezdünk a lehetőségeinkkel és a “csomaggal”, amivel indultunk.
Mindenki megérzi előbb vagy utóbb, hogy mi a feladata az életben, hogy milyen különleges képessége van. Ha az ember ezt kibontakoztathatja, ezzel foglalkozhat és eszerint építheti az Életét, akkor boldognak érzi magát és beteljesedettnek. Hogy hogyan jutunk el eddig a pontig, az már nehezebb és gyakran nem egyértelmű, bár segítséget mindig kapunk hozzá! Amint akadályba ütközünk a célunk megvalósításának útján, meg kell állnunk, újra fel kell mérnünk a lehetőségeinket, és talán új irányba kell elindulnunk. De mindig megmutatják a körülmények, hogy melyik számunkra a legmegfelelőbb út, ahol fejlődhetünk és kibontakozhatunk – csak meg kell tanulnunk “olvasni” a jelekből és őszintén figyelni önmagunkra.

A párkapcsolat alapja

Férfi és Nő egyenrangú.
Ebben sokan vitatkoznának, sokan támadnák e tényt, ám fejtsük ki egy kicsit: egy párkapcsolat akkor lehet sikeres, ha a Nő és a Férfi is elismeri, hogy EGYENRANGÚAK, ám KÜLÖNBÖZŐEK. A jó párkapcsolat titka, hogy Férfi és Nő is elfogadja, hogy mindkettőjüknek szüksége van a másikra és tudatosan is nyitottá válnak arra az ajándékra, amely a másikból árad, mint egy “hiányzó részt” pótolva.
Akkor követünk el hibát, amikor úgy teszünk, mintha nem is volna szükségünk a társunkra, ezzel folyamatos belső nyugtalanságot, bizonytalanságot okozva neki, ezt sugallva: “Talán megadom neked, ami kell, talán nem, majd kiderül.” Ez nagyon erős romboló hatással tud lenni a kapcsolatra, hiszen (tudat alatt is) nagyon mélyen sértjük vele a párunkat. Hiszen ilyenkor csak úgy teszünk, mintha nekünk semmire sem volna szükségünk, s őt is kínozzuk ezzel…
A kapcsolat teljessége és minden további része azon alapszik, hogy a mélyben ez az elv dolgozik bennünk: “Szeretlek és elfogadlak Téged férfiként/nőként, átadom magam neked nőként/férfiként. Elfogadlak úgy, ahogy vagy.”