Egy szerelmi kapcsolat elején a felek mindennél jobban igénylik egymás közelségét, s annyi időt töltenének kedvesükkel, amennyit csak lehet. A heves lángolás elmúltával – mikor a kapcsolat egy következő szintre emelkedik – mindketten kicsit tisztábban látnak, a rózsaszín felhő kezd szertefoszlani, s a szerelmesek képesek újra részt venni a mindennapokban, kissé eltávolodva egymástól. Ez a folyamat teljesen természetes, hiszen a kezdeti intenzív állapot hosszú távon tarthatatlan. Bár minden ember arra vágyik, hogy szeressék, és vágyjanak rá, ám az is épp ilyen fontos, hogy a másik, akitől ezt megkapjuk, úgy adja ezt át nekünk, ami számunkra a legjobb. Nem ritka, hogy a pár egyik tagja túlzottan birtokolni akarja a másikat, aki emiatt fojtogatónak éli meg szerelmüket.
Eleinte még nem is feltűnő, hogy az egyik fél túlságosan rá akar telepedni párjára, hiszen a napi több telefonhívás, a gyakori szerelmes sms-ek, vagy a különböző figyelmességek igazán jól tudnak esni az embernek. Általában nem is ezek válnak zavaróvá, sokkal inkább az, amikor a kedvesed baráti kapcsolataidat is korlátozza, vagy rendszeresen megnézi az e-mailjeidet, és a telefonodat, és minden mást, ami a privát szférádat alkotja. Ekkor már kifejezetten fojtogató lehet párod szerelme, ami ellen idejében tenned kell, ha nem akarsz a tulajdonává válni.
Minden kapcsolat egyedi és csak ideig-óráig alkalmazhatók rá sablonos megoldások – éppen ezért nem is lehet általánosítani, hogy miért alakul ki egyesekben az igény a szeretett személy birtoklására. A bizalom hiánya a legtöbb esetben fennáll, és a birtokló fél általában nem tudja egyenrangú társként kezelni párját. Lehetséges, hogy korábban már nagyot csalódott valamelyik párkapcsolatában, de önértékelési problémák, és önutálat is állhat a háttérben. A saját magával kapcsolatos konfliktusait azzal igyekszik kompenzálni, hogy uralkodni akar társa felett. Az erre hajlamos ember nem képes saját magát szeretni és becsülni, így azt sem tudja elhinni, hogy a párja önmagáért szereti, így más módon akarja magához láncolni a másikat. A partneren való uralkodás azonban mindig rosszul sül el, hiszen előbb-utóbb minden egészséges lelkületű ember elmenekül egy ilyen párkapcsolatból.
Van néhány egyértelmű jele annak, ha párod túlságosan rád telepszik, és már eljutott odáig, hogy uralkodni akar feletted. A legszembetűnőbb ilyen viselkedés, ha gyakran hívogat napközben – hiszen mindig tudni akarja, hol vagy -, és amikor nem veszed fel, akkor barátnőiden, vagy családtagjaidon keres téged. Ezenkívül minden üzenetedet, e-mailedet leellenőrzi, megnyitja a Facebook fiókodat, és csekkolja a híváslistádat. Amikor egyedül szeretnél lenni, vagy a barátnőiddel mozdulnál ki, kiakad, és nem tudja elviselni, ha nem vele akarod tölteni az idődet. Anyagilag függővé tehet, hogy még inkább magához láncoljon, de más módon is elérheti, hogy függjél tőle – a lehetőségek száma végtelen. A barátaidtól mindenáron el akar távolítani – főleg az ellenkező neműektől -, és mindent meg is tesz azért, hogy ez valahogyan sikerüljön neki.
Ha úgy látod, hogy a kapcsolatod ebbe az irányba tart, mert a párodnak hasonló problémái vannak, nagyon fontos minél hamarabb szembenézned velük! Már a kapcsolat elején érdemes tisztáznod vele, hogy mi az, amiből nem engedsz, ami fontos számodra. Birtokló viselkedésére fel kell hívnod a figyelmét, és bátorítsd arra, hogy ásson le a problémái mélyére, derítsen fényt arra, miért akar birtokolni téged. Ezzel párhuzamosan erősítsd önbizalmát, valamint a beléd vetett bizalmát, és éreztesd vele, hogy mennyire szereted, hiszen fontos számára, hogy érezze, saját magáért vagy vele! Ha ezek sem használnak, és nem változik a helyzet, akkor mindenképpen el kell gondolkodnod azon, érdemes-e áldozatként élned egy kapcsolatban.
Minden megfogant gyermek az életerő megnyilvánulása, mely az apai és az anyai erőtérből jön létre a szerelem aktusában. Egy harmadik energiamezőt hoznak létre, amely utána önállóvá válik. A férfi és a nő sokszor nem is tud arról, hogy ez megtörténik, és gyakran nem is ez volt találkozásuk célja. Az apai és anyai energiából létrejövő harmadiknak ebben a pillanatban még csak az ajándékba kapott életerő számít, mely az első kapcsolatát jelenti az Élettel. A megfoganó gyermek az élet akarását hordozza magában, ám a Sorsnak minden joga megvan ahhoz, hogy engedje őt meghalni.
Valószínűleg senki nem vágyik arra, hogy egy házasságba harmadikként csöppenjen bele. Az élet azonban gyakran produkál olyan helyzeteket, amikor „nincs más választás”, mert az érzékek, az érzések, és a szenvedély sokkal erősebb minden józan érvnél és akaratnál. A legtöbb esetben a fellobbanó szerelem, vagy a legyőzhetetlen szenvedély intézi úgy, hogy a nő olyan férfi szeretője legyen, akinek már van felesége, vagy tartós kapcsolata.
Úgy éljük az életünket, a mindennapjainkat, hogy énünknek csak azt a kicsi, felszínen érzékelhető részét tapasztaljuk meg, melyet tudatos értelmünkkel felfogunk és érzékelünk. Önmagunkat ezzel a kicsi résszel azonosítjuk, ebben élünk, itt cselekszünk, ezzel a részünkkel leszünk szerelmesek is. Azonban itt, énünk felszínén létezve olyan, mintha folyamatosan egy illúzióban tartanánk magunkat. Nem kerülünk összhangba valódi érzéseinkkel és fájdalmainkkal, hiszen ezek életünk negatív oldalához tartoznak – ezzel pedig nem szeretünk foglalkozni. Ha valami kellemetlenné válik, azonnal kiutat keresünk belőle, ha fáj valami, rögtön csillapítani akarjuk a fájdalmat, csak ne kelljen szembenézni azzal, miért is fáj.
Amikor szóba kerül, hogy mivel lehet egy férfit elkápráztatni szex közben, gyorsan kiderül, hogy a nők nagy része megfelelően művelt és tájékozott e téren. Az már más kérdés, ki mennyire tudja bevetni ezt az értékes tudást a gyakorlatban is, hiszen annyi minden akadályozhatja egy kapcsolatban a mindkét fél számára örömet jelentő szexuális életet. Azonban nem árt a másik oldalról is megvizsgálni a kérdést, hiszen ugyanilyen fontos tisztában lenni azzal is, hogy mi az, ami a férfiakat szinte menekülésre készteti az ágyban.