Szerző: Szilvi

Beküldve:

Szülő-gyermek barátság?

családállítás Budapest
Szülő-gyerek barátság

Egyre többször láthatunk olyat, hogy a gyermeket a szüleik „maguk mellé emelik”, azaz úgy kezelik őt, mintha baráti kapcsolatban állnának. Olyan dolgokat is megosztanak vele, amelyek csak a szülőkre tartoznának, és  minden kommunikációs helyzetben (legyen az verbális, vagy nonverbális) érezhetően önmagukkal egy szinten kezelik őt. Azonban ha a gyermek a szülei barátjává válik, túl sok hatalmat kap. Ilyenkor azon sem kell csodálkozni, ha egy idő után szinte terrorizálja a szülőket, nyíltan haragszik rájuk. De miért alakul ki egy ilyen gyermekben a harag érzése a szülők felé?

Ezzel a viselkedéssel ugyanis azt akarja jelezni, hogy belül nagyon szomjazik arra, hogy erős, védelmező szülei legyenek, akiknél biztonságban érezheti magát, akik tudják, mire van szüksége. A szülő akkor cselekszik helyesen, ha minden esetben világosan a gyermek tudtára adja, kié az utolsó szó, ki a NAGY a családban. Szeretettel, de határozottan és egyértelműen éreztetni kell a gyermekkel, hogy a szülő kezében van a döntés és abba az irányba folynak a dolgok, amerre ő irányítja. Így maradhat a gyermek gyermek, és így érezheti biztonságban magát. Rendkívül fontos, hogy a családban a szülő és a gyermek is a saját helyén legyen, a szerepek nem cserélődhetnek fel, mert ezt a gyermek lelki fejlődése fogja bánni.

Családállítással rendezhető a már kialakult nem megfelelő helyzet, akkor is, ha a gyermek már felnőtt!

Beküldve:

Hogyan viszonyulj a sorsszerű, negatív eseményekhez?

sorszerű nehézségÁltalában nem akarjuk elfogadni a sors ránk mért nehézségeit, s minden erőnkkel küzdünk ellenük. Ám a sorsszerű terheknek van egy olyan csoportja, amely bizony a miénk, a sajátunk… Lehet ez pl. egy balesetben szerzett sérülés/bénulás, egy örökletes betegség, vagy egy kivételesen nehéz fiatalkor. Ha azonban folyamatosan lázadunk sorsunk megváltoztathatatlan, már elmúlt történései ellen azzal, hogy másokat hibáztatunk, vagy harag él bennünk, abban az esetben sajnos az akkor megszerezett keserű tapasztalatokból származó erőt sem birtokolhatjuk. Hiszen eltaszítjuk magunktól mindazt, amit akkor végigcsináltunk, amin keresztül fejlődhettünk.

Gondoljunk csak bele: sokszor az élet olyan szituációkba sodor minket, amelyben megmenekülünk, vagy más hatalmas ajándékot kapunk a sorstól anélkül, hogy azt megszolgáltuk volna. Ebből kiindulva kell elfogadnunk azt is, ha az élet és a többi ember megköveteli tőlünk, hogy vállaljuk egy olyan negatív esemény következményeit is, amelyet nem mi okoztunk, de mi is isszuk a levét. Alázattal kell viseltetnünk az iránt, hogy a sors mindig azt hozza elénk, ami fejlődésre és tanulásra ad lehetőséget, s sajnos nem törődik az igényeinkkel, vagy az egyezkedéseinkkel.

Amikor nehéz, sorsszerű probléma vagy bűnhődés részeivé válunk (pl. belebonyolódunk egy hatalmas perbe, bűncselekménybe, akaratunkon kívül súlyosan ártunk valakinek, gyógyíthatatlan betegség uralkodik el rajtunk, hatalmas és igazságtalan veszteség ér stb.) a következőképpen kell a hozzáállásunkon alakítanunk: alázattal és tisztelettel kell beleilleszkednünk a nálunk nyilvánvalóan sokkal nagyobb erők irányította folyamatba. Így tudjuk belső nyugalommal elfogadni az életünket és a boldogságunkat úgy, ahogyan azt kapjuk, annyi időre, amennyire azt kapjuk. Ez a belső alázat fogja megmutatni nekünk, hogy a sors meghatároz bennünket. „A bűnhődés megsemmisíti a tiszteletet, és a tisztelet feleslegessé teszi a bűnhődést.” Meg kell tanulnunk az életünket is irányító nagy egészhez illeszkedni, hogy ebből meríthessük erőt a továbbiakhoz.

Beküldve:

Szerelmi kötés – igen, létezik!

szerelmi kötésEgy olyan témáról szeretnék írni most, amelyet a legtöbb ember első pillantásra elutasít. Korábban én magam sem foglalkoztam ezzel a témával, mert úgy voltam vele, hogy csak kivételes esetekben (értsd: kivételes tehetséggel és ki tudja még mivel rendelkező embereknél és természetesen más korokban, természeti népeknél) működik a fekete mágia. De a legfőbb ok, amiért nem érdekelt, az az volt, hogy a saját életemben nem bukkant fel. Egy ideig.

Amikor azonban kényszerűen találkoznom kellett vele, és a saját életemre fejtett ki elmondhatatlanul fájdalmas, mindent felforgató hatást, akkor elkezdtem ismerkedni a dologgal… Konkrétan a szerelmi kötés jelenségével. Akár hiszel  a szerelmi mágiában, akár szemfényvesztésnek gondolod, mégis egy létező dolog, amely igen veszélyes. Fontos tudnod, hogy milyen hatásai vannak, annak érdekében, hogy idejében felismerd, ha Te vagy párod áldozatául esnétek ennek a szörnyűségnek.

A gondolat – energia. Ezért van az, hogy a gondolatainkkal nagyon erőteljesen befolyásolhatjuk a külső eseményeket. Akár mi gondolunk magunkról valamit, akár mások rólunk. A mai korban a legtöbb ember a mágiát a negatív hatású varázslattal azonosítja, pedig a mágia önmagában sosem fehér, vagy fekete, mindig az azt használó személy teszi pozitív vagy negatív hatásúvá. „A mágia a képzelet önmagát megvalósító ereje”, és minden típusa azon alapszik, hogy az azt használó tudatosan irányítja gondolatait abból a célból, hogy megváltoztassa a már létező energiákat.

A szerelmi kötés a fehér (tehát pozitív hatású) mágia része is lehet, mégpedig akkor, amikor két szerelmes saját akaratából, önszántából dönt úgy, hogy spirituális megerősítés útján is összeköti az életét, vagy erősíti  kihunyóban lévő szerelmüket. Az a szerelmi kötés viszont, amelyet a másik személy akaratán és tudtán kívül alkalmaznak, egyértelműen a fekete mágia csoportjába sorolható, és igen-igen káros.

A fekete mágiába tartozó szerelmi kötéssel valóban magához láncolhat az ember egy másik személyt, akár a családjától, vagy éppen meglévő párjától is elszakíthatja a kiszemeltet. Nem kétséges, hogy ezzel hatalmas fájdalmat okoz a mágiát alkalmazó egyszerre több embernek is. Az ilyen szerelmi kötésekkel az ember a Természetet próbálja megerőszakolni, hiszen képtelen elfogadni, hogy az a személy, akire vágyik, nem lehet az övé (mert pl. mással akar élni, családja van, vagy egyszerűen nem vonzódik a mágiát alkalmazóhoz). Mivel túl sok olyan „szakértővel” találkozhatunk, akik jó pénzért hajlandóak szerelmi kötést csinálni az azt kérőnek, nagyon fontos tudnunk arról, hogy milyen tünetekkel jár, ha valakire szerelmi kötést tettek.

Mindenképpen fogj gyanút, ha a következőket tapasztalod magadon:

– mintha kifordulnál önmagadból, megváltozik a viselkedésed, mintha „agymosáson” estél volna át

– nem tudod megmagyarázni, miért (és a környezeted sem érti), de erősen vonzódni kezdesz valakihez, aki egészen addig hidegen hagyott (vagy utáltad), és csak rá tudsz gondolni, keresed a társaságát

– rosszul alszol, hangulatváltozásoktól szenvedsz, nyugtalan és feszült vagy

– az addigi pároddal ellenségessé válsz, egy idő után semmit nem fogadsz el tőle, elzárkózol előle, és rendszeresen azért veszekszel vele, hogy ő miért akar téged korlátozni, és hogy miért nem barátkozhatsz azzal a személlyel, akihez az utóbbi időben annyira vonzódsz

– nem igényled a társaságot, a barátokat

– korábbi életed megszokott dolgai már nem érdekelnek, nem tudsz koncentrálni a feladataidra

– felrúghatod addigi párkapcsolatodat, családi életedet azért, hogy együtt lehess azzal, akihez újabban vonzódsz, pedig ha valaki megkérdezi, szerelmes vagy-e, nem tudsz „igen”-nel felelni, csak azt hajtogatod, hogy olyan jó hozzád, annyira hiányzik, és olyan jó vele…

– különösen gyanús és veszélyes, ha az a személy, aki körül a gondolataid forognak, rendszeresen enni- és innivalót ad/visz neked, vagy elkérte valamilyen ruhadarabodat, tárgyadat és Te neki is adtad

Ha a fenti jelenségek közül több is felbukkant az életedben, mindenképpen menj el valakihez, aki meg tudja válaszolni, hogy van-e rajtad szerelmi kötés és meg is tudja szüntetni! Ennek elmulasztása esetén egészen rosszra fordulhatnak a dolgok, és egy idő után eljuthatsz abba az állapotba, hogy egyáltalán nem leszel ura az életednek, az érzéseidnek, és egyre többször gondolsz az öngyilkosságra… Kérlek, vedd komolyan, a tapasztalatok sokszorosan alátámasztják, hogy létező jelenségről van szó.

Az pedig soha, véletlenül se jusson eszedbe, hogy máson szerelmi kötést alkalmazz, mert ezzel nemcsak mérhetetlenül sok fájdalmat okozol, de egészen biztos, hogy vissza is száll majd rád.

Köszönöm, hogy elgondolkodsz a fenti sorokon.

Iratkozz fel az ingyenes „Hogyan legyek boldog és sikeres?” mini tanfolyamra, és 5 héten keresztül kapod majd azokat a hasznosabbnál hasznosabb leírásokat és tanácsokat, melyekkel az egész életed – beleértve a párkapcsolatod is – pozitív irányba változhat! Kattints ide és máris küldöm Neked a tanfolyamot: https://aranykek.hu/ingyenes-tanfolyam/
A következő cikkek lehetnek még érdekesek számodra a témában:
Beküldve:

Szakítás alázattal és békével

családállításSokszor, amikor egy pár szakít, a szakítás valódi oka nem fogalmazható meg egyértelműen, mert a felek sincsenek tisztában vele. Természetesen minden szakításkor okokat keresnek az érintettek, és megpróbálják megmagyarázni maguknak és/vagy egymásnak, miért következik be a szakítás. Az okok keresése mindig összefügg azzal, hogy azt gondolják magukban a résztvevők: ha tisztában lennének a szakításhoz vezető kiváltó tényezőkkel, vissza tudnák fordítani a folyamatot, nem kellene sort keríteni a szakításra – azaz hatalmat szerezhetnének a történések felett.

Amennyiben valamilyen tett, vagy vétek vezetett a szakításhoz, abban az esetben az okokat egészen pontosan meg tudják jelölni a partnerek. Ám ebben az esetben sincs hatalmuk afölött, ami ehhez a vétekhez, az egyik fél megsértéséhez vezetett. Azt, hogy tulajdonképpen mi váltotta ki a tettet, amivel az egyikük a másikat súlyosan megbántotta, találgatni lehet, de mégis titok marad. Titok abban az értelemben, hogy nem tudjuk, miért pont így kellett követniük egymást az eseményeknek, miért nem választotta azt a bizonyos „másik utat” a vétkes fél, amellyel nem kellett volna szakításra sort keríteni.

A hatalom megszerzésére irányuló belső késztetésünket ebben az esetben is tanácsos legyőzni, és alázattal kell fordulnunk a sors felé. Mondjunk le arról, hogy a szakításhoz vezető okokat megtaláljuk, mert így tudunk majd a volt párunkra és az elmúlt kapcsolatra igazán tiszta alázattal és megnyugvással tekinteni. Próbáljunk meg arra törekedni, hogy belül el tudjuk ismerni: kialakult egy folyamat, amelynek nagyobb ereje volt, mint nekünk. Ám a Létezés nem véletlenek furcsa és kiszámíthatatlan egymásutániságából épül fel – a kapcsolat alakulása és a szakítás sem csupán azon múlott, hogy elménkkel és viselkedésünkkel hogyan voltunk képesek irányítani a viszonyunkat. A legmegnyugtatóbb belső hozzáállás, ha elismerjük, hogy megtörtént az elszakadás, és már nem áll hatalmunkban változtatni rajta.

Így tudjuk elengedni a másikat, és lezárni a kapcsolatot. Így tudjuk igazán elengedni azt a belső „kapálózást”, amely arra a reményre irányul, hogy „talán újra együtt leszünk”. Ha ezt el tudjuk engedni – mert alázattal elfogadjuk a történteket -, újra energiánk teljébe kerülhetünk.

Beküldve:

Szerelem, de milyen?

03f737118f9df585e5db29c7be060845Gondolkodtál már azon, milyen sokféle szerelem létezik? Próbáltad már valaha kategorizálni, hogy korábbi partnereid iránt tulajdonképpen milyen „típusú” szerelmet tápláltál? Nos, ha engem kérdezne valaki, a sajátomat és ismerőseim életét gyorsan végigpásztázva a következő szerelem-fajtákat emelném ki:

– az „első” szerelem (ennek értelemszerűen több alkategóriája is van 🙂 )

– plátói, elérhetetlen szerelem, amelynek valószínűleg értelme sem volna (hiszen legtöbbször egyoldalú…)

– gyorsan fellobbanó, megdöbbentően heves testi és lelki vonzalom, amely egészen rövid ideig tart (kb. 1- 4 hétig) és hirtelen el is múlik

– minden kétséget kizáró, „minket egymásnak teremtettek”-szerelem, amely annyira természetes és magával ragadó, hogy házassággá fejlődik

– bizonytalan, „kétség”-szerelem, melyben nincs elég erő ahhoz, hogy egyértelműen „igen”-t mondhass a kapcsolatra – mégsem hagy békén az érzés

– biztonságot és megnyugvást nyújtó, „lelki társam vagy”-szerelem, ahol valóban önmagad lehetsz, és akár egy életen át is együtt maradhattok

– ellenállhatatlan, leküzdhetetlen szexuális vággyal járó, ám kínzó, nehéz érzésekkel  terhelt karmikus szerelem, amelybe – úgy érzed – bele tudnál halni

– „se veled, se nélküled” szerelem, ahol a közösen töltött harmonikus időszakokat kirobbanó veszekedések nyomán kialakult különélések szakítják meg

– kizárólagosságot, és örök szerelmet ígérő hatalmas lelki és szexuális vonzalom, amely szépen fokozatosan kihűl, eltűnik

– … és természetesen a fenti kategóriák tetszés (és a Sors) szerint kombinált keverékei 🙂

Most pedig lássuk, milyen magyarázattal szolgál a pszichológia! Milyen altípusokra osztja fel a szerelmet a tudomány?

A szerelem háromszögelmélete (Sternberg) szerint a szerelemnek három összetevője van: a szenvedély, az intimitás és az elkötelezettség. Az intimitás érzelmi összetevő, amely az érzelmek kölcsönösségét, a közelséget biztosítja. A szenvedély olyan motivációs összetevő, amely a szexuális vonzalmat, a „szerelmességet” foglalja magában, az elkötelezettség pedig olyan kognitív összetevő, amely a kapcsolat fenntartására irányul. E szerint összesen nyolcféle szerelem alakulhat ki két ember között, a három összetevő különböző kombinációi alapján. (Azaz, hogy magas vagy alacsony szinten van meg az adott alkotórész a kapcsolatban.) Ezek a következők:

– szeretet (intimitás magas, szenvedély alacsony, elkötelezettség alacsony)

-vak szerelem ( intimitás alacsony, szenvedély magas, elkötelezettség alacsony)

– romantikus szerelem ( intimitás magas, szenvedély magas, elkötelezettség alacsony)

– kihűlt szerelem (intimitás alacsony, szenvedély alacsony, elkötelezettség magas)

– társszerelem (intimitás magas, szenvedély alacsony, elkötelezettség magas)

– önző szerelem (intimitás alacsony, szenvedély magas, elkötelezettség magas)

– beteljesült szerelem (intimitás magas, szenvedély magas, elkötelezettség magas)

– nincs szerelem (intimitás alacsony, szenvedély alacsony, elkötelezettség alacsony)

Ezek után ki-ki maga döntse el, hogy mennyire mélyen szeretne szembenézni saját szerelmi életével és mit tud kihozni belőle 🙂

Amit még nagyon fontos megemlíteni ebben a témában: az asztrológia több ezer éves módszere meglepő árnyaltsággal és pontossággal képes leírni a két ember között létrejövő energiák minőségét, tehát a résztvevők egymás iránt kialakult érzelmi hangoltságát. Aki igazán kíváncsi arra, hogy milyen szerelemben él párjával (vagy milyen szerelemben élhetne valakivel), annak szívből ajánlom az asztrológiai párkapcsolati összehasonlítást 🙂

Beküldve:

Migrén – mi váltja ki?

intense-headache2A fejfájás és a migrén pszichodinamikus háttereként a „feltorlódott szeretetet” szokták emlegetni. Mit jelent ez? A migrénre, fejfájásra hajlamos embereknél megfigyelhető, hogy nem tudják úgy kiengedni és a külvilág felé árasztani szeretetüket, mint ahogyan az ideális volna. A legtöbb esetben az édesanya vagy az édesapa felé van az érintettekben egy olyan mély lelki blokk, ami miatt nemcsak a saját szüleik, de ennek következményeként pl. a társuk felé sem tudják kiárasztani szeretetüket. A bennünk felgyűlt szeretetet ki kell engedünk magunkból, hogy ne migrén, vagy kínzó fejfájás formájában törjön ki.

Amikor migréned van, képzeld el, hogy szeretsz más embereket! Mit próbálj ki még, ha Te is rendszeresen fejfájástól szenvedsz? (Amellett, hogy minél több folyadékot kell fogyasztanod!) Nyújtsd előre kezeidet, tárd ki tenyereidet felfelé, és képzeld el, ahogyan kiáramlik rajtuk a szeretet. A kilégzéseden keresztül, illetve a barátságos arckifejezés és a mosoly útján is tudatosan áraszthatjuk magunkból a szeretetet. Érdemes rendszeresen (pl. minden este vagy reggel) megcsinálni az előbbi gyakorlatot, főleg, ha tudjuk magunkról, hogy szüleink felé nem tudjuk kifejezni szeretetünket…

Beküldve:

Meglátni a szülők mögött az Életet

happy-life-wallpaperKérlek, fogadd nyitott szívvel és elmével a következő gondolatokat, hiszen elsőre kicsit furcsának tűnhetnek.

Nem is sejtjük, mennyi gond származhat abból, ha úgy tekintünk a szüleinkre, mintha tőlük kaptuk volna az életet. Ebben az esetben úgy érezhetjük, hogy a szüleink kezében volt a döntés, hogy adnak-e életet nekünk, vagy sem. Csakhogy ez a belső (és teljesen téves) hit nagy eséllyel meggátolja, hogy tényleg el tudjunk szakadni a szüleinktől. Hiszen a szülők sem rendelkeznek korlátlan hatalommal. Csak próbáljunk meg mögéjük tekinteni, oda, ahol az Élet forrását láthatjuk! Ahhoz, hogy szabaddá váljunk, és igazán, mélyen el tudjuk fogadni az életünket a szüleinktől – és pontosan úgy, ahogyan kaptuk tőlük – fel kell ismernünk, hogy létezésünk még messzebbről ered, mint a szüleink szintje. Ha képesek vagyunk észrevenni, hogy szüleink az őket megelőző generációk sorának egy láncszemét alkotják, még több méltóságot kapnak majd a szívünkben. Ezzel a felismeréssel kerülhet helyére minden: a szüleink és mi is.

Ha magunkévá tudjuk tenni ezt a szemléletet, akkor mélyen belül képesek leszünk elfogadni az Életet. Tiszteletet adhatunk a saját létezésünknek, és végre el tudjuk azt fogadni. Ugyanakkor felhagyunk minden szemrehányással, amit a szüleink felé táplálunk. Akármi is történt a múltban. Azonban ez a nagyon mély, felszabadító lelki folyamat csak akkor következhet be, ha valóban mély és meghatározó tiszteletet tudunk érezni az Élet iránt. Akiből hiányzik ez az érzés, ez az odaadó alázat az Élet nagysága iránt, azon mások sem tudnak segíteni, legyen szó akár terápiáról, akár tanácsadásról. Ha szüleink felé szemrehányásokat teszünk, az olyan, mintha az Életre tekintenénk úgy, amivel kedvünk szerint, eszközként bánhatunk. Ahhoz, hogy sikeresnek, tartósan boldognak, és teljesnek érezhessük magunkat, képessé kell válnunk meghajolni az Élet titka előtt, és ezen keresztül elfogadni az életünket a szüleinktől.

Beküldve:

Mindenki tévedésből házasodik?

családállításA címet olvasva talán felkaptad a fejed: „hogyhogy? ez  meg milyen hülyeség??” A válások hatalmas számát tekintve nem is biztos, hogy annyira messze járok az igazságtól, hogy ezt a címet adtam a mai bejegyzésemnek. Ugyanakkor ha Te, Kedves Olvasó, azok közé tartozol, akik boldog és harmonikus házasságban élnek, illetve rendületlenül tudsz hinni abban, hogy a Te házasságod tökéletes lesz (és minden úgy alakul ezen a fronton, ahogyan álmodsz róla), akkor szívből kívánom, hogy maradjon így, legyen így mindig, és fejet hajtok a tudásod előtt.

Az írás címe – amely azt sugallja, hogy házasodni alapvetően tévedés és elhibázott lépés -, egy kicsit félrevezető. Ugyanis nem azt fogom fejtegetni, hogy minden házasság félresikerül, és minden résztvevő csalódik, hibázik. Olvasd csak tovább kérlek, hogy hova is fogunk kilyukadni 🙂

Születésünk óta azt nevelik belénk, abban növünk fel, hogy ahhoz, hogy boldogok legyünk, meg kell találnunk egy bizonyos másik embert, egy „Igazit”, egy férfit, vagy egy nőt, akivel kiegészülve teljessé válhatunk. Különösen igaz ez a nők esetében, hiszen a kislányok azok, akikbe kezdettől fogva azt sulykolják a szülők, hogy ahhoz, hogy megtalálják a boldogságot az életben, mindenképpen szükségük van egy férfire, egy mankóra, aki aztán megadja nekik mindazt, amire egy „normális nőnek” szüksége van. A fél életünk azzal telik el (oké, rossz esetben :)), hogy folyamatosan keressük ezt a másik embert, és a boldogságot, amit majd ő hoz el számunkra… Tehát magát a párkapcsolatot úgy kezeljük, mint azt a „járókeretet”, amibe belekapaszkodva elmúlik majd minden bajunk, bánatunk, fájdalmunk, magányunk és hiányérzetünk.

És akkor egyszer csak megjelenik a várva várt másik, akivel elkezdjük a kapcsolatunkat. Ha minden jól megy és minden szépen működik, akkor az eljegyzésig és a házasságig is eljut a dolog. Hiszen ha két „fél ember” végre megtalálja egymást, akkor egymásba kapaszkodva, egymást támogatva végre egésznek érezhetik magukat, és úgy tűnhet, minden probléma megoldódott. A nő (általában!) azért megy férjhez, mert a férfi mindenki másnál jobban vonzza (szerelmes lesz belé), mert mellette biztonságban érzi magát, mert a férfi erős, bátor, és sikeres, az ágyban fantasztikusan kielégíti, és mert a leendő gyermekei apját látja benne. Azért megy hozzá a férfihez, mert támaszt és védelmet remél tőle, érzelmi és anyagi támogatást az élet minden területén, tehát a gyermeknevelésben is. A férfi (általában!) azért veszi el feleségül a nőt, mert gyönyörűnek látja, mert meg tudta hódítani őt, vagy mert rögtön szerelmes lett a nőbe. Azért veszi el a nőt, mert tetszik neki a teste, az arca, mert legalább olyan jól főz, mint a saját édesanyja, a gyakorlati dolgokban is számíthat rá, és mert családot szeretne alapítani, rendszeres szexre vágyik, és érzelmi intimitásra. A házassági szándék kinyilvánítása előtt mindenki végiggondolja, mit hozhat neki ez a házasság, és (tudatosan, vagy kimondatlanul) tisztában van vele, miért kötelezi el magát, mit vár attól a házasságtól. Azonban ahogy telik az idő, lassanként (vagy gyorsabban) kiderül, hogy mégis csak vannak dolgok, amelyek továbbra is hiányoznak, továbbra sem működnek valamelyik (vagy mindkét) fél életében.

Ha úgy kezdünk bele egy kapcsolatba, hogy majd a másik, a párunk mindenben segít nekünk, és pótolni fogja mindazt, ami belőlünk hiányzik, máris értelmet nyer a fenti cím: hatalmasat tévedünk, és téves elvárásokkal megyünk bele a házasságba. A párunk ugyanis soha nem fog tudni boldoggá tenni minket. Az illúzió megvan – főleg kezdetben -, amikor azt érezzük, hogy ennek a nagyszerű embernek az oldalán csodálatosan szép élmények várnak majd ránk, és általa az életünk is tartalmassá és csodálatossá válik. De mi a valóság? A legtöbb esetben felbukkannak a társunknak azok a hibái, amelyeket talán már kezdetben is láttunk, de nem akartunk igazán észrevenni, később azonban szinte csak ezeket vagyunk képesek érzékelni, annyira zavaróak… Egy idő után – persze mindig vannak kivételek – már nem az az elsődleges, hogy egymást boldoggá tegyük (mint az elején, a lángolóan szerelmes fázisban), hiszen annak is örülni tudunk, ha saját magunkat boldoggá tudjuk tenni.

Szépen fokozatosan kiderül, hogy azok az okok és elvárások, amelyek miatt összeházasodunk, időlegesek, hiszen mindig minden változik, tehát mi ketten szintén, és a kapcsolatunk is. Ezekben az elvárásokban minden esetben a saját hiányosságaink mutatkoznak meg. Rosszabb esetben kiderülhet, hogy a korábbi fő okok, amelyek a házassághoz vezettek („ez a férfi annyira más, mint az eddigiek”, „ő sikeres és van pénze”, „ez a nő gyönyörű”, „fantasztikus a szex vele” stb.) mind csak illúziókban ringatták a párt, és alaposan megtévesztették mindkettőjüket. Ha pedig nem fedezzük fel a párunk valós értékeit, amelyekre korábban talán soha nem fordítottunk kellő figyelmet, akkor gyorsan kiégetté, üressé és reménytelenné válhat a házasság. (Ilyenkor jelenik meg általában a „harmadik”, akinél több boldogságot, érzelmi, vagy testi szükségleteink kielégítését reméljük.)  Ha nem kezdjük el mélyebben megismerni a házastársunkat, felfedezni, milyen ember rejt a nap mint nap látott külső kép, és nem kezdünk el megnyílni neki, valamint önmagunkat is maximálisan megnyitni előtte, akkor nem tudjuk a következő szintre emelni a kapcsolatunkat.

A valódi, és sokkal mélyebb szinten boldogságot nyújtó párkapcsolathoz vezető lépcső egyik legfontosabb építőköve, hogy bevalld magadnak: miért is házasodtam vele össze? Ha igazán mélyre nézel magadban, és sikerül teljes őszinteséggel megválaszolnod ezt a kérdést, eljuthatsz lényednek azokhoz a részeihez, ahol legerősebb hiányérzeteidet, és legmélyebb vágyaidat találhatod meg. Végre felfedezheted, hogy mit akarsz befoltozni magadban a párodon keresztül, mi az, amire tőle vársz gyógyírt. És azt is felismerheted, hogy mennyire rossz lépés ezt a hatalmas terhet a másikra pakolnod. (Hiszen mindig azokat fogod a párod legjobb tulajdonságainak tartani, amelyek benned nincsenek meg.) A házasságodban megjelenő gondok mind azt mutatják meg, hogy Neked milyen hiányosságaid vannak! Fel kell fedezned, mik azok a ködös elképzelések, (otthonról hozott) minták és elvárások a lelkedben, amelyek a párkapcsolat és a házasság témájában élnek benned!

Ahhoz, hogy valóban minden mélyebb, és tudattalanul akadályozó blokkot fel tudj göngyölíteni, és meg tudj szüntetni a párkapcsolatodban, érdemes kipróbálnod a családállítás módszerét. Segítségével a tiszta, egótól és felszíni játszmáktól mentes valóságot pillanthatod meg a kapcsolatodban.

Beküldve:

Hogyan kezeljük, ha a párunknak gyermeke van az előző házasságából?

happyfamily3Gyakran előfordul, hogy a férfi, vagy a nő, akivel az ember szerelembe esik, majd kapcsolatba kezd, már volt nős, vagy férjezett. Igen sok esetben gyermek is született a korábbi házasságból, vagy együttélésből. Ilyenkor az új viszony hangulatában, működésében és felépítésében már semmiképpen sem lehet az „első”, nem lehet olyan, mint fiatal felnőtt éveinkben a teljesen kötetlen és akár felelőtlen kapcsolataink.

Valóban nem könnyű egy nőnek, és egy férfinak sem, amikor az új partnere rendszeresen találkozik az „exével” a közös gyermekük miatt, és kell idő, míg belerázódik ebbe a szituációba. Főleg, ha ő maga eddig nem élt házasságban, illetve ha volt is hosszú kapcsolata előtte, abból nem születtek gyermekek. Tehát nem képes annyira átérezni a fordított helyzetet.

Nem ritka, hogy ilyenkor az új barát/barátnő – akit nem köt gyermek a korábbi partneréhez – szeretne a legfontosabbá válni párja életében, fontosabbá, mint annak a korábbi párkapcsolatából született gyermek(ek). Az első szeretne lenni a másik számára, és előfordul, hogy ezért akár versenyre is kel a párja előző házasságából származó gyermekével.

Amit nagyon fontos tudatosítani ilyen helyzetben, az a következő: minden új kapcsolatban elsőbbséget élvez az előző házasságból született gyermekkel való kapcsolat az új partnerhez fűződő kapcsolattal szemben. Az új partnernek el kell fogadnia, hogy párja számára az első helyen a korábbi kapcsolatból született gyermeke(i) áll(nak), és ő csak a második helyre kerülhet a párja lelkében. Ha ezt nem teszi meg, akkor az új kapcsolat tönkremegy, hiszen előbb-utóbb nagyon zavarni fogja a másikat, hogy nem élhet a lelkiismerete által diktál, gyermekéhez fűződő szeretete szerint! Akkor folyhat egy új viszony a helyes mederben, ha az új partner elismeri a másik fél korábbi házasságból született gyermeke(inek) elsőbbségét, valamint tisztelni tudja elődjeként azok édesanyját! Bizony ez utóbbi is nagyon fontos, hiszen a másikat a gyermekek által nagyon mély kötelék fűzi a korábbi feleségéhez/kapcsolatához, és ezt az új partnernek mindenképpen el kell fogadnia ahhoz, hogy minden rendben legyen ebben az új kapcsolatban. A sorrendiséget az emberi lélek törvényei alakítják, amelyek felette állnak az egó akaratának és vágyainak. Nagyon fontos, hogy az új partner méltányolni tudja, hogy a korábbi feleség/férj és a közös gyermekek elveszítették az ő párját, és ő ezért kaphatta meg (hiszen ha ők ketten még mindig együtt lennének, akkor nem jöhetett volna létre az új kapcsolat). Az új kapcsolat akkor lehet igazán sikeres, ha az új partner alázattal tud szembenézni azzal, hogy az előző partner és a tőle származó gyermek rovására kaphatta meg ezt a kapcsolatot. 

Amikor közös gyermekek születnek ebből az új kapcsolatból, azok a korábbi házasságból gyermekkel rendelkező férj/feleség lelkében a harmadik helyet foglalják majd el. A szeretet rendje és a lelkiismeretünk törvényei diktálják így. Családállítással szépen rendezhető minden ilyen viszony, ez pedig a való életre is nagyon pozitív hatással bír.