A címet olvasva talán felkaptad a fejed: „hogyhogy? ez meg milyen hülyeség??” A válások hatalmas számát tekintve nem is biztos, hogy annyira messze járok az igazságtól, hogy ezt a címet adtam a mai bejegyzésemnek. Ugyanakkor ha Te, Kedves Olvasó, azok közé tartozol, akik boldog és harmonikus házasságban élnek, illetve rendületlenül tudsz hinni abban, hogy a Te házasságod tökéletes lesz (és minden úgy alakul ezen a fronton, ahogyan álmodsz róla), akkor szívből kívánom, hogy maradjon így, legyen így mindig, és fejet hajtok a tudásod előtt.
Az írás címe – amely azt sugallja, hogy házasodni alapvetően tévedés és elhibázott lépés -, egy kicsit félrevezető. Ugyanis nem azt fogom fejtegetni, hogy minden házasság félresikerül, és minden résztvevő csalódik, hibázik. Olvasd csak tovább kérlek, hogy hova is fogunk kilyukadni 🙂
Születésünk óta azt nevelik belénk, abban növünk fel, hogy ahhoz, hogy boldogok legyünk, meg kell találnunk egy bizonyos másik embert, egy „Igazit”, egy férfit, vagy egy nőt, akivel kiegészülve teljessé válhatunk. Különösen igaz ez a nők esetében, hiszen a kislányok azok, akikbe kezdettől fogva azt sulykolják a szülők, hogy ahhoz, hogy megtalálják a boldogságot az életben, mindenképpen szükségük van egy férfire, egy mankóra, aki aztán megadja nekik mindazt, amire egy „normális nőnek” szüksége van. A fél életünk azzal telik el (oké, rossz esetben :)), hogy folyamatosan keressük ezt a másik embert, és a boldogságot, amit majd ő hoz el számunkra… Tehát magát a párkapcsolatot úgy kezeljük, mint azt a „járókeretet”, amibe belekapaszkodva elmúlik majd minden bajunk, bánatunk, fájdalmunk, magányunk és hiányérzetünk.
És akkor egyszer csak megjelenik a várva várt másik, akivel elkezdjük a kapcsolatunkat. Ha minden jól megy és minden szépen működik, akkor az eljegyzésig és a házasságig is eljut a dolog. Hiszen ha két „fél ember” végre megtalálja egymást, akkor egymásba kapaszkodva, egymást támogatva végre egésznek érezhetik magukat, és úgy tűnhet, minden probléma megoldódott. A nő (általában!) azért megy férjhez, mert a férfi mindenki másnál jobban vonzza (szerelmes lesz belé), mert mellette biztonságban érzi magát, mert a férfi erős, bátor, és sikeres, az ágyban fantasztikusan kielégíti, és mert a leendő gyermekei apját látja benne. Azért megy hozzá a férfihez, mert támaszt és védelmet remél tőle, érzelmi és anyagi támogatást az élet minden területén, tehát a gyermeknevelésben is. A férfi (általában!) azért veszi el feleségül a nőt, mert gyönyörűnek látja, mert meg tudta hódítani őt, vagy mert rögtön szerelmes lett a nőbe. Azért veszi el a nőt, mert tetszik neki a teste, az arca, mert legalább olyan jól főz, mint a saját édesanyja, a gyakorlati dolgokban is számíthat rá, és mert családot szeretne alapítani, rendszeres szexre vágyik, és érzelmi intimitásra. A házassági szándék kinyilvánítása előtt mindenki végiggondolja, mit hozhat neki ez a házasság, és (tudatosan, vagy kimondatlanul) tisztában van vele, miért kötelezi el magát, mit vár attól a házasságtól. Azonban ahogy telik az idő, lassanként (vagy gyorsabban) kiderül, hogy mégis csak vannak dolgok, amelyek továbbra is hiányoznak, továbbra sem működnek valamelyik (vagy mindkét) fél életében.
Ha úgy kezdünk bele egy kapcsolatba, hogy majd a másik, a párunk mindenben segít nekünk, és pótolni fogja mindazt, ami belőlünk hiányzik, máris értelmet nyer a fenti cím: hatalmasat tévedünk, és téves elvárásokkal megyünk bele a házasságba. A párunk ugyanis soha nem fog tudni boldoggá tenni minket. Az illúzió megvan – főleg kezdetben -, amikor azt érezzük, hogy ennek a nagyszerű embernek az oldalán csodálatosan szép élmények várnak majd ránk, és általa az életünk is tartalmassá és csodálatossá válik. De mi a valóság? A legtöbb esetben felbukkannak a társunknak azok a hibái, amelyeket talán már kezdetben is láttunk, de nem akartunk igazán észrevenni, később azonban szinte csak ezeket vagyunk képesek érzékelni, annyira zavaróak… Egy idő után – persze mindig vannak kivételek – már nem az az elsődleges, hogy egymást boldoggá tegyük (mint az elején, a lángolóan szerelmes fázisban), hiszen annak is örülni tudunk, ha saját magunkat boldoggá tudjuk tenni.
Szépen fokozatosan kiderül, hogy azok az okok és elvárások, amelyek miatt összeházasodunk, időlegesek, hiszen mindig minden változik, tehát mi ketten szintén, és a kapcsolatunk is. Ezekben az elvárásokban minden esetben a saját hiányosságaink mutatkoznak meg. Rosszabb esetben kiderülhet, hogy a korábbi fő okok, amelyek a házassághoz vezettek („ez a férfi annyira más, mint az eddigiek”, „ő sikeres és van pénze”, „ez a nő gyönyörű”, „fantasztikus a szex vele” stb.) mind csak illúziókban ringatták a párt, és alaposan megtévesztették mindkettőjüket. Ha pedig nem fedezzük fel a párunk valós értékeit, amelyekre korábban talán soha nem fordítottunk kellő figyelmet, akkor gyorsan kiégetté, üressé és reménytelenné válhat a házasság. (Ilyenkor jelenik meg általában a „harmadik”, akinél több boldogságot, érzelmi, vagy testi szükségleteink kielégítését reméljük.) Ha nem kezdjük el mélyebben megismerni a házastársunkat, felfedezni, milyen ember rejt a nap mint nap látott külső kép, és nem kezdünk el megnyílni neki, valamint önmagunkat is maximálisan megnyitni előtte, akkor nem tudjuk a következő szintre emelni a kapcsolatunkat.
A valódi, és sokkal mélyebb szinten boldogságot nyújtó párkapcsolathoz vezető lépcső egyik legfontosabb építőköve, hogy bevalld magadnak: miért is házasodtam vele össze? Ha igazán mélyre nézel magadban, és sikerül teljes őszinteséggel megválaszolnod ezt a kérdést, eljuthatsz lényednek azokhoz a részeihez, ahol legerősebb hiányérzeteidet, és legmélyebb vágyaidat találhatod meg. Végre felfedezheted, hogy mit akarsz befoltozni magadban a párodon keresztül, mi az, amire tőle vársz gyógyírt. És azt is felismerheted, hogy mennyire rossz lépés ezt a hatalmas terhet a másikra pakolnod. (Hiszen mindig azokat fogod a párod legjobb tulajdonságainak tartani, amelyek benned nincsenek meg.) A házasságodban megjelenő gondok mind azt mutatják meg, hogy Neked milyen hiányosságaid vannak! Fel kell fedezned, mik azok a ködös elképzelések, (otthonról hozott) minták és elvárások a lelkedben, amelyek a párkapcsolat és a házasság témájában élnek benned!
Ahhoz, hogy valóban minden mélyebb, és tudattalanul akadályozó blokkot fel tudj göngyölíteni, és meg tudj szüntetni a párkapcsolatodban, érdemes kipróbálnod a családállítás módszerét. Segítségével a tiszta, egótól és felszíni játszmáktól mentes valóságot pillanthatod meg a kapcsolatodban.
Sokszor, amikor egy pár szakít, a szakítás valódi oka nem fogalmazható meg egyértelműen, mert a felek sincsenek tisztában vele. Természetesen minden szakításkor okokat keresnek az érintettek, és megpróbálják megmagyarázni maguknak és/vagy egymásnak, miért következik be a szakítás. Az okok keresése mindig összefügg azzal, hogy azt gondolják magukban a résztvevők: ha tisztában lennének a szakításhoz vezető kiváltó tényezőkkel, vissza tudnák fordítani a folyamatot, nem kellene sort keríteni a szakításra – azaz hatalmat szerezhetnének a történések felett.
